 |
| Készülő szobor egyik eleme, gránit, 200x60x25 cm, fotó: M.A. |
A Telepen 1998-óta faragok szobrokat.
2009 06 30
⁃ A szobor, mint a cselekvés ténye, nem szimbóluma. A funkciótlan tárgy az elfogadás hiányában él, és itt van valami új tere a cselekvésnek, létezésenek.
A semmi territóriuma helyett a mi vagyok keresésének heorikus volta áll. Ez lehet talán az a pont, ahol egyet lehet érteni Henry Moore-ral, ahol a szobor maga heorikus, kiemelő.
05 2011
⁃ Bank
rabló bejön, pisztoly, de hirtelen valaki ártalmatlanítja, leteperi, megkötözi, majd odamegy a pulthoz és kéri a bevételt: " elegem van az amatőrökből"
⁃ Mennyország
Kimutatható távolságban van a mennyország, 2050-ben már mennek űrsiklók. Lehetséges-e az azonnali üdvözülés?
06 2009
⁃ Új valóságot teremteni.
06 05 2011
Telepen
⁃ A műhelyben, a kövek, falak, bódék, rácsok, palánkok, porlepte üledéke létrehozott valami egyszerű esztétikát. Nem volt időnk hazudni. Kövek, vasak, szerszámok, az állvány alatt elsurranó patkány együtthatása úgy néz rám, mint a világ egyetlen tisztességes helye. Talán ezt kell a köveimmel elmondanom.
13 05 2011
⁃ A nem létező élmény
X volt a legjobb kiegészítő író. Be nem fejezett művek, elkallódott részletek, hiányos kiadványok apró részletekig hatoló kitalálója, felépítője. Volt eset, hogy megírta egy mű hiányzó, hosszú részletét, mire a kortársak rátámadtak a mű lehetetlen, értelmezhetetlen kiegészítése miatt. Az eredeti mű később előkerült, és hősünk szinte tökéletesen beillesztett részlete szinte szóról szóra megegyezett az eredeti mű szerkezetével, formájával, szavajárásával. Az egyetlen mű, amit nem tudott megírni, az a saját ötletén alapuló eredeti munkája volt. Az igazi író egyetlen meg nem írt műve.
és ekkor történt
1 szem. leírás a megkettőzött életről: az irodalom a második valóság. Minden hős ott van minden sarkon, minden történetben, az élet kiismerhetetlenül gazdag és végeláthatatlan.
Szerelmi csalódás., a világkép szétesik. A mítoszok, az írói fogások felfogások szertefoszlanak és marad az egyetlen történet, a szembenézés története, a formával, az írással való szembenézés története.
Megírja az egyetlen történetét. Miután elkészül ezzel, be kell látnia, a kiegészítő írói képessége eltűnt.
19 05 2011
⁃ az alkotás mindig a pusztulással való alapos szembenézés
⁃ lehet-e a szembenézésnek esztétikája? Maga a kérdéssorozat szerkezete jelenti ekkor a nyelvet, a világról alkotott vélemény jellegét, minőségét.
⁃ ma, most 10 perce összeállítottam egy szobrot, melyet tavaly nyáron kezdtem el, és melyen egy hónapja dolgozom. Ahogy összeállt a szobor, és nézem, érzem, a tekintetem egyre mélyül, valahogy mindinkább megszilárdul a nézésem, a tartásom. A szobor az én gerincem, a szobor adja a tartásom. Boldog vagyok, hogy szobrász lehettem.
17 07 2011
⁃ Meleg van, tikkasztó meleg, alig haladok a gránittal. A telep ilyenkor még jobban riasztó, mint máskor. Tisztességes szeméttelep. Ebben a tisztességben a kövek és törmelékek, építkezési hulladékok egyvelegében kell faragnom. Mi is ez a belső kényszer? Se megrendelő, se érdeklődő. Csak meleg, por, fáradtság. Azt hiszem az ami még mindig hajt, hogy ez még mindig szebb, mint az a világ amely körülvesz. A mű, a szobor a maga elképzelt környezetével is üzen. Ezt tehettem volna. A műveim, ha fennmaradnak, múzeumban, parkokban, háborúban, leomlásban is ott lesznek. Üzenet a csendről, a békéről, a minden áron való élni akarás keserű szépségéről.
26 10 2011
⁃ Alig van erőm dolgozni. Részint a betegség után, de talán valami más is van itt. A tét nélküli játék a legnehezebb. Faragni itt úgy csak magamban, magamnak faragok. Erővel rendet tettem a műhelyben. Mégis alig láttam a munka kiemelkedésének reményét.
A faragás mindig tartalmazta nekem ezt a szétesettséget, amely a munka közben elkap. A faragás ebben a különleges tett, beépíteni a szoborba, beleroncsolni a annak a felületébe a reménytelenség nyomait.
Talán így lesz a az egész, a reménytelenség üzenete a remény.
28 11 2011
⁃ A szobrom mostani készítése egy furcsa súlyozást, az egyensúly megtartását jelenti számomra. Miért is dőlnek, feszülnek a szobraim? Magam is eltűnődök ezen. A kikibillent egyensúly rizikós önmeghatározásának mozdulatait látom rajtuk.
De van még valami, ami ezen is túlmutat. A szétesett, raktáron tartott szobraim egy töredékes életművet mutatnak. A szoborkészítés így lesz több, mint egyszerű statikai önmeghatározások lenyomata. A kövek épp az elhagyatottság, a felejtés láthatatlan, roppant légrétegére támaszkodnak. A szobrász ebben a senki se várt állapotban a semminek támasztja szobrát. Ha valaki megérti a a szobor formáit, az ebből a gesztusból adódó, szinte egyedüli motívumot be tudja fogadni, akkor a tér elhagyott természete megszűnik, valami új viszony jön létre. A szobor a létezéssel kialakított új viszony megteremtésével üzen.
A szobrászatom egy megbillent kultúra ellenében tett megtámasztási gesztus, egy kibillent kultúrában tett egyensúlyteremtési kísérlet.
⁃ Szobrászatom a kibillent kultúrában végrehajtott egyensúly keresés pillanatait rögzíti.
Tudja a faszom, mi a szobrászatom. Valami kibillent körölöttem. Igyekszem felállítani amit tudok, a formák izgató hatására keletkezett motívumot.
⁃ A szobor készítése számomra a reménytelenséggel való szembenézést jelenti. Maga az elkészült szobor már magába itta az ellehetetlenülés ellenvetését. Az alkotás részvét magunk iránt, a születés gyásztávirata.
Egyfajta boldog születési üzenet a postán kapható egyetlen gyásztáviraton. "Reeszvettel tudatom hogy leetezesuunk egyetlen remeenye megszuuletett -stop. Aapolja beekeet az emleekezes - stop - Eevike jool van -stop Aadaam -stop"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése