Nyílt és sötét
Zoya Shu Integrity / Teljesség című kiállítása a KULT7 Labor-ban
Tegnap láttam egy fotó kiállítást Budapesten. Zoya Shu dokumentarista fotóművész kiállítása mélyen megrázott.
A kiállítás két térben látható, a terekben mutatott képek összefüggenek egymással. A képek Ukrajnában készültek.
Az egyik képsorozat közeli portré fotókat mutat, színes képek ezek, melyeken katonai öltözékekben látunk embereket, szűk kép kivágásban. Olyan mintha egy fényképezőgépen keresztül mi magunk próbálnánk lefotózni valakiket.
A másik teremben fekete-fehér képeket látunk. Közeli képek, emberi testek részleteit látjuk. Háborús sérülések nyomait, sebhelyeit, a csonkolások visszavonhatatlan tényeit nézhetjük a képeken.
De ezek között a képek között van két olyan kép is, amely nem egyszerűen sérülést mutat. Olyan emberi beavatkozások testi nyomait láthatjuk az emberi testeken, amelyek nem az iszonyat véletlenszerűsége okozott, hanem valami más. Az egyik képen valaki hátába késsel bevágott hatalmas horogkereszt hegeit láthatjuk. A másik képen egy fejen elkövetett durva hegek nyomaiból azt olvashatjuk ki: Szlava Russia, és egy nagy Z betű, az Ukrajnába bevonuló orosz katonák jelét. A két fotón látott sebeket oroszok emberek követték el ukrán emberek testén, bosszúból.
A II. Világháború alatt megtörtént Holokauszt nyilvánvalóvá tette, hogy az emberi gonoszság nemhogy nem veszett ki a felvilágosodás nyomán, hanem új társadalmi hierachiában új technológiai szintekre lépett. Nemcsak az egykori fronton haltak meg sok millióan, hanem több mint 6 milló embert haláltáborokban öltek meg szerte Európában.
Az Auswitz-ban működő tábor orvosa, Mengele embereken kísérletezett. A jogfosztás megtervezése, a háború elindítása, a szisztematikus gyilkolás rendszerének kialakítása az emberi civilizáció pozitív megítélésnek végleges megrendülését hozta el.
Most mondatokat szeretnék írni, arról, hogy embereken kísérletezni, ember kínozni milyen iszonyat. De ezek a képek nem csak erről szólnak már. A képeken szereplő túlélők képei az emberi létre kérdeznek rá.
A kiállítás első részében tiszta tekintetű embereket látunk, egykori civileket, akik felvállalták az orosz hadsereg ellen harcot. Látatunk valakiket, akik Bucsa rettenetes, nyílt, civil áldozatokat megkínzó orosz katonák a mészárlásai után vállalták a harcot az orosz hadsereg ellen. A kiállítás második részében az iszonyatot látjuk.
El kell fordítani a szemünket. Nem tudjuk nézni a képeket. Bele kell nézni a katonák, nők és férfiak szemébe, de igazán nem lehet.
A háború mi vagyunk. Az emberi faj sok-sok egyede a maga alkotta civilizációs keretek között egyelőre természetesnek látja, ha háborút tervez, finanszírozza azt és ölésre buzdít és kényszerít másokat, hogy brutális módon kínozzon és öljön meg másokat. A háború nem nemes. A háború az egyik legfőbb ellenségünk, túl a meteorok, és klímaváltozás félelmein.
Ezek a fotók haború két oldalát mutatja. A civileket, akik a megszállás és a brutális gyilkosságok ellen küzdenek. Nem tudjuk, hogy a fotókon látható arcok képviselői élnek -e még. A másik képsorozat az emberi lét leggonoszabb oldalát mutatja. A másik ember emberi létének az elvetését.
Ne vagyok Ukrajnában. Nem tudom megítélni a háborút. Tudom, gyerekkorom óta tudom, olyan helyen élek, ahol atombombák vártak a silókban, olyan világban, ahol nap mint nap emberek embereket kínoznak meg a brutatlitás teljes őrületében.
Nem vagyok Ukrajnában. Nem tudom megítélni a háborút. Azt ellenben el tudom mondani, a fotók jók. A portrék élesek és személyesek. A pusztítás nyomait megmutató megrendítő fotók korrektek, tényeket mutatnak meg, pontosak és hitelesek.
Zoya Shu kiállításának címe: Integrity / Teljesség. A kiállításon járva az éreztem, egy idő után nem mi nézzük a képeket. A képek néznek belénk. Kik vagyunk mi, hogy egy ilyen világot adjunk tovább a gyermekeinknek. Mert az élet küzdelem, hogy milyen világot szeretnénk magunknak és a szeretteinknek és jövőnek tovább adni. A művészet erről szól.
A fotós a kamerával képeket lő. Zoya Shu kiállítása jó. Minden kép azt a pillanatot találja el, ami visszakérdez: ki vagyok én?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése