 |
| Ketten erdőben, 1994, papír, tempera, 12 x 18 cm |
Indian Rock
Már túl
az ezredfordulón 2014-ben, az ENSZ emberjogi biztosához érkezett egy levél,
melyet az Emberi Jogok a halál után ( Human Rights of Death Peoples Assosiations) nevű szervezet küldött.
A levél
arra hívta fel a biztos figyelmét, hogy sok ideje csak a létező emberek
jogaival törődik az emberiség, de a halottak jogait szinte teljesen figyelmen
kívül hagyják. A fejlődő, gyarapodó emberiség, bár sok problémával küzd, de az
emberi jogok egyre kiterjedtebbek lesznek. Nem így a holtak jogai, amelyek az
évszázadok során szinte alig változtak. A szervezet ezért ajánlásokat is tett,
melyben a halotti jogok kiterjesztésén túl, az elhunytak életének egykori lehetőségeit
is halottak jogai közé sorolták fel. Ezen kívül az ENSZ 2012-es évét a halottak
évének ajánlotta a szervezet. Bár sok vita után, mely alatt kiderült, hogy
nincs olyan ember, amely ne lenne valamilyen módon érintett ebben a halott ügyi
témában, mégis, a halottak éve programsorozat helyett komoly összegekkel támogattak
meg egy alapítványt amely egy pályázat keretében szövegírásra serkentette az
embereket, hogy írjanak valami fontosat kedves halottuk nevében, Mit tennék, ha
nem haltam volna meg? címmel.
A
pályázat eleinte majdnem hamvába holt, de egyszer egy kis lokális rádió
Californiában elővette a témát, A halottak írnak levelet címmel harangozták be
a műsort és innen már nagyobb érdeklődést kapott a pályázat, és hamarosan 12489
pályamű érkezett be a megadott címre. A műveket egy egy honlapon publikálták,
melyen szavazni lehetett kié legyen a győztes halotti üzenet. A legtöbb
szavazatot kapott győztes pályamű így szólt:
“ Az
biztos hogy már ott lennék ahol akarok. Nem érdekelne mit mondanak anyáék,
leszarom mit mond az a kibaszott Betty Sue, ott lennék veled az Indián sziklán és
szeretkeznénk, és azt is tudom, már terhesen mennék haza.”
A
pályázat lezárta után egy héttel egy kézzel írt levél érkezett egy házhoz.
“Kedves
Betty Sue, ma este hatkor az elefánt mellett a téren. 273-as pályázat, Mark”[1]
Arról,
hogy hogyan találta meg azt 1-est a 273-as, hosszú lenne leírni, maradjon meg
ez már kettejük titka. A szikla ellenben igaz. De gyerek akkor nem még jött
össze. Később, egyszer már mind az öten voltak ott a Yosemiti parkban, a szikla
alatt, fent a hegyekben. Azt mondják, az indiánok lelke visszajár a haláluk
után és beszél. Csak hallgatni kell őket, és a kövek is megszólalnak.
18 07 2014
Tegnap volt Kisztával a 20. házassági évfordulónk. 24 éve élünk együtt. ennek apropója most ez az írás és a kép.
[1] 273-as pályázat “Azt tenném, amit eddig is
tettem. Arra mennék ahol eddig is voltam. Nem tennék máshogy semmit amit eddig
tettem. Úgy néznék a szemedbe ahogy eddig. Csak egyet változtatok. Már soha nem
hagylak el.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése