 |
| Mohalit I. 1996 Lahr, Germany, foto: by Kerish |
Ezt a fotót találtam németországi szobromról. Furcsa látni, hova tették a lahr-i Stadtpark-ban a szobromat. Kicsit mélyre huppantották és enyhén konkurálva egy aprócska fával. De a szobor áll. A szobor egy furcsa kőből, a Komló mellett található egykori fonolit bányából származik. Kemény szilánkosan repedő kő. Felszínét az idő nehezen eszi. Ennek a szobornak az elkészítése után találtam ki a mohalit szót. Moha+lithos. És ezen a képen csak a fény nem mohás. Családi örökség, minket mindig mohának hívtak, bátyámat, engem, fiamat, talán öcsém Iso menekült meg evvel a fénytechnikai névvel. A névkő képét találtam meg:
Szobraim elhelyzését mindig felülírják. De szeretnék már csak azért is site specific munkát csinálni. Szobraim még mindig megmaradnak a vihető, arrébb állítható keretek között, így aztán mindig, valaki, az éppen aktuális helybeli barbár berakja valahová, ahol ideiglenesen véglegesedik az a helyzet, amelyet nem én idéztem elő. Szobraim helyei parkok, hegyek, nagy széles távlatok, ahol a szél úgy jár mint a madár és az eltévedt részeg túrista, aki megdöbben azon a hirtelen felbukkant látványon ami a szem előtt feltűnik. A tér a szobor része, melyet már sajnos legtöbbször nem én jegyzek. Ha lesz egyetlen teljesen a nevemhez kötődő teljes szoborállításom, ahol a szobor és a tér abban a pillanatban magára talál, szólok mindenkinek. "E boldogság sejtelme elragad, / s már üdvözít a legszebb pillanat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése