tag:blogger.com,1999:blog-73917741424510690412024-03-13T18:03:37.562+01:00MohalitMohalit - Mohácsi András blogjaHOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.comBlogger30125tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-32533947307508182942023-11-12T14:30:00.004+01:002023-11-12T14:43:25.829+01:00A felszín mélysége<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJD0zP68hEwYS6Ukfhb5Ivr9Umv9KD3IoiqD5QcF_AMyZ5eXVHuT3fpPl0wJma-apRgDHXyZozkbpRRw-ZnSqF-LEzmx6dmP5ho5H8r6Tu48kqEMaKyx-ZEDdof_A6mXm9rdKplcS0I9uZfSxhSRlILWcP3nzQ1N9eIw_zNgNDGnI9l91iea8deZKMqHSd/s3530/IMGL7945%20(1)%20copy.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3460" data-original-width="3530" height="477" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJD0zP68hEwYS6Ukfhb5Ivr9Umv9KD3IoiqD5QcF_AMyZ5eXVHuT3fpPl0wJma-apRgDHXyZozkbpRRw-ZnSqF-LEzmx6dmP5ho5H8r6Tu48kqEMaKyx-ZEDdof_A6mXm9rdKplcS0I9uZfSxhSRlILWcP3nzQ1N9eIw_zNgNDGnI9l91iea8deZKMqHSd/w486-h477/IMGL7945%20(1)%20copy.JPG" width="486" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU"><b>Fischer Balázs</b> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU">Szemben című kiállítása<o:p></o:p></span></p><p></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><b><span lang="HU"> </span></b></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU">Red Door Galéria <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU"><a href="https://thereddoor.hu">https://thereddoor.hu</a><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU">Budapest, Szentkirályi utca 13.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0cm 36pt; text-align: justify; text-indent: -36pt;"><span lang="HU">Október 12 - november 11.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0cm 36pt; text-align: justify; text-indent: -36pt;"><span lang="HU"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm 0cm 0cm 36pt; text-align: justify; text-indent: -36pt;"><span lang="HU"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU">Lehet-e különös esemény a festő művészetében egy kiállítás? A festő szakmai élete jellegzetesen két fő szakaszra oszlik, a műteremi munkára és a kiállításra való felkészülésre. Mindez persze egy leegyszerűsítés, de jelzi azt is, hogy ennek az életformának nemcsak az alkotás, hanem a művek bemutatása is fontos része. Számomra úgy tűnik, az elmúlt évekhez képest Fischer Balázs mostani kiállítása valami új, radikálisabb lépést jelent a művész életében. Ez az állítás pedig a művészei kifejezés egységére, egy új kifejezési rend megjelenésére vonatkozik.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU">A művészet az elmúlt évezredek során a hagyományok történetévé vált. Általában iskolák, stílusok uralják a kifejezés személyességét, és egy-egy korszak hagyományainak nagy hullámain tudunk felfedezni egy-egy újítót, vagy egy különös, személyes hangú alkotót. Az európai festészet alapvetően konzervatív, szereti megőrizni az előző korszakok nyelvi elemeit, és egy jó európai festő mindig betölt egy kis művészettörténeti adalékot a festőszerébe, hogy bizonyítsa a tájékozottságát, és jelezze a művészeti hagyomány megőrzésének tiszteletét. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU">A Szemben című kiállítás Fischer Balázs életében azért jelenthet egy új korszakot, mert ebben a válogatásban először jelenik meg az a festői munkásság egy új szintje, már a képek kiválogatásában is követhető az az egységes kifejezésre való törekvés, amelyben a tér megjelenítése már elhalványul, és képeken már a színterek új hullámzását fedezhetjük fel. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU">A kis és nagyobb méretű képeken az absztrakt színfoltok atmoszférikus világát ismerünk meg. A képek eredeti, inspiráló témái néha felsejlenek, a motívumok a műteremben elhelyezett képek foltjai, néha házfalak, egy-egy háztető és ház foltjai sejlenek fel a képeken. Mégis, egyes képeknél ez a konkrét tematikai utalás már teljesen eltűnik, és helyettük a színek foltjainak önálló világát ismerhetjük fel. A festmények általában világos tónusóak, gyakran fehér és világos szürke alapúak, és ezeken jelennek meg az erősebb színhatású foltok. A kiállításon belül láthatóak Fischer Balázs korábbi festői korszakának egy-egy nagyobb színnel, lazúrral összefogott képei, mégis a kiállítás az új eleme az abszrtakcititás szintje, a foltokkal új módon megjelenő színkombinációinak világa. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU">Fischer Balázs új képein, vagy több képből összeillesztett kompozícióin az egymás mellett torlódó színfoltok láthatóak. Néha a szürke-fehér világosabb színei közé ékelődnek a zárvány szerű erősebb szín elemek, amelyek ritmikát, erőteljes hullámzást érnek el a festmények felületén. A képek felszínén felén táruló színek, a szín téglák együttesen egy atmoszférikus színfallá épülnek össze. A színek rendszere visszafogott hangulatot sejtet, a közvetlen látványi világot a alkotó belső hangulatával azonosító festői látásmódot tudunk felfedezni a festmények nézése során. A képek csendet, csendes szemlélődést sugallnak, a kiegyensúlyozott nagyobb felületek között megjelenő erősebb színek néha zaklatott, zakatoló ritmusukkal felkavarják ezt a festői csendes felszínt, és az összhatást hullámzóvá teszik. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU">A magyar festészet utóbbi 30 évének egyik jelentős alkotói csoportját tudjuk azonosítani a belső terek intim hangulatú, egyéni hangú feltérképezésével. Az építészeti terek nyomán megjelenített, valamint az ember létezés nélküli belső terek megmutatása, egyéni hangú feldolgozása, komoly alkotói munkásságok felemelkedését tette lehetővé. Váli Dezső, Szűts Miklós, Vojnich Erzsébet, halk hangulatú terekre épülő munkásságát Krajcsovics Éva festészete és az Artus Stúdióban dolgozó csoport tagjai, Nádor Tibor, Nagy Géza és Fischer Balázs életműve gazdagította, fejlesztette tovább. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU">Mégis, az elmúlt néhány évben érdekes volt látni, hogy ezeknek a művészeknek a munkásságában a tér szemlélete megváltozott. A belső terek konkrét víziója elhalványult és egyre inkább a tér hangulata helyett a hangulatok színterének megjelenése vált erőteljesebbé a művészetükben. Ebben az alkotói körben a konkrét tér most már elveszni látszik, és az eddigi tereket megjelenítő, grafikai elemeket felvonultató, tónus alapú színvilág megváltozott és a szín, mint hangulatteremtő eszköz jelentősége egyre dominánsabbá vált az újabb munkáikban. Talán így is mondhatjuk, Mark Rotkho és Sean Scully munkásságának gravitációs hullámai elérték a magyar festészeti szcénát, és ez a belső terekkel foglalkozó jelentős magyarországi festészeti hagyomány transzformálódik, és megjelenik most már valami új, és a festmények felszínén láthatóvá válnak a konkrét tárgyi utalástól mentes színek szabadon úszó foltjai.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU"> </span></p><p class="MsoNormal" style="font-family: Calibri, sans-serif; margin: 0cm; text-align: justify;"><span lang="HU">Fischer Balázs kiállítása ezért is érdekes, és már nemcsak a életművében, hanem számunkra is. A kiállításon a színek, a színfoltok, erős, rusztikus elemei egy új színteret, új színfelületi ütköző zónát mutatnak meg. A felszínen ütköző színek zajlásában érezzük meg Fischer Balázs erősségeit, a nagyobb színfoltok tagoltságának virtuóz kezelését, melyben felfedezhetjük a véletlenszerűen elhelyezett színfoltok improvizatív szikrázásának erejét is. A csendre utaló képeken a tagolt hatású nagyobb színfoltok és az apróbb színelemek felizzó parázs elemeinek összessége a csend új megfogalmazását, a szemlélődés új, intenzív lehetőségét tárják elénk. <o:p></o:p></span></p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /> <p></p>HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-41423300768204289792015-04-12T11:07:00.001+02:002015-04-12T11:08:54.213+02:00Sötét anyag / Egy kiállítás képei<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmUE9DXbwSpmZZIMD8nx7x-4-hHX8e3RfzOBTb45oRZTyZkaAspJy7QxqC7j30zlKSkecNwgEXSxxU586tpT2lS1OusCga-R7O9gRcC799Xlm_OdNKaOZB_ZA5-WGdR9JmdhntDODbUlUg/s1600/DSCN5000.JPG" imageanchor="1"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmUE9DXbwSpmZZIMD8nx7x-4-hHX8e3RfzOBTb45oRZTyZkaAspJy7QxqC7j30zlKSkecNwgEXSxxU586tpT2lS1OusCga-R7O9gRcC799Xlm_OdNKaOZB_ZA5-WGdR9JmdhntDODbUlUg/s1600/DSCN5000.JPG" height="212" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ3gK9QL5T6eIwd9fWqgADyPZ5PPB-e653By3R3tEFNPkMm-SfHTmfZE6Zo0aHB2s6KYVNMk_ZPmHECzJMB_AAcz6I76nP4825Y6aPEevgfkRISgfoBrQFcqEbC2byoNnxg1hcUBRrK1o5/s1600/DSCN5020.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ3gK9QL5T6eIwd9fWqgADyPZ5PPB-e653By3R3tEFNPkMm-SfHTmfZE6Zo0aHB2s6KYVNMk_ZPmHECzJMB_AAcz6I76nP4825Y6aPEevgfkRISgfoBrQFcqEbC2byoNnxg1hcUBRrK1o5/s1600/DSCN5020.JPG" height="208" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlpGUjyOqe7N2-26kc-L5SH9x7mBmabtebvJ-Hpy2qfr6lO9VTwBLNUd1JJOND6B3SN9InKkTnt0trZMhTxZ6_3eMaUGJkWkerkougKmhuEcrnOd7xKQSdp8gNPrd-pmFyI_mH6ljnItyY/s1600/DSCN4993.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlpGUjyOqe7N2-26kc-L5SH9x7mBmabtebvJ-Hpy2qfr6lO9VTwBLNUd1JJOND6B3SN9InKkTnt0trZMhTxZ6_3eMaUGJkWkerkougKmhuEcrnOd7xKQSdp8gNPrd-pmFyI_mH6ljnItyY/s1600/DSCN4993.JPG" height="210" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu8GDFYzkIFvajPF47d8qQZcYmRLn4ERGM5QPXT3Dka2h-xNIr5g47-1negpyxUJYg6ReqEwg7Ckxr654SaOY3Ta0tAAZklsx_v_9cRevqqF6J5cxJ5RkbZdAzumQ0Og3XOqjRX1_eRmdf/s1600/DSCN4996.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu8GDFYzkIFvajPF47d8qQZcYmRLn4ERGM5QPXT3Dka2h-xNIr5g47-1negpyxUJYg6ReqEwg7Ckxr654SaOY3Ta0tAAZklsx_v_9cRevqqF6J5cxJ5RkbZdAzumQ0Og3XOqjRX1_eRmdf/s1600/DSCN4996.JPG" height="212" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinIKAP2GIvIwqFz6cPmX7YqlbpanoKIO6RI-QMBiFUQ-Z2vI9UXZ5XoD6NDhzwo8X-BjdoSYB_7ME8l6UPgJjLyxene6ljRRa7_C3nNp8iMkK9Nx41vbErbHMfY8tf4oPG7wBvJc9tbwqR/s1600/DSCN4997.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinIKAP2GIvIwqFz6cPmX7YqlbpanoKIO6RI-QMBiFUQ-Z2vI9UXZ5XoD6NDhzwo8X-BjdoSYB_7ME8l6UPgJjLyxene6ljRRa7_C3nNp8iMkK9Nx41vbErbHMfY8tf4oPG7wBvJc9tbwqR/s1600/DSCN4997.JPG" height="208" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg62Qja1e-KUAiL-eu5NwxyLcltTXnk8Uhzv32aLxIuriSTDMgTgMxsb31s4o-RAXL0sEZHtqjiEg4H48p0dpu7vSXN2OU8uFWFvfxpr9DXIaN63ZmiBnpby20ETWH0enInF8k4fbnv_taO/s1600/DSCN5001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg62Qja1e-KUAiL-eu5NwxyLcltTXnk8Uhzv32aLxIuriSTDMgTgMxsb31s4o-RAXL0sEZHtqjiEg4H48p0dpu7vSXN2OU8uFWFvfxpr9DXIaN63ZmiBnpby20ETWH0enInF8k4fbnv_taO/s1600/DSCN5001.JPG" height="208" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVS_UWXDC3FqoCJZn8qakkUCBH5EfIzgcIgzNheuCut43otH49v-aCqtTmg8pjyKfQ_jZlvcyHs7P1zUKBnd2jbwnTI_6mnC3ZL8Qf1idWWCsZH002JojeA6RJJopMKhIV2gN_FkfUpTdN/s1600/DSCN5005.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVS_UWXDC3FqoCJZn8qakkUCBH5EfIzgcIgzNheuCut43otH49v-aCqtTmg8pjyKfQ_jZlvcyHs7P1zUKBnd2jbwnTI_6mnC3ZL8Qf1idWWCsZH002JojeA6RJJopMKhIV2gN_FkfUpTdN/s1600/DSCN5005.JPG" height="210" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9czOaZCXbPzAwMq930Eg5A48WBMt5CxPIIS56R2IL-9WrwGLUCewlLUz2dRnjR_NyrnrfRkBbHf44BKsK740t-4y2FXRmNJkAgqtY2X4kv_YOLn5nI8k0Ve3C4ac4Fk74CMw_OOsgB1IT/s1600/DSCN5007.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9czOaZCXbPzAwMq930Eg5A48WBMt5CxPIIS56R2IL-9WrwGLUCewlLUz2dRnjR_NyrnrfRkBbHf44BKsK740t-4y2FXRmNJkAgqtY2X4kv_YOLn5nI8k0Ve3C4ac4Fk74CMw_OOsgB1IT/s1600/DSCN5007.JPG" height="214" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_nCS7dghcfxAXOmxtRgb-N_0dzsb6zz_xJyE4E0O3Ki_-iyuaJlZcZjs3lSL4ZpcluV2ar54UbaplcozzupUh4WUBrBuyKdK0Cs14kjd2C-3Ax_lSt2urv2H-zaqZ8Pyt3nM1wFztITqm/s1600/DSCN5013.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_nCS7dghcfxAXOmxtRgb-N_0dzsb6zz_xJyE4E0O3Ki_-iyuaJlZcZjs3lSL4ZpcluV2ar54UbaplcozzupUh4WUBrBuyKdK0Cs14kjd2C-3Ax_lSt2urv2H-zaqZ8Pyt3nM1wFztITqm/s1600/DSCN5013.JPG" height="208" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpo9LJdSNMtgCYOxzoCuFUkTEThQDbIMBKsi2f_PyR4X9W_X5GEdrwrizFb9tYdSJH1IJvQfjCBmji8deT1uJNs3VswosOWDlRj7sMjufT9pvqiYQBhh9ex3bHaIiouPE_K9dmbOOPcjyZ/s1600/DSCN5015.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpo9LJdSNMtgCYOxzoCuFUkTEThQDbIMBKsi2f_PyR4X9W_X5GEdrwrizFb9tYdSJH1IJvQfjCBmji8deT1uJNs3VswosOWDlRj7sMjufT9pvqiYQBhh9ex3bHaIiouPE_K9dmbOOPcjyZ/s1600/DSCN5015.JPG" height="208" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF2Nz0ui1BHTiIOEpP7f4vQmftQg8XfjD0MfQnh50XKe8NWeMK4bgLOH6Y0JGf5l8KkeV3pKzSppYxAQnofyWLYZdvdAEsUCJsRtM2uHPl_fB2BtvipisKv6FY5pfX09L9IFE4vpfNcoZg/s1600/DSCN5020.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF2Nz0ui1BHTiIOEpP7f4vQmftQg8XfjD0MfQnh50XKe8NWeMK4bgLOH6Y0JGf5l8KkeV3pKzSppYxAQnofyWLYZdvdAEsUCJsRtM2uHPl_fB2BtvipisKv6FY5pfX09L9IFE4vpfNcoZg/s1600/DSCN5020.JPG" height="208" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo4JwUqsM6yhZrdm93uP0iA_IuBBLBLKrqaIKif1GPGGTt7erh_J7CLsb5DI-IF9Boft72u5_QDZzZH6lSAq6eym_UoOn7oztZ9y8bdMCaOGjTO96YrMKpqIaa-V3oFBo_iyddz_Quo5gX/s1600/DSCN5030.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo4JwUqsM6yhZrdm93uP0iA_IuBBLBLKrqaIKif1GPGGTt7erh_J7CLsb5DI-IF9Boft72u5_QDZzZH6lSAq6eym_UoOn7oztZ9y8bdMCaOGjTO96YrMKpqIaa-V3oFBo_iyddz_Quo5gX/s1600/DSCN5030.JPG" height="210" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtj-nmjclWrZAOZp3ExdejTK5oN3LvRTTd5ipj9KfJmgYowE8kivgueHVAmJU3Q4gTQqFTA1uU3PdE3tkkRIfKPmsszJiCBbCnszmOU1N3JeI9Lc4UZlXsC-8-Q79nighrDQJ9qQf6kSuS/s1600/DSCN5033.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtj-nmjclWrZAOZp3ExdejTK5oN3LvRTTd5ipj9KfJmgYowE8kivgueHVAmJU3Q4gTQqFTA1uU3PdE3tkkRIfKPmsszJiCBbCnszmOU1N3JeI9Lc4UZlXsC-8-Q79nighrDQJ9qQf6kSuS/s1600/DSCN5033.JPG" height="212" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIAosyiW4X4smGjpOumYHUgAamJgPZ2qj4sT9Iae49o1tA6cUvAP6H-7Z1K6vQKrwCSzSnXlkdVZYzHrTNpZt7FOhwE0eZQv9NWIwmaEodE-Azx-zoUdBCh5LuOgAKEKX_ProNvM9r_cF2/s1600/DSCN5035.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIAosyiW4X4smGjpOumYHUgAamJgPZ2qj4sT9Iae49o1tA6cUvAP6H-7Z1K6vQKrwCSzSnXlkdVZYzHrTNpZt7FOhwE0eZQv9NWIwmaEodE-Azx-zoUdBCh5LuOgAKEKX_ProNvM9r_cF2/s1600/DSCN5035.JPG" height="210" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRdK5Mx9wGVSQ61RugsC20dINAJS2Xx7nHM8lCmC7ZNtsbUL4Ebu8XS0p6OMQmr_lCBl6fVlHSEXRDCKJfaJclCWnbDWP1FJTYhRa-3q2taVd00xqfmNj1HmjDxMtG9Psq4BtaDmU0DZoU/s1600/DSCN5044.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRdK5Mx9wGVSQ61RugsC20dINAJS2Xx7nHM8lCmC7ZNtsbUL4Ebu8XS0p6OMQmr_lCBl6fVlHSEXRDCKJfaJclCWnbDWP1FJTYhRa-3q2taVd00xqfmNj1HmjDxMtG9Psq4BtaDmU0DZoU/s1600/DSCN5044.JPG" height="208" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIvvrJ4iDMUFGrT4vvwIqvQ0O1Q6fIFw-XEWKu9i9oRxK3Ed0RSwaYhl3ZOHviVqpER4OCwUu2o5hg6KH9oSjV7MxxQ9kz2aMiAG2dbdxFMOh6Ru_1R-KUmYkHmMFazbG-qqkiscX6z3yV/s1600/DSCN5051.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIvvrJ4iDMUFGrT4vvwIqvQ0O1Q6fIFw-XEWKu9i9oRxK3Ed0RSwaYhl3ZOHviVqpER4OCwUu2o5hg6KH9oSjV7MxxQ9kz2aMiAG2dbdxFMOh6Ru_1R-KUmYkHmMFazbG-qqkiscX6z3yV/s1600/DSCN5051.JPG" height="206" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMP5OFKJbcxjISdaVmGz1di1ulrMxnK-UfABhz2KRfQP7EkGpNDcMbCnajFdhxU7cqLHuauGUYNJ5FjWOxlgXBxfPMazQgEA8GhUNIou9QzHEfQiMPO7njos8MnzVj8SQbIEaTlt9yv57h/s1600/DSCN5056.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMP5OFKJbcxjISdaVmGz1di1ulrMxnK-UfABhz2KRfQP7EkGpNDcMbCnajFdhxU7cqLHuauGUYNJ5FjWOxlgXBxfPMazQgEA8GhUNIou9QzHEfQiMPO7njos8MnzVj8SQbIEaTlt9yv57h/s1600/DSCN5056.JPG" height="208" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9iAfdDyAKpTCP5bGmaOLlQ04Vbxm1EUy2iUNypIU1RbShyphenhyphena1ghuMZXOcDHk9-Wji5epm6ozCch5GMoHJhsUHL55fZTRaysAGob-ete-IQZYjLeQv_VLnPJH9jOPa0P-mxliNHtqFWUuY8/s1600/DSCN5057.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9iAfdDyAKpTCP5bGmaOLlQ04Vbxm1EUy2iUNypIU1RbShyphenhyphena1ghuMZXOcDHk9-Wji5epm6ozCch5GMoHJhsUHL55fZTRaysAGob-ete-IQZYjLeQv_VLnPJH9jOPa0P-mxliNHtqFWUuY8/s1600/DSCN5057.JPG" height="202" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmBlnpe_orCNd36oi9DIHwbi_YtQhpNmpykxHhOosYLfarKMON9rkyIX9edHvh-J7beELtD-FguRQejh8aKbm70lmYEMGek0JVN-UMruD2JDAFzuY7wDfr0GDUZkhQdSEtFDmwhqn-xonr/s1600/DSCN5061.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmBlnpe_orCNd36oi9DIHwbi_YtQhpNmpykxHhOosYLfarKMON9rkyIX9edHvh-J7beELtD-FguRQejh8aKbm70lmYEMGek0JVN-UMruD2JDAFzuY7wDfr0GDUZkhQdSEtFDmwhqn-xonr/s1600/DSCN5061.JPG" height="208" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEib_X_B64a5u_VEuD3XZji5X-FCEcuzLBsKk5tQ1SktteAd3f_M8YE9pa-mtoEUucKcF3A6G_LTy9HqLZdzOi-57BcIJDsyoQFRnyPW6GQ0peK1SH4iAHuNTKnF9OTwNIdioS-f9vt43HJl/s1600/DSCN5067.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEib_X_B64a5u_VEuD3XZji5X-FCEcuzLBsKk5tQ1SktteAd3f_M8YE9pa-mtoEUucKcF3A6G_LTy9HqLZdzOi-57BcIJDsyoQFRnyPW6GQ0peK1SH4iAHuNTKnF9OTwNIdioS-f9vt43HJl/s1600/DSCN5067.JPG" height="210" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIUR0E1SHjuFOvyr82MSmsEP7kWZQwd4Q9KOLLzIxaJFnEBOXdvAx5hCbENlnxtN89MqQA1UXk6KDTkFxxF6bliVjRysGICb5XvkH15GU-QyjSDUXUUnZXMc_4sx75xblk6XrYuYDU6qsX/s1600/DSCN5078.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIUR0E1SHjuFOvyr82MSmsEP7kWZQwd4Q9KOLLzIxaJFnEBOXdvAx5hCbENlnxtN89MqQA1UXk6KDTkFxxF6bliVjRysGICb5XvkH15GU-QyjSDUXUUnZXMc_4sx75xblk6XrYuYDU6qsX/s1600/DSCN5078.JPG" height="210" width="640" /></a></div>
<br />HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-11257236290316921722015-04-11T22:18:00.000+02:002015-04-11T22:51:56.211+02:00Tasnádi József: Sötét Anyag<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFiGVbfIQnIvTki1vy0zv7xASytVLdps7SJMeDouyIIH4B0Q2JCHOdSAiX0Oexi3QITzsBjQvayurY5tdy-M-XKZPMg4ixW6KGL4OhdC14B2BfMcJgWW57-U5dw4_aJ1QQGxJv-M61pwUC/s1600/DSCN4995.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFiGVbfIQnIvTki1vy0zv7xASytVLdps7SJMeDouyIIH4B0Q2JCHOdSAiX0Oexi3QITzsBjQvayurY5tdy-M-XKZPMg4ixW6KGL4OhdC14B2BfMcJgWW57-U5dw4_aJ1QQGxJv-M61pwUC/s1600/DSCN4995.JPG" height="211" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sötét anyag, 2015, papír, igment, 35 x 100 cm</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<b>TASNÁDI JÓZSEF: SÖTÉT ANYAG</b></div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<b>/ 2015 04 10., Székesfehérvár, Pelikán Galéria kiállítási megnyitószöveg/</b></div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px; min-height: 14px;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<span style="font-family: 'Myriad Pro';"><i>"</i></span><i>A gyakorlati élet, mint hazátlan vagabund minden művészi formába behatol és nem a formák létokának, hanem létük céljának tekinti önmagát.</i><span style="font-family: 'Myriad Pro';"><i>" </i>Írja Kazimir Malevich a Szuprematista kiáltványban.</span></div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
M<span style="font-family: Helvetica;">űvei</span>m az egészségtelen életmódról, az unalomról és egy mélyen antiszociális beállítottságról árulkodnak - mondja Dan Brown.</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<span style="font-family: 'Myriad Pro';">Mark Rothko - </span>a megrendítőt, a semmi<span style="font-family: 'Myriad Pro';"> és az üresség tragikumát</span>, a komolyat és az ünnepélyeset, a vallásos időtlent kereste. Festményei mellé saját katalógusa helyett a <span style="font-family: 'Myriad Pro';">Bibliát és a Koránt helyezte.</span></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<span style="font-family: 'Myriad Pro';">Jackson Pollock nem a természetet festette, hanem önnön természetét. Saját ösz</span>töneinek képét, amelyet olyan természetesnek és fennségesnek tartott, mint egy virágmezőt. </div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<span style="font-family: Helvetica;">Yves Klein a semmi kékszínű gáz</span>-állapotának teátrális eg<span style="font-family: Helvetica;">yöntetűségét</span>, a monománia és a monotónia ritualizását kereste és találta meg. </div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Ami engem illet - munkáim saját ellentmondásosságom és temperamentumom enyhítésére tett próbálkozások.</div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
..............................................................................................................</div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
A fenti kijelentések, vallomások közös vonása az, hogy valami olyasmire utalnak, amit tartalmon túli tartalomnak, transz-tartalomnak, de legtalálóbban talán: meta-tartalomnak nevezhetnénk.</div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
A meta-tartalom, mint az alkotói indíttatás és identitás sötét anyaga és energiája, ami közvetlenül nem látható, ami sosem jelenik meg direkt konkrétsá<span style="font-family: Helvetica;">ggal a műben, ami </span>azonban túlmutat az egyes alkotások konkrét és egyszeri tartalmán úgy, hogy tágabb<span style="font-family: Helvetica;"> és erősebb a</span>nnál. Olyasvalami, ami a tárgyi konkrétum ellenében egy másik - spirituális konkrétumként nyilvánul meg, tartja össze és rendszerezi az alkotói ösztönöket, leplezi le <span style="font-family: Helvetica;">a művek</span>, vagy a <span style="font-family: Helvetica;">művész energiáit, belső világát</span>.</div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
..............................................................................................................</div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Azt hiszem konszenzuális lehet az a megállapítás, hogy ebben a kiállítá<span style="font-family: Helvetica;">sban látható művek egytől</span> egyig absztraktak. </div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Kérdés, hogy ez elég-e ahhoz, hogy azt gondoljuk: Mohácsi munkájának meta-tartalma nem más, mint maga az absztrakció. Ehhez egy kiállítás anyaga nyilván nem elég. </div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Amennyiben viszont ismerjük András eddigi munk<span style="font-family: Helvetica;">ásságát, akkor nem tűnik erőltetettnek azt mondani, hogy az ő esetében</span> az absztrakt nem stílus irányzat, nem is annyira <span style="font-family: Helvetica;">formai kérdés, inkább alap attitűd, egzisztencia forma</span>, bizonyos értelemben tehát meta-tartalomként tárgyalható. </div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
A Mohácsi meta-tartalomnak - véleményem szerint - van azonban egy olyan - az abszatrakción túli<span style="font-family: Helvetica;">, vagy azt kiegészítő rétege is, amelyre később fogok kitérni.</span></div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
..............................................................................................................</div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Az absztrakció mindig szembesít minket az értelmezés határaival. Következésképp, ami az absztrakcióról elhangzik - vagy elhangozhat - mindig vitatható. A vitathatóságot t<span style="font-family: Helvetica;">ekintsék tehát igaznak az itt következő </span>gondolatmenetre és megjegyzésekre is.</div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Az absztrakció az abszolút vizuális narratíva, az introspekció tisztán vizuális leképezése. Az egyszemélyes interaktus realitásának demonstrációja. A személyes átírása a személytelenbe. </div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<span style="font-family: Helvetica;">A vizuális egyszerűség, amelynek fokmérője a k</span>onnotáció hiánya, vagy lehetetlensége. Az absztrakció segít ideiglenesen kiiktatni a valóság bonyolultságát, illetve az általa folyamatosan generált frusztrációt. Talán pont ezért, az absztrakció minden esetben megnyugtató és valahogyan kapcsolódik ahhoz, amit szépségnek érzékelünk.</div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Az absztarkció a tiszta szenvedély, az önmegismerés ambíciójának, a valódi magunkratalálás képe. A megkönnybbülés<span style="font-family: Helvetica;"> lehetőségének</span> és a függetlenség illúziójának vizualizációja. </div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Olyan magánügy, amely sokakat elvezet a katarzishoz. Általa mutatkozik meg az, amit a filozófia <i>érzelmi bölcsesség</i>nek nevez. </div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<span style="font-family: 'Myriad Pro';">Konstans </span>belső<span style="font-family: 'Myriad Pro';"> dialógus, amely során felfedezzük azt a labirintust,</span> amit magunk köré építünk és, amelyből voltaképpen nem is akarunk kijutni. A közvetlenül nem kifejthető tartalom, <span style="font-family: 'Myriad Pro';">nem a direkten üzenni akarás, nem is a program</span>szerű <span style="font-family: 'Myriad Pro';">kommunikáció, hanem az, amelynek ninc</span>s más szándéka, mint kideríteni önnön létrejöttének okait. Az a művészet, amely saját születésének történetét meséli, mely történet az alkotás létének ind<span style="font-family: 'Myriad Pro';">oklása is egyben.</span></div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Az absztrakció azonnali emocionális reakciót vált ki, viszont ellenáll az értelmezésnek, nem sok esélyt ad a verbális megfejtésnek.</div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
...................................................................................................................</div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Viszatérve a Mohácsi meta-tartalomhoz. </div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<span style="font-family: 'Myriad Pro';">András munkái - szobrai - az anyag és a fi</span>zikai törvények provokációjának leképeződései, a kockázat-vállalás <span style="font-family: 'Myriad Pro';">absztrakt vizualizációi.</span></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Mohácsi absztrakciója a kockázatvállalás értelméről, <span style="font-family: 'Myriad Pro';">izgalmáról, </span>keménységéről, jó értelemben vett agresszív nyersességéről, egyben szépségéről szól. M<span style="font-family: 'Myriad Pro';">indez rendkívül </span>stimuláló és szerethető<span style="font-family: 'Myriad Pro';"> meta-tartalom. </span></div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Az itt látható - általa grafikáknak - nevezett, nekem inkább festmények<span style="font-family: Helvetica;">nek tűnő sorozat</span>a - egységesen és kizárólagosan vertikális gesztusokra épül, mégis dominánsan horizontális kiterjedést eredményez. </div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
A <i>Sötét anyag</i> nem stilizált, sem pedig formatervezett. Az önmegfigyelés, pontosabban az obszesszív vertikális gesztusok sorozatos - ezért horizontális - lenyomata, amely ezúttal sötét anyagok használatára épül. Egy ideiglenes komfortzóna, amely segít megkeresni a ha<span style="font-family: Helvetica;">sonlóság és a különbözőség szkizofréniájában rejlő potenciát</span>.</div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px; min-height: 14px;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<span style="font-family: 'Myriad Pro';"><i>"</i></span><i>A sötét anyag olyan anyagfajta, amely csillagászati műszerekkel közvetlenül nem figyelhető meg, mert semmilyen elektromágneses sugárzást nem bocsát ki és nem nyel el, jelenlétére csak a láthat</i><span style="font-family: 'Myriad Pro';"><i>ó anyagra és a háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásból következtethetünk."( Wikipédia)</i></span></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<span style="font-family: 'Myriad Pro';">A sötét anyag</span> az asztrofizikai spekuláció eredménye, amelynek számunkra - halandók számára - nincs közvetlenül tapasztalható igazság értéke, nehezen mérhető, tehát inkább az intuíció tartományából előhívható valami.<span style="font-family: 'Myriad Pro';"> </span></div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Nekem mégis tetszik az a gondolat, hogy a sötét anyag a kozmosz meta-tartalma,<span style="font-family: Helvetica;"> vagy alapattitűdje, </span>mely gondolat életben tartja bennünk a rejtély és a kétely iránti vonzalmat.</div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
...................................................................................................................</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<span style="font-family: 'Myriad Pro';">A</span> kiállítás megnyitó arra hivatott, hogy kapcsolatot hozzon létre a külvilág és a művészet világa között, hogy enyhítse a hétköznapokból érkező néző idegenség<span style="font-family: 'Myriad Pro';">-érzetét, a</span>melyet a képzőműv<span style="font-family: 'Myriad Pro';">észet</span> szégyenlős szűkszavúsága<span style="font-family: 'Myriad Pro';">, vagy</span> éppen aszkétikus bőbeszédűsége - irányzattól függetlenül - mindig ott lévő hermetizmusa vált ki.<span style="font-family: 'Myriad Pro';"> </span></div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<span style="font-family: Helvetica;">Amennyiben az előbbi kijelentés igaz, akkor ez a megnyitó szöveg kudarcra van ítélve. Hogyan lehet</span> a szöveg lineárisan fegyelmezett rendszerén belül akárcsak érinteni azt, ami egyáltalán nem lineárisan struktúrált, ami nem más, mint a láthatatlan - a kozmikus meta-tartalom, amely sötétség leple alatt tartja össze a világot és ad értelmet bennünk - többek közt - a lebegésnek, a gravitációnak, a vonzódásnak. </div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<span style="font-family: 'Myriad Pro';">E</span>lképzelhető, hogy mindez ott van amögött a vonzalom mögött is, amelyet Mohácsi András absz<span style="font-family: 'Myriad Pro';">trakciói iránt érzek. </span></div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Talán azért, mert akárcsak a zene - ez a <i>Sötét anyag</i> is inkább energiát ad, mintsem követel.</div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px; min-height: 14px;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Tasnádi József</div>
<br />
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
Budapest, 2015.04.10,</div>
HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-59746378162566434192015-04-11T22:02:00.003+02:002015-04-11T22:06:23.670+02:00 SÖTÉT ANYAG<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvgWEIRB8WRSES5ZAVMzOu4Refvj4lzTGtU24CaMILUbpDoF2q1BgVKNy_hMAM5FacTX0MbengrVvsGOv1CHuTHEa6muVDAP-C3reCGwksECg1G1aGYpuuMfDakCjJY7ix8sT3pqPJkCCI/s1600/Plakkat.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvgWEIRB8WRSES5ZAVMzOu4Refvj4lzTGtU24CaMILUbpDoF2q1BgVKNy_hMAM5FacTX0MbengrVvsGOv1CHuTHEa6muVDAP-C3reCGwksECg1G1aGYpuuMfDakCjJY7ix8sT3pqPJkCCI/s1600/Plakkat.png" height="640" width="481" /></a></div>
<div style="font-family: 'Myriad Pro'; font-size: 12px; margin-bottom: 10px;">
<br /></div>
HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-72781769862414132142014-10-26T23:40:00.000+01:002014-10-31T20:27:54.191+01:00Az otthagyott jelenlét<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdRFlVt3H81b15ikX78n2uXx4oh_jB57YQjlc6aR3yQ2PVE4-vjC2wAWQi_0tFUiwJGPbETrJ95kT8iqSRSukATq3X3C4DAXi9FgJKECQEGQArc2lDIH2d3b1T_rwrr7cokhf74LR8_F5b/s1600/Screen+Shot+2014-10-26+at+22.54.37.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdRFlVt3H81b15ikX78n2uXx4oh_jB57YQjlc6aR3yQ2PVE4-vjC2wAWQi_0tFUiwJGPbETrJ95kT8iqSRSukATq3X3C4DAXi9FgJKECQEGQArc2lDIH2d3b1T_rwrr7cokhf74LR8_F5b/s1600/Screen+Shot+2014-10-26+at+22.54.37.png" height="518" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.vojnich.hu/festmenyek_en.php?wg_cms_cat_folder=festmenyek&cat_id=18&subcat_id=2"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Vojnich Erzsébet: Moszkva téri telek, 2001, olaj, vászon, 158x192 cm</span></a><br />
<br />
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 14px; min-height: 17px; text-align: justify;">
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">Vojnich Erzsébet kiállítása<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">Mindig óvatosan kell közeledni egy életművet
összefoglaló kiállításhoz. <span style="mso-bidi-font-weight: normal;">Valami</span><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"> </b>mindig
hiányzik, sokszor az életmű maga is átfoghatatlan, vagy a válogatás egyenetlen
és így lesz egy életmű az aktuális kurátori munka áldozatává. Vojnich Erzsébet
most záródó, különös szerkezetű győri kiállítása képes megrajzolni egy komoly
életmű ívét, képes rávilágítani egy-egy periódus jellegzetességére, és segít
értelmezni azokat a kitörési pontokat, ahol az életmű, a maga öntörvényű
sodrásával kínál fel új lehetőségeket számunkra, hogy elképzeljük, merre is
lehet a Vojnich képek újabb területének kialakulása. Az életműkiállítás
felszabadító érzést adott, egy nyitott életmű különös, belső terét mutatta meg
nekem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">Vojnich képei, számomra most vált láthatóvá,
már egészen korán, a 80-as évek végétől jellegzetesen voinichosak voltak. A
festő akkora már kialakította a jellegzetes motívumrendszerét, a terek és
tárgyak rá jellemző szublimált világát, a színek finom, transzparenciát
sejtető, pasztell jellegét. Az életmű karaktere tehát az<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>alkotói periódus kezdetén láthatóvá vált. A
képek méretei azok amelyek számomra először is különösnek tűnnek. A korai kicsi
képek után rögtön egy hatalmas kép jelzi a kezdeti indulást. A későbbi képeknél
hirtelen látjuk már a Vojnich féle teret, színrendet. A képek méretei, és
motívumhasználat mindig is megmutatják egy festőnél azt, hogy mennyire közelről
nézi és ellenőrzi a képeit az alkotás során. Később pedig izgalmas megkeresni
azt a helyet, amely a kép lehetséges fókuszpontja, ahonnan a képet a legjobban
lehet nézni, megtekinteni. Vojnich nagyméretű képeit két méterről
közelítve/távolodva nézve egyszerre vagyok bent a kép belső terében, és vagyok
képes még a képet, mint összefüggő színes ornamentikát felfogni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">A
kép mérete és a kép belső motívumrendszere arra késztet, hogy a kép felületén
sejtetett téri illúzió bevonjon, részessé tegyen abban a szubjektív
térélményben, amely a Vojnich képek sajátjai. Van amikor a sejtett tér a
festészetben, mintegy távolságot tart a kép nézőjétől, de Vojnichnál a
perspektíva még megmaradt töredékei meghívnak, behívnak egy viszonylag közeli
távolságba, ahol a részletek finomsága és a motívumok térre utaló érzete együtt
hat ránk. </span><span style="background: white; color: #222222; font-family: Arial; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">A perspektíva, mint festészeti eszköz a XX.
században visszaszorult. Vojnichnál mégis a világ a térábrázolás autentikus
jellegét mutatja, ami igen izgalmas egy XX-XXI. századi életmű esetében. Úgy
érezzük, a képen látható perspektíva a kép felületén is túlhalad felénk, és a
tér kiterjeszti a hatókörét. A kiterjedő tér az alkotó és a néző közös
kulturális alapját teremti meg.</span><span style="font-family: Times; font-size: 10.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> </span><span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">Máshogy is lehet leírni: sok minden redukálódik a festészet története
során,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>néha a képalkotási technológia a
pusztulás nyomát viseli, de itt a tér nem, a tér képzete, mint legkisebb közös
többszörös az életmű legnagyobb részében, mint valami alaphang a zenében,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>egységesen ott feszíti ki a kép és a néző
közötti tér közös terét, és a színek és a motívumok rendszerével a festő
határozottan adja meg a kép nézőterét.</span><span style="font-family: Times; font-size: 10.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">A motívumok különös, zárt rendszere sokat
elmond a korunkról. Az elhagyott civilizáció már a olasz reneszánsz világában
is feltűnik, hogy aztán mint egy toposz, időnként fel-fel tűnjön egy-egy kor
kifejezésében. Ha Giorgone Viharára, vagy később Piranesi metszeteire, vagy a
jóval későbbi Turner képek elhagyatott templomaira gondulunk, rögtön
felidéződnek előttünk az elhagyott civilizációk szubjektív tájképei. Mégis,
Vojnich képeit látva ez a civilizáció elhagyott, következetesen ember nélküli
tája már magában hordozza már a funkcióvesztett ipari létesítmények bennünk is
létező élményét. Vojnich képein nincs természet az idő, mint növényzet fonja be
be a a tereptárgyakat, a pusztulás végérvényes köde üli meg az elhagyott tájat.
Olyanok ezek a terek, mintha úgy hagyták volna ott a medencéket, lepárlókat,
hidakat, gyárcsarnokokat egy azonnali, végeláthatatlan pusztulásban. A hidrogénbomba
hatását tervezték így, hogy ennyire tárgybarát legyen a dehumanizálás, hogy
minden tárgy megmaradjon, ha már a humanizmus, mint civilizációs program
lehetetlenné vált. Vojnich képein a tárgyak egy dehumanizált teret mutatnak.
Talán Piranesi-nél vált először fenyegetővé az ember által létrehozott tér. Az
egykori civilizációt jelző vedutái után a fiktív börtönöket megmutató metszetei
az emberi félelemet a tárgyakon, az ember által létrehozott tereken át sejtette
meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">Vojnich tereiben a kevés tárgy, a tér a fények
derengésében áll. A sejtett tájban, még látható a tér kivetülése, de nincs már
fényforrás, csak derengés, a fény, mint valami otthagyott delejes köd uralja a
tájat. Bár a fény iránya a teren belül az életműben változik, néha a belső
terekben szembe kerül, bizonyos medence rajzokon, festményeken belül el is
tűnik, mégis a derengés egyfajta belső mázként tölti ki a teret Vojnich képein.
Emiatt válik az árnyék szinte másodlagossá a képeken. A dolgoknak ugyanis ebben
a világban szinte eleve elrendelt színei, tónusai vannak. A fény ebben a
világban nem változtat a dolgok állásán, mint az impresszionizmus fénnyel telt
képein. A sejtető, derengő fény szinte ridegen, hideg tónusban segít
dokumentálni, közvetíteni a dolgok állását, a tér elhagyott, létező állapotát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">Különös értékek felfedezését jelentette
számomra ebben a kiállítási bolyongásban Vojnich színfejlődésére,
színfejlesztési technikáira és korszakainak színtrendjeire rácsodálkozni. A
korai képek párás, világos tónusú, pasztell színekből építkező korszaka után a
sötét képek színelhagyó, a tónusok kontrasztjaira építő, majd a visszatérő
gazdag színpaletta újboli megjelenése, mindig új oldaláról mutatta meg, hogyan
képes színekből építkezni ez a motívumokkal, kompozíciókkal rettentően
tudatosan bánó művész. Számomra, aki először látja Vojnich képeinek összefüggő
rendszerét, meglepetés volt képről képre megfigyelni a csak közelről észlelhető
gazdag színfelületképzést, amely távolról talán csak egy közömbös, szürke
felületnek hat. A "Moszkva téri telek" című opusz volt az egyik ilyen megrendítő élmény,
a szürkék gazdag tompa színpatkója fogja magába a tört rózsaszín elemeket. A
szinte ecsetvonásról ecsetvonásra változó színek közös színtömböket hoznak
létre, de mégis, ez a közelről reszkető színkezelés távolabbról már falakat,
tömböket idéz. Vojnich a színharmóniák sejtető hangszerelője, hatalmas zenekart
működtet, de összevonja, színtorzításaival egységes színmezőbe tereli ezt az
ezertagú hangszert idézó eszközt az ecsetet és az általa felvitt színeket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">“</span><span style="font-family: Arial;">Mert elhagyatnak akkor mindenek”. </span><span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">Vojnich párás
képfelületeinek súlyos üzenete van. Valami kivonulás jelenléte tölti be a
tereket. A megfigyelő, mint valami utolsó üzenetként közvetíti felénk a még
látható, de végleg elhagyott tereket. </span><span style="background: white; color: #222222; font-family: Arial; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";">A XX. század már az
önmagát felszámoló civilizáció rémképét is megmutatta nekünk.</span><span style="font-family: Times; font-size: 10.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> </span><span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">A segítő tér, az
otthonunk túl gyakran vált fenyegető rémálommá. Vojnich képeinek a terei, azt a
végleg elhagyatott csendet teremtik meg, amelyben már csak az egyedüllét végső,
nyugodt tekintete tud hazát találni. A képeket számomra áthatja a magány végső,
kimerítő nyugalma. A kiürült tereket a fény derengéséhez hasonló szürke derű,
valami többről való a lemondás pontos nyugalma hatja át. Látva a képek terét
azt érzem, ezeknek az egykor közösségi tereknek éppen attól különösen
visszhangos a csendje, mert <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>itt valami
több tűnt el, mint a privát életek összessége. A végeláthatatlan elhagyatottság
kap az életművön belül egy összefüggő teret. Bár a befogadást tekintve minden
kép magányos, és csak bennünk egyedül álló nézőkben áll össze a kép belső
hangulata, mégis, néhány kép szinte szereti, ha többen nézik. Vojnich képei
azonban érezhetően egyszemélyes tekintetű képek. A közösségi terek bennünk már
újból magányban állnak össze, amikor ezeket a tereket magunkban felidézzük.</span><span style="font-family: Times; font-size: 10.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">Különös kiállítás Vojnich győri kiállítása.
Szűts Miklós határozott kézzel készített egy Vojnich ouvremetszetet a kiállítás
megrendezésével. A metszet karakteres, jellemző pontjait, vonulatait mutatja
meg a festő életművének. Friss ötlet a kezdő képek időrendje, ahogy haladunk e
kiállító térben, amely egy ideig elandalít, mert később derül ki, hogy a
kiállításnak teret adó palota folyosó mellett található egy másik párhuzamos
teremsor, amelyben újra megindul az életmű, a legkorábbi fősikolai képekkel. A
kiállítás emiatt időszerkesztéssel játszik, haladunk ez időben, de az
festmények keletkezése által bejárt idő viszonylagossá válik. Külön érdelesség
a korai korszakot a későbbiekkel összekötő, a szűk folyosón megjelenő kisebb
méretű medence képek sora, amely, mintegy jelezve az életműben betöltött
különleges helyét, mutatja meg a fiktív terek végső lebontását, a sajátos, már
visszakereshetetlen perspektívában megjelenő szubjektív színterek megjelenését.
A kiállítás hangulata magával ragad, nem enged, érezhető, aki ezt képes
előidézni, az jelentős, kiemelkedő alkotó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">A kiállító térben járva a barokk épület
palotának gazdag, kiállítótérnek szerény méreteit látjuk. A képeknek nemcsak
méretei, de sajátos terük is van. Vojnich képeinek nagyobb a terük, melyet a
kiállítás tere képes biztosítani. Az elmúlt évtizedek jellegzetesen magyar
mutatványa a térfosztott életműkiállítás. A Rippl-Rónai, Ferenczy kiállítások
azt mutatják, az életművek képei már méretükkel, és a képek sokaságával az
egykori művészek a jelenkori magyar viszonyok között értelmezhetetlen
gazdagságot hoztak létre. Emlékszem, amikor Párizsban a Petit Palais -ban egy
Renoir életműkiállítást láttam a nyolcvanas években. Akkor sejtettem meg mit
jelent egy alkotó különleges kulturális terének jelenléte. Vojnich életművének
különösen szép metszetét láthattuk Győrben. Ezért érdemes kiállításra járni. Az
életmű terei lassan szétfeszítik az eddigi lehetőségeinket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">Vojnich Retrospektív, Győr, Esterházy kastély
2014 09 24 -10 26<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;">2014 10 26, Budapest<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<br /></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<br />HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-19554425769614434532014-09-04T11:34:00.000+02:002014-09-04T11:37:30.441+02:00Indian Rock<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQQ-bIItZcSXrsnFMKkqycYPb1jaLi-jD2t5y5MWmDFDGociC9rSqv7v3bwyQhA5sxdJRmjS63Irkywtz-2JpwwIKQBRozNzRCenjhpb4uys3F2P_uw6OMbgUBQH_o7_QNEZDcgIKIe_sc/s1600/DSCN6794.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQQ-bIItZcSXrsnFMKkqycYPb1jaLi-jD2t5y5MWmDFDGociC9rSqv7v3bwyQhA5sxdJRmjS63Irkywtz-2JpwwIKQBRozNzRCenjhpb4uys3F2P_uw6OMbgUBQH_o7_QNEZDcgIKIe_sc/s1600/DSCN6794.JPG" height="468" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ketten erdőben, 1994, papír, tempera, 12 x 18 cm</td></tr>
</tbody></table>
<i><br /></i>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: Helvetica; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Helvetica;">Indian Rock<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Helvetica;">Már túl
az ezredfordulón 2014-ben, az ENSZ emberjogi biztosához érkezett egy levél,
melyet az Emberi Jogok a halál után ( Human Rights of Death<span style="mso-spacerun: yes;"> Peoples </span>Assosiations) nevű szervezet küldött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Helvetica;">A levél
arra hívta fel a biztos figyelmét, hogy sok ideje csak a létező emberek
jogaival törődik az emberiség, de a halottak jogait szinte teljesen figyelmen
kívül hagyják. A fejlődő, gyarapodó emberiség, bár sok problémával küzd, de az
emberi jogok egyre kiterjedtebbek lesznek. Nem így a holtak jogai, amelyek az
évszázadok során szinte alig változtak. A szervezet ezért ajánlásokat is tett,
melyben a halotti jogok kiterjesztésén túl, az elhunytak életének egykori lehetőségeit
is halottak jogai közé sorolták fel. Ezen kívül az ENSZ 2012-es évét a halottak
évének ajánlotta a szervezet. Bár sok vita után, mely alatt kiderült, hogy
nincs olyan ember, amely ne lenne valamilyen módon érintett ebben a halott ügyi
témában, mégis, a halottak éve programsorozat helyett komoly összegekkel támogattak
meg egy alapítványt amely egy pályázat keretében szövegírásra serkentette az
embereket, hogy írjanak valami fontosat kedves halottuk nevében, Mit tennék, ha
nem haltam volna meg? címmel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Helvetica;">A
pályázat eleinte majdnem hamvába holt, de egyszer egy kis lokális rádió
Californiában elővette a témát, A halottak írnak levelet címmel harangozták be
a műsort és innen már nagyobb érdeklődést kapott a pályázat, és hamarosan 12489
pályamű érkezett be a megadott címre. A műveket egy egy honlapon publikálták,
melyen szavazni lehetett kié legyen a győztes halotti üzenet. A legtöbb
szavazatot kapott győztes pályamű így szólt:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Helvetica;">“ Az
biztos hogy már ott lennék ahol akarok. Nem érdekelne mit mondanak anyáék,
leszarom mit mond az a kibaszott Betty Sue, ott lennék veled az Indián sziklán és
szeretkeznénk, és azt is tudom, már terhesen mennék haza.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Helvetica;">A
pályázat lezárta után egy héttel egy kézzel írt levél érkezett egy házhoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Helvetica;">“Kedves
Betty Sue, ma este hatkor az elefánt mellett a téren. 273-as pályázat, Mark”<a href="https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=7391774142451069041#_ftn1" name="_ftnref1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: Helvetica; font-size: 11.0pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-font-family: Helvetica; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "MS 明朝"; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-fareast;">[1]</span></span><!--[endif]--></span></span></a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 115%; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: Helvetica; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Helvetica;">Arról,
hogy hogyan találta meg azt 1-est a 273-as, hosszú lenne leírni, maradjon meg
ez már kettejük titka. A szikla ellenben igaz. De gyerek akkor nem még jött
össze. Később, egyszer már mind az öten voltak ott a Yosemiti parkban, a szikla
alatt, fent a hegyekben. Azt mondják, az indiánok lelke visszajár a haláluk
után és beszél. Csak hallgatni kell őket, és a kövek is megszólalnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-autospace: none;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;"><span style="font-size: x-small;">18 07 2014</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 28.3pt 56.65pt 85.0pt 113.35pt 141.7pt 170.05pt 198.4pt 226.75pt 255.1pt 283.45pt 311.8pt 340.15pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Helvetica; mso-bidi-font-family: Helvetica;"><br /></span></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]-->
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>EN-US</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>JA</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
<w:UseFELayout/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="276">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]-->
<!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:Cambria;
mso-ascii-font-family:Cambria;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Cambria;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
<!--StartFragment-->
<!--EndFragment--><br />
<div style="mso-element: footnote-list;">
<!--[if !supportFootnotes]--><i>Tegnap volt Kisztával a 20. házassági évfordulónk. 24 éve élünk együtt. ennek apropója most ez az írás és a kép.</i><br />
<hr align="left" size="1" width="33%" />
<!--[endif]-->
<br />
<div id="ftn1" style="mso-element: footnote;">
<div class="MsoNormal">
<a href="https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=7391774142451069041#_ftnref1" name="_ftn1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 9.0pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: Cambria; font-size: 9.0pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: "MS 明朝"; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-fareast; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">[1]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span style="font-size: 9.0pt;"> </span><span style="font-family: Helvetica; font-size: 9.0pt; mso-bidi-font-family: Helvetica;">273-as pályázat “Azt tenném, amit eddig is
tettem. Arra mennék ahol eddig is voltam. Nem tennék máshogy semmit amit eddig
tettem. Úgy néznék a szemedbe ahogy eddig. Csak egyet változtatok. Már soha nem
hagylak el.”</span><span style="font-size: 9.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoFootnoteText">
<br /></div>
</div>
</div>
HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-16352531710049970332014-07-01T11:10:00.000+02:002014-07-01T11:22:19.981+02:00Ízlésdiktatúra <div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVt4KPDI-6qjzbsbMzEPWORudVZAUq2tVTyRvt_Ml18hbQg9tgcn4ztob6a8XyHJb8fZfXYbReqAhpSjlNqKZIXrbnIb1zDl7m3s4i8SJmsAFAu7YF1L_UDYXhFoxMzeGy-Ob27J8Ti1qE/s1600/DSCN7599.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVt4KPDI-6qjzbsbMzEPWORudVZAUq2tVTyRvt_Ml18hbQg9tgcn4ztob6a8XyHJb8fZfXYbReqAhpSjlNqKZIXrbnIb1zDl7m3s4i8SJmsAFAu7YF1L_UDYXhFoxMzeGy-Ob27J8Ti1qE/s1600/DSCN7599.JPG" height="352" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">30 April 2014 18:55</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<b>Sándor Zsuzsanna</b> cikke a 168 óra lapban, 2014 június 14</div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<b><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Felavatták a Kossuth téren Tisza István szobrát. Jászberényben a köztársasági elnök ünnepélyesen átadta Lehel lovasszobrát. Épül a Szabadság téri emlékmű is. A kormány mintha köztereinket is elfoglalná szimbolikusan. Mohácsi András szobrászművész, díszlettervező rendszeresen részt vesz a Szabadság téri emlékmű elleni demonstrációkon. Nemrég fel is szólalt ott, és arról is beszélt: a történelemhamisító emlékmű Magyarország szégyene. <a href="http://www.168ora.hu/itthon/mohacsi-andras-szabadsag-ter-kozteri-szobraszat-tiltakozas-giccs-127728.html">SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.</a></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><b><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Úgy tűnik: a Kossuth tér átépítésével, a Szabadság téri emlékművel az Orbán-kormány önmagának is emléket állít. Az új politikai szobrászat sok mindent elárulhat a hatalom természetéről.</span></b></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Egy történelmi korszakot semmi sem mutat meg őszintébben, mint a vizuális kultúrája. Ma Magyarországon történelmi Jurassic park épül. Ezt tükrözik a kormányzati emlékművek és a köztéri szobrok, amelyek a múltat próbálják klónozni a jelennel. A 19. századi romantikus stílust keverik modern politikai elemekkel. De ami létrejön, az teljes szellemi zűrzavar. A gagyi eklektikája.<b></b></span></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><b><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Nemrég ön is felszólalt a Szabadság téren, egyebek mellett azt mondta: a készülő emlékmű az egész ország számára szégyen.</span></b></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Miközben a kormány kiemelt beruházásként kezeli az építkezést, azt sem tudjuk, pontosan mit építenek és miért. A szobor látványtervéről csak stencilrajz jelent meg, és olvashattunk két műelemzést. Az egyikben maga a szobrász fejtette ki: művében Gábriel arkangyal Magyarországot szimbolizálja. Majd a miniszterelnök is írt egy műelemzést, melyben kijelentette: a szobor a német megszállás áldozatait jelképezi. Legutóbb már úgy fogalmazott az amerikai kongresszus képviselőinek küldött levelében: a szobor az elveszített szabadságunkról szól. Ennek az emlékműnek magyarán semmiféle világos koncepciója nincs. A törött oszlopok állítólag a nácik által lerombolt ezeréves kultúránkat jelképezik. Az európai építészetben archaikus hagyománya van az „oszloprendnek”, ám a Szabadság téri szobor megépült elmei valami olcsó lakótelepi klasszicizmust hoznak létre. Engem az ottani oszlopfők leginkább palacsintasütőkre emlékeztetnek.<b></b></span></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><b><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Az alkotó, Párkányi Raab Péter Melocco Miklóssal közösen tervezte a jászberényi Lehel szobrot is, amelyet a köztársasági elnök nemrég avatott fel. A kürtös vitéz Kövér Lászlóra hasonlít, kőpárnákon kalimpál lovával. Segít értelmezni a művet?</span></b></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">A szobor tartalmilag zavaros, formailag vicces. Inkább megcsúfolása a romantikus heroikus ábrázolásnak. Ilyen szobrokat Európában már nem szokás készíteni, legfeljebb a keleti autokráciákban. Mondjuk, Nazarbajev elnök Kazahsztánjában. De nálunk ugyanez a silány, politikai giccs jelenik meg a Kossuth tér szobrászati értelmezésében is.<b></b></span></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><b><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Kormányrendelet született arról, hogy a téren visszaállítják az 1944. március 19-e előtti állapotokat. Ezért kellett újragyártani például Tisza István szobrát is. Budapest a politikai remake fővárosa lett?</span></b></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Ez nem valódi remake, csupán álcája a szellemi káosznak. Egyébként régi szobrokat máshol is szoktak újraalkotni. Például Rómában újraöntötték Marcus Aurelius szobrát. A restaurálást évekig tartó tudományos kutatás előzte meg, mivel ennek a műfajnak lényege a minőség. Ehhez képest a mi különböző időkből összeeszkábált Tisza-szobrunk, tetején a egy elfolyó kőoroszlánnal: egy farsangi látomás . Mert ez a szobor eredetileg is rémisztő volt, most is az lesz. Épp olyan összedobott valami, mint az alaptörvény, melynek szellemiségét ez a szobrorállítási folyamat hivatott szemléltetni. Az alaptörvény preambuluma is tele hibákkal, mert jogalkotói tisztesség, a közmegegyezés szándéka nélkül készült. Én úgy látom, itt nem egyszerűen a Horthy-korszak restaurálása folyik. A politikai elit számára a horthyzmus is csak politikai marketing. Valójában olyan korporatív államot építenek föl, amely kizárólag az elit érdekeit szolgálja. És a hatalmi elit ideológiai katyvaszába éppúgy belefér Mussolini és Putyin, mint Margaret Thatcher.<b></b></span></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><b><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Pedig a hazai jobboldal arra hivatkozik, kultúrharcát a nemzeti értékek megmentéséért vívja.</span></b></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Ugyan! Egy valódi jobboldalt érdekelnek a konzervatív hagyományok. Úgy tűnik, a hatalmi elit még a saját mérvadó szellemi elitjét is félretolta. Miféle szerepe maradt például a Professzorok Batthyány Körének? Itt Kerényi Imre, Fekete György és Szőcs Géza szereztek teljhatalmat a kultúrában, és egy elvtelen klikk próbálja átvenni a szellemi elit helyét. Szellemi vákum alakult ki. Nem véletelen: a milánói világkiállításra készülő sámándobos magyar pavilon vagy az új köztéri mérvadó szakmai tiltakozások sorát váltották ki.<b></b></span></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><b><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">A művészek közül talán szobrászok a legkiszolgáltatottabbak, hisz a köztéri műveket a politikai hatalom rendeli. Elvárásainak meg kell felelni.</span></b></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Ennek nem kellene így működnie, Nyugat-Európa szobrászata száz évvel előz meg minket. Ezekben az országokban, különösen a második világháború után, megerősödött polgári demokrácia, és ez a közterek funkcióját is megváltoztatta. Az utca már nem a hatalom felvonulási terepe, hanem a polgári élet színtere lett újra. A szobrok célja már nem a politikai mozgósítás: a helyi lakosok életérzéseit fejezik ki. Magyarországon a rendszerváltás után sem kezdődött el az a polgári fejlődés, amely a kulturális szemléletváltáshoz vezethetett volna.<b></b></span></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><b><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Hiányzik az a mecénás réteg is, amelyik a független köztéri művészeteket támogathatná.</span></b></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Az állam feladata lenne, hogy lehetőséget adjon a művek megszületésének. Önmagában nem baj, ha az állam pályáztat, csak ne szóljon bele a szakmai zsűrizésbe. A Szabadság téri emlékmű esetében a miniszterelnök elfelejtette betartani a köztéri pályáztatás alapszabályait. Ez a gesztus egy uralkodó gesztusa, aki megajándékozza alattvalóit egy szoborral. Rájuk erőlteti akkor is, ha nem akarják. Demokráciában ilyen nem történhet meg. A politikai akarnokság – a verseny megszüntetése mellett – a rossz ízlés diktatúrájával jár együtt.<b></b></span></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><b><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">A Horthy-korszak megítélésében nincs társadalmi közmegegyezés. A Szabadság téri emlékmű így viszont csak tovább mélyíti az ideológiai árkokat.</span></b></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Egyáltalán nem kellene politikai emlékműveket építeni, ezeknek már rég lejárt az idejük. A kormánynak nem az a dolga, hogy előírja másoknak: mire hogyan emlékezzenek. Ezt bízza a polgárokra! Politikai emlékművek helyett inkább az emlékezés műveit fontos megalkotni. Olyan memorialokat, mint amilyen például a berlini holokauszt emlékmű, amely elgondolkodtat és felkavar, de senkire nem kényszerít semmiféle ideológiát. A 2006-ban átadott budapesti ötvenhatos emlékmű is ezt az irányzatot követi. A Szabadság téri szobor terve azonban nemcsak gagyi, hanem veszélyes is. Gábriel arkangyal allegóriája azt hivatott kifejezni, hogy a magyar állam nem volt felelős a deportálásokért, és egy angyali tógával igyekszik eltakarni a korábban meghozott zsidótörvények brutális szégyenét. Ez a történelemhamisítás emlékműve. Hazudozni olyan korszakról, amely több százezer ember pusztulásához vezetett, több mint szégyen. Ez bűn. Tiltakozni kell ellene.<b></b></span></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><b><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">A szobor mellett épül egy másik közösségi alkotás is, az „Eleven emlékmű”. Az emberek kavicsokat, köveket, személyes tárgyakat visznek ki a térre, így emlékeznek a holokauszt áldozataira.</span></b></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">–<span style="font-size: 7pt; line-height: normal;"> </span></span><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;">Azt hiszem, ez Európában is páratlan civil kezdeményezés ez. Az az „Eleven emlékmű” közössége naponta spontán beszélgetéseket is szervez a téren, bárki odaülhet, megoszthatja a gondolatait másokkal. A hatalom agresszivitásával szemben az emlékezés az egyik legfontosabb civil erő. Ami a Szabadság téren történik, azt is jelképezi: diktatórikus politikával sem lehet átírni a történelmet. Mert az emlékezet nem politikai kategória. Az emlékeink – akár ezek a kegytárgyak a téren – mindig „felszínre törnek” és soha nem lehet elvenni tőlünk.</span><br />
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;"><br /></span>
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;"><br /></span>
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;"><a href="http://www.168ora.hu/itthon/mohacsi-andras-szabadsag-ter-kozteri-szobraszat-tiltakozas-giccs-127728.html">http://www.168ora.hu/itthon/mohacsi-andras-szabadsag-ter-kozteri-szobraszat-tiltakozas-giccs-127728.html</a></span><br />
<span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; line-height: 32px;"><br /></span></div>
HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-54229001488728634012014-07-01T10:54:00.000+02:002014-07-01T11:13:43.940+02:00A köztér megszállása<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjclzTLkD_fRRuxn_5bvjv8vSOi5uaZT2E59FgVCA1RoF24XPo1IkHVOQRj5X2Zy5lwaxQbmeEsNcKgpu1KJ22_9oGTlm4kZQ507AxhURzLxX7LmPkbEWKwh2BgJEz-TqsValCbRQXD9Ikh/s1600/DSCN9271+copy.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjclzTLkD_fRRuxn_5bvjv8vSOi5uaZT2E59FgVCA1RoF24XPo1IkHVOQRj5X2Zy5lwaxQbmeEsNcKgpu1KJ22_9oGTlm4kZQ507AxhURzLxX7LmPkbEWKwh2BgJEz-TqsValCbRQXD9Ikh/s1600/DSCN9271+copy.JPG" height="410" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szabadság tér 20 05 2014 foto: Mohácsi András</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="text-align: start;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A Szabadság téri emlékműépítés késztetett, hogy megszólaljak. A téren a tervezett emlékmű építésével, eleinte az építést védő korlátok bontásával egy időben naponta tüntetés van a téren. A tér másik helyszínén az úgynevezett Eleven emlékmű csoport tart beszélgetéseket. Májustól júliusig a tér egy másik részén a Holocaust 70 évvel ezelőtti magyarországi deportálásra, az a későbbi áldozatok bevagonírozására, a Németországba induló vonatok napi dátumaival, a 70 évvel ezelőtti napok történéseit felidézve tartanak naponta emlékezést. A tér egyszerre köztér, politika, művészet és emlékezet, most kivételesen szó szerint. </span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="text-align: start;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="text-align: start;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></span></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 17px;"><b>A köztér megszállása</b></span></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Arial; font-size: 17px;"><b><br /></b></span></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
Elhangzott 2014 május 28-án a Szabadság téren.</div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
A szöveg az elhangzott beszéd javított változata.</div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
A szöveg lejegyzésért, magyarításáért köszönet <b>Beleznay Ibolyának</b></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
Eredeti elhangzott szöveg: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=nh9R7pSCkAk" style="color: #1155cc;" target="_blank">https://www.youtube.<wbr></wbr>com/watch?v=nh9R7pSCkAk</a></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"><span style="color: black;">A köztér megszállása Megdöbbenve látom magamat, hogy egy színpadon beszélek. Elmondom, hogy miért furcsa és különleges pillanat. Egyrészt olyan embereket láttam itt az elmúlt hetekben, akikhez nekem fel kellett nőnöm, s akikhez el kellett jönnöm, hozzátok. Azoknak az embereknek az arcát ismertem meg, akik képesek kiállni egy nagyon erős rendszerrel szemben, saját lelkiismeretükre hallgatva, kiálltak, hogy a testükkel és a beszédeikkel együtt tüntessenek valami ellen. Ez a csapat, amely itt van most, Magyarországon, ezen a téren itt áll és hallgat, ahhoz nekem fel kellett nőnöm. Köszönöm, hogy itt lehetek, köszönöm, hogy megismerhettem azokat az embereket, akik egy nagy erővel szemben mégis Európában visszhangozva saját, új erőt adnak. Gratulálok, hogy itt vagytok az 51. évemben, az ötvenegyedik napon.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">Szeretném elmondani azt is, hogy szobrász vagyok, s egyik ok, hogy miért nem szerettem volna ide eljönni, az az, hogy nem nagyon szeretek szobrokat bontani, szobrot építeni szeretek. Különösen fájdalom nekem, hogy az, aki ezt a valamit tervezte - majd visszatérünk rá, hogy ez micsoda, ha lehet egyáltalán minősíteni a maga megfelelő műfajában -, nos ezt az embert én ismerem, sőt osztálytársam volt a Képzőművészeti Főiskolán. Szégyellve látom azt, hogy oda jutottunk, hogy e szobrásznak az egykori mestere, Jovánovics György, és a szobrásznak az egykori osztálytársaként itt kell hogy álljak, és tiltakozzak valami olyasmi ellen, ami ellen mindent megtettünk mi diákok, </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">hogy művészet mint szemét az utcára ne kerüljön. Mert ugyanis a Magyar Tudományos Akadémián ha valaki megnézte, Marosi Ernő professzor úr briliánsan bebizonyította, hogy az itt levő valami nem szobor.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">Senki sem látta például, kérem szépen, ennek a valaminek a makettjét. Azt se tudjuk, hogy mi kerül erre a valamire. Azt se tudjuk, mikor alkották. Van nekünk egy miniszterelnökünk, aki úgy tudom, hogy nagyon szeret focizni, de én még kisgyerekként megtapasztaltam, pont a Kossuth </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">tér</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"> egyik kis irodájába kellett elmennem sportorvoshoz,</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">mert</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"> bizonyos termékek előzetes vizsgálata, kontrollja kötelező, sportolóknak </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">is </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">kötelező. Ugyanez érvényes a szobrászatra is. Először is nyílt pályázatokat szoktak köztérre hirdetni, a nyílt pályázat előtt zsűrit szoktak felajánlani, </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">és</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"> a zsűri és a pályázati időszak felállítása után közbeszéd indul el a szobrok állításáról, majd ezek után elindul egy nyílt folyamat, a megmérettetés. Na kérem szépen, ez </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">itt </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">mind hiányzik. A miniszterelnök, aki szeret focizni, olyan embereket küld a pályára, akik nem szeretnek sportorvoshoz járni. Számomra egészen furcsa ez.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"><span style="color: black;"> Különösen furcsa az, hogy ránézek erre a valamire, akkor mélyen elszégyellem magam mint szobrász, ugyanis az európai szobrászat történetében az oszlopoknak, az oszloprendeknek története, iskolája, hagyománya van. Gyerekek, ezek az esztergált izék nemlétező oszlopokat mutatnak. Miért izgalmas ez számunkra? Egy olyan emlékművet, amely emléket szeretne állítani a magyarországi német megszállásnak, akkor úgy érzem, hogy az oszlop mintha arról beszélne, hogy Magyarországnak volt egy kultúrája, amelyet az éppen betörő nácik megtörtek. Na most én elmondom nektek, hogy ennél sokkal jobb oszlopok álltak abban az időben, jobban tudtak faragni, jobban tudtak rajzolni. S még egy, gyerekek, egy oszlopnak - nem csak egy országnak - feje van, az oszlopfő jellemez valamit. Ez nem oszlopfő. Nézzetek oda, egy palacsintasütő van a tetején! Hát ez ciki, ciki az országnak.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"><span style="color: black;">Miért ciki? Azért, mert ezen a talajon nem egyszerűen bejött hordák állnak. Itt kérem szépen egykoron - a latin kicsiny amfiteátrumok és nagy házak mutatják - egy görög-latin kultúra kezdett kiépülni. A görög-latin kultúrában jelent meg a magyar, a magyarországi területen, a pannóniai területen az a zsidóság, amely Európának új törvényeket tudott adni, s amelyre a kereszténység rá tudott épülni. Az a miniszterelnök, amelyik a beiktatási beszédében a keresztény ihletettségről beszél, egy olyan emlékmű felállítását szeretné támogatni, amely az igazságnak egy területét szeretné elhallgatni. Számomra ez azért gyalázatos, s azért jellemző egy ilyen oszlopszerűség, mert ez az oszlop azt mutatja, hogy valaki szeretné ennek a területnek a kulturális indentitásának egy részét eltagadni. Eltagadja a magyar történelem egy részét. Azt hiszem, hogy ezen a területen ennél borzasztóbb és fájdalmasabb dolgot nehezen lehet elkövetni.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"><span style="color: black;">Magyarországon annyi vér folyt az elmúlt száz évben, amennyit nem tudunk leírni. Ha valaki el szeretné mondani azokat a neveket, melyek az elpusztultak létező-nemlétező sírkövein vannak, évtizedekig sem tudná, ha éjjel-nappal mondaná, akkor se. Olyan számok ezek, amelyek fájdalomra, alázatra, türelemre és részvétre szorítanak bennünket. Az első világháborúban több mint hétszázezer ember pusztult el, a magyar katonaságnak több mint tizenhét százaléka tűnt el. Magyarország annyira jól szerepelt a fantasztikusan okos uraival, hogy a magyar egykori királyság területére, Budáig jött az a román hadsereg, amely az erdélyi területeket végleg annektálta. Elindult egy új folyamat: azok az urak - ahelyett, hogy szégyenletükben bocsánatot kértek volna Magyarország minden lakosától és elpusztított személyétől -, azok kérem szépen, összefogtak egy bűnös csapattal, és nem bocsánatot kértek, hanem egy új terrormozgalommal indulva hatalmat szereztek Magyarországon. Ennek a terrorkultusznak a szenvedését látjuk ebben az emlékműben, és a mellettem- mögöttem levő szörnyű, templomban felállított valaminek, amit ismét nem tudunk szobornak nevezni.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"><span style="color: black;">Eljutottunk oda, hogy 1920-tól folyamatosan új és újabb törvényeket hoztak a magyar polgárság gerincét adó zsidóság ellen.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"><span style="color: black;">Micsoda szégyen, hogy Európában ez az ország és ez az állam, és ennek az államnak a vezetői kezdték meg ezeknek a gyalázatos törvényeknek a megírását, és arra biztatták a lakosságot, hogy érzelmileg kövessék ezeket a törvényeket. És nem szégyellve magukat, eljutottunk odáig, hogy amikor 1944. március 19-én bevonultak a németek, Eichmann és kétszáz szörnyűséges falkatag boldogan fogadta a magyar állam összes előkészített törvényét, és a magyar csendőrség a magyar hadsereggel karöltve hónapok alatt eltüntette a magyar zsidóság gerincét, a magyar vidéki zsidóságot. Hol van az a hang, amelyik azt mondja, hogy ezt a gyalázatot soha többet nem szeretnénk átélni, és hol van az szégyen, amelyik ezzel szembe tud nézni?</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">Sokat gondolkoztam azon, hogy ez a szökőkút mit csinál itt, de amióta ezt a szörnyűséget felépítették, azóta tudom, arra emlékeztet bennünket, hogy sok száz évnek kell eltelnie, hogy annyi könny</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">potyogjon ki</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"> az emberek szeméből, amennyit azóta sírunk az elvesztett emberek miatt. Óriási a hiány.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">Most egy vagon képe, csendőr képe, </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">és egy másik kép,</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"> egy nagymama és három gyerek képe előtt állok. </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">Ez a kép már</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"> Auschwitzban készült. A magyar Auschwitz-jegyzőkönyvnek egy képe, az a pillanat, mikor nyáron egy mama vezet a placctól a megsemmisítő lágerben a krematóriumba gyerekeket. Édesanyák, kicsiny gyerekek tűntek el közülünk. </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"><span style="color: black;">S nem volt elég ez Magyarországnak. Mire véget ért a háború, eltűnt Magyarország polgári fejlődésének másik oszlopa, a magyar németség egy része. A magyar állam államközi egyezményekben egyezett meg, hogy a magyar németség egy részét, a magyar svábságot kitelepítse, eltüntesse. Senki szót nem emelt.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"><span style="color: black;">Eljutottunk odáig, hogy a magyar pártrendszert az 1950-es években felszámolták. Itt van köztünk Mécs Imre. Pontosan tudja, tetteivel, életével bizonyítja, hogy hogy kellett szenvednie több ezer embernek, és hány embernek kellett eltűrnie a</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">Miért mondom ezeket a dolgokat? Ha visszanézek erre a történelmi időre, száz év történetere, a legnagyobb bűnöző Magyarországon a magyar állam. A magyar állam követte el a legtöbb bűnt. Eltüntette az ötvenes években a magyar parasztság gerincét adó, úgynevezett kulákságot, eltűnt a magyar értelmiség, eltűnt a magyar arisztokrácia, eltűnt a magyar polgárság. Emberek, az alapvető értékeink rendültek meg, az a csoda, hogy itt nem kannibálhorda uralkodik! Ennek vannak </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">már</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"> előjelei, s ezen előjelek miatt állok itt.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"><span style="color: black;">A miniszterelnök a beiktatóbeszédében arról beszélt, hogy a konszolidáció lehetőségét látja, de szélsőségekre hívja fel a figyelmet. Elmondta, hogy itt maradunk Európában. Egyetértek vele és gratulálok ehhez a mondathoz - tíz év európai uniós tagság után. De azt is elmondta, hogy szélsőségesnek tekint minden olyan gondolatot, amely az európai jogrenden felül megalkotott, új alaptörvény meggondolására vagy újragondolására irányul. Én ezt szélsőségesnek tartom. Ennek az alaptörvénynek egyik része vonatkozik arra, hogy a magyar szuverenitás felszámolása tette lehetővé a magyar zsidóság nagy részének elpusztítását. Ez hazugság, egy szélsőséges vélemény. Azt gondolom, hogy Európán belül, az európai közös jogok elismerésével lehetne lehetőségünk arra, hogy egy olyan állammal szembe merjünk nézni, melynek kontrollját mi vívtuk ki. Kontrollálnunk kell az államot, kontrollálnunk kell azt az új államot, amely közjogi területe a médiafelület teljes ellenőrzésével és a gazdasági erőforrások tökéletes annektálásával egy új birodalmat épít ki, amelyet én személy szerint és a téren jelenlévők, mindannyian gyűlölünk. </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"><span style="color: black;">Ez az emlékmű el akarja leplezni az 1944-ig létrejött tömérdek, szégyenletes törvénynek a történetét, össze akarja mosni a bűnt a bűntelenséggel, a gyilkosokat az áldozatokkal. Nekünk Európában egy olyan új világért kell harcolnunk, ahol nem tűrjük el azt, hogy a miniszterelnök a saját párt- és gazdasági klikkjének az érdekében arra biztassa a lakosságot, hogy szélsőséges az, aki gondolkozni mer az európai fejlődés jövőjéről. </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">Úgy gondolom, hogy nekünk más szerep jutott. Le kell bontanunk ezeket a vackokat. Látok egy helyet, ahova, bár egyikőtök se gondolta, de ahova érdemes lenne elmenni. Van Fejér megyében egy újonnan épült alkotmány, egy építmény, amely úgy látom, hogy jelenleg nagyon kevés embert tud odavonzani, bizonyos meccsek alkalmával. Nagyon örülnék annak, ha nem hagynánk úgy, mint a Ceaușescu szülőfalujában felállított</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">futtballmonumentum<wbr></wbr>ot</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">- hogy csak beton és fű legyen </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">ott</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt;">. Ajánlom, hogy az Orbán-korszak összes tákolmányát vigyük el oda, csináljunk egy kis szoborparkot, s annak a hatalmi elitnek, mely körülbelül 3500 ember, engedjük meg, hogy elmenjenek hétvégén oda, és gondolkozzanak azon, hogy Európa lelkiismerete, Magyarország lelkiismerete egy ilyen pici csoporton múlik, akik ti vagytok, 51 nap óta, ezen a téren.</span></span></div>
</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="text-align: start;"><br /></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="text-align: start;"><br /></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="text-align: start;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="text-align: start;"><br /></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="text-align: start;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: start;">
<br /></div>
HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-34438284403431712722014-03-26T22:24:00.002+01:002014-03-26T22:26:50.517+01:00Rajzlap<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiP-0KncMI0WJRTHJwxEFppRaD47TlVPq9KfjkWo3ROP2S2HJOrAbtmmcqKG3oIR-Hi5_kSGzqEHcSCK5ALdoGy01wNEkmogklN9yILue4hOymPyHp_xRsCMbysz450E8Vic5nEQ_h7obn/s1600/DSCN4967.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiP-0KncMI0WJRTHJwxEFppRaD47TlVPq9KfjkWo3ROP2S2HJOrAbtmmcqKG3oIR-Hi5_kSGzqEHcSCK5ALdoGy01wNEkmogklN9yILue4hOymPyHp_xRsCMbysz450E8Vic5nEQ_h7obn/s1600/DSCN4967.JPG" height="480" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
Ezt a kis lapot találtam a műteremben, rajta ez az írás:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
"A szobor rajza egy látomás, a hit egy furcsa képe. A vízió eleinte csak játszik. A vonalak ide-oda úsznak, majd tér lesz belőlük, a sejtés úgy mutat, itt valami áll. És ez a sejtetés többre vált: a vonalon túl fellép valami más, az elkészítés vágya. A semmibe húzott ferde vonalak a jövőbe kúsznak feléd, akinek írom ezt én, 2005-ben, Mohácsi András<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjazlLLc9xvwu9i0185vEDFHJ3OHIW-7RIN9w4P79rCmPNO3QAlRWEz80hVd87mtwtht3wHFv1lRkPACDykrFRTR5hm6CUWNoW8Q0B6z9dR1ILWu4c_93t8WAMfC4xz8dCCNELUq-Cm_xM4/s1600/DSCN4970.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjazlLLc9xvwu9i0185vEDFHJ3OHIW-7RIN9w4P79rCmPNO3QAlRWEz80hVd87mtwtht3wHFv1lRkPACDykrFRTR5hm6CUWNoW8Q0B6z9dR1ILWu4c_93t8WAMfC4xz8dCCNELUq-Cm_xM4/s1600/DSCN4970.JPG" height="480" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-16966041008202166882014-02-23T14:49:00.000+01:002014-02-24T09:50:00.385+01:00Miami Heats<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfj0OQN7i5GHORC8JDzwVfa386lyRIYGBo02py0HfdaU2-8VUnWaODnl2CNg0LjCJhPHSn0mZPO_YLUBOJMZLjpV6v4tzPsyouAUFrileL5qOqZSQWzbCAIhOPfdfrm1jWnR5_2yS83YHz/s1600/IMG_4388+copy+2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfj0OQN7i5GHORC8JDzwVfa386lyRIYGBo02py0HfdaU2-8VUnWaODnl2CNg0LjCJhPHSn0mZPO_YLUBOJMZLjpV6v4tzPsyouAUFrileL5qOqZSQWzbCAIhOPfdfrm1jWnR5_2yS83YHz/s1600/IMG_4388+copy+2.JPG" height="398" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Miami Sun 2008 akril, vászon 210 x 350 cm</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ha van a levegőnek uralma a tájon, akkor ez mindenképpen érvényes a caribi térségre. Először 1981-ben voltam Kubában. Kiléptem Havanna repülőterén a gépből, megcsapott valami nem várt otthon illat, a tüdőt pillanat alatt kitöltő egyedi varázs. A meleg, a pára, a tenger távoli de mindenütt jelen való üdesége vegyült lefojtott illatokkal, és rothadó gyümölcs émelygő párája, az átható benzinszag a fűszeres kreol illatokkal egy új, addig számomra ismeretlen elegyet hozott létre. Amikor tavaly megérkeztem Miamiba, újra megcsapott az egykori fiatalság illata, mintha csak át tudnánk repülni korszakokon és vissza a jelenbe. Miami újra az egykori Havanna illatát mutatta, és ott volt valami amit még nem láttam, még nem tudtam de fel kellett fedezni.</div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<div style="text-align: justify;">
Miami ipari méretű lakópark. Minden kicsi utcája, gigantikus szállodasora, autópályái csak egy szélesen kiterjesztett lakossági szolgáltatás különböző helyszíneként értelmezhető. Európai értelemben nincs városközpont, nem mehetesz be a városba, minden rész önálló központ és távol van valamitől. Ahová mi mentünk nővéremmel, az a békés, alvó városok egyike, ahol a lakótornyokat a kisebb lakóparkok váltják fel, és széles pálmautak kötik össze a lagúnákat és a porcelán tisztaságúra ápolt területeket. Ide érkeztem először, hogy megnézzem először és másodszorra pedig, hogy megtegyek valamit a házban.</div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<div style="text-align: justify;">
Nővérem új háza, mielőtt felújításra került, sikerült megnéznem, és tanácsot adni a felúításhoz. Joe, az egykori rabbi, évtizedek óta építési vállalkozó, érdeklődő belenyugvással fogadta nővérem és az én javaslataimat. Ő építeni szeret, de a felújítás valami bizonytalan, értelmetlenséget sugárzott számára. Végül sikerült a lakás összes leendő belső színét meghatároznom. A közvetlen cél pedig az volt, hogy segítsek kitalálni, milyen festményeket tegyünk ki nővérem tőlem kapott képeinek gyűjteményéből. Néztem, mértem, és láttam, hogy a jelenlegi képei csak cincognának a falakon. A legnehezebb ugyanis az óriási nappali képeinek a meghatározása jelentette. Arra gondoltam akkor, hogy két, hatalmas képet kellene festenem a hall egymással szemben álló falaira. A kinti táj izzó fényei, a letompítva is ragyogó fények új képek színeit úsztatták el a szemem előtt. Végignézve a miami vászon és festékpalettát, láttam színben szinte minden kapható, csak a méretek, a keretek és az idő volt a kérdés számunkra.</div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<div style="text-align: justify;">
Hazautazva terveztem, gondoltam a képekre, aztán eszembe jutott valami. Most, hogy egy éve a Jurányi utcai műteremházban van nekünk is Krisztával egy műtermünk, lassan a képeim, rajzaim mind egy helyre kerültek, eszembe jutott két nagyméretű kép. 2006-ban voltam először az USA-ban. Abban az évben megfestettem a Blue Days című tíz méteres pannómat a pécsi Színerő névvel futó, az egykori Zsolnay gyárban tartott festészeti programon. A gyárban pécsi művészeti kar szervezésében festettünk hatalmas vásznakra. Egykori üzemcsarnokokban festettünk, a tér a lehetőség kitárult a kifejezés előtt. A jó tíz évvel azelőtti kompozíciómat, melyet többször megpróbáltam megfesteni, hirtelen elővettem az amerikai utam után, és szinte elmerültem abba, hogy átléphettem valamin, a sok-sok kőfaragás után a szikkasztó, szürke porok után a felület varázsos színfelhőibe léphettem át. Rá egy évre újból Pécsen megfestettem két nagyobb képet, egy napteli és egy éjszínű képet. Pécs, az amerikai út képeinek szabadsága egy gyorsított festészeti ügymenetben valahogy színné vált. A képek elkészültek és összetekerve elindultak a maguk rejtélyes útjukra.<br />
<br />
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiih9a_y6O491ygVSYMX0mvgJpovgKBRP89NXm3qtmnIJLYbRfYQ179PLx4q-UbdfgRqSJPSYGiggZIRNWMZmerouV3Nq5jpBjKib7C62ibYOslojad7f8bP4yvP0Gk-PcFNred9THS_aO-/s1600/DSCN0105-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiih9a_y6O491ygVSYMX0mvgJpovgKBRP89NXm3qtmnIJLYbRfYQ179PLx4q-UbdfgRqSJPSYGiggZIRNWMZmerouV3Nq5jpBjKib7C62ibYOslojad7f8bP4yvP0Gk-PcFNred9THS_aO-/s1600/DSCN0105-2.jpg" height="404" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Havana Moon 2008, akril, vászon, 210x350 cm<br />
<br /></td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<div style="text-align: justify;">
Tavaly ősszel kitekertem a műteremben a két képet. A műterem kicsi volt ahhoz, hogy teljesen átlássam a képeket, de láttam, ahogy képek kiszabadultak a tekercs rabságából, a tér hangulata megváltozott. Az addigi eszközök, és az újonnan megjelent színtér összeütközött, valami konfliktus keletkezett a barnás, szürkés műterem és a lendületesen színes két hatalmas kép között. A kékes, sötét kép a maga jeltelen felületi keresésével úgy éreztem, hogy majdnem kész a kép. A sárgás képet befejezetlennek tartottam. A különös az volt a számomra, hogy a képek létezését szinte elfelejtettem. Hol volt a kép a memóriámban eddig? Hogyan lehetséges hogy elfelejtek 2,1 x 3,5 m-es képeket? A kérdésre Miamiban kaptam meg a választ.</div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<div style="text-align: justify;">
A képeket magunkkal akartuk vinni januárban. A reptéren előre egyeztetve kijelentették, hogy 350 cm-ig csomagnak ismerik el a tárgyat. Felhívtam az aktuális műtárgy ellenőrző csoportot, vajon kivihetem-e a tárgyat, igen felelték, ha nyilatkozom, hogy, 50 évnél nem idősebb a kép, és az én tulajdonom. Mindezek után egy csatornázási csőre feltekerve és egy másik, nagyobba becsúsztatva vittem ki a képet a repülőtérre, ahol lázas veszekedés alatt derült ki, hogy a gép csak 190 cm-ig tud tárgyakat vinni. Újabb veszekedés, toporgás, majd az indulás előtti végső izgalomban a képet egy csomagmegőrzőben hagytuk és elindultunk Krisztával Miamiba. A képek Janó és Isó közreműködésével érkeztek meg Miamiba. A képek végül megérkeztek és a kérdés csak ez volt: hogy kerülnek fel a falra.</div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<div style="text-align: justify;">
Minden nagyvárosban ott van a megfelelő Home Depot, csak a nevüket cserélik fel. A számolás pedig Floridában csak inch-ben történik. Lassú számolással, helyszíni szemlék után tervet készítettem, és végül egy poplar nevű fa mellett döntöttem, hogy keretet készítsek. A fákat, a ragasztóanyagokat, csavarokat Joe furgonján vittük el Joe irodájához, amely egyben a műhelye is. Ott voltam valahol Miamiban, autó felújító, aszfaltkészítő és tetőburkoló műhelyek között és nagyon jól éreztem magam. Két nap igen szorgos munkája után a két keret elkészítettem. A poplar kiváló minőségű, csomómentes fa, az új faragasztó nem akart csöpögni, mint a hazai, egyedül a egy hatalmas sík felület hiányzott, amelyen a keretet végleg össze tudtam volna állítani. Nagyméretű lapokat fektettem le, próbáltam vízszintezni, de nem volt elég nagy, mégis, úgy láttam, a keret nem csavarodott el nagyon. Joeval házhoz vittük a kereteket és másnap kezdődhetett a felfeszítés.</div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvIpewkvG0USpgyVffiq7NfIj6nV7mxNTebfYMTgDuCxvdKVAyt7xp4iXFs5AO886DQbiVkKAbS8jBdg_SrJvJ2JRUbAdBqg-mL5GinC3y6VY5JqbNAkQOI5d89jZKw3ysvwG8v3PTIA6G/s1600/IMG_4381+copy.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvIpewkvG0USpgyVffiq7NfIj6nV7mxNTebfYMTgDuCxvdKVAyt7xp4iXFs5AO886DQbiVkKAbS8jBdg_SrJvJ2JRUbAdBqg-mL5GinC3y6VY5JqbNAkQOI5d89jZKw3ysvwG8v3PTIA6G/s1600/IMG_4381+copy.JPG" height="418" width="640" /></a></div>
<br />
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<div style="text-align: justify;">
A hall csempe felületén voltak kiterítve a vásznak arccal lefelé, erre helyeztem el a kereteket, amelyekre szép lassan, átlós irányba felfeszítettem . Két óra alatt elkészültünk a felfeszítéssel és ott volt valami olyan, amit nem láttam addig ott, a tér megváltozott. Az üres, napfénnyel telített szobában a nagyméretű képek átalakított a teret. A képek mindig saját, csak rájuk jellemző teret képviselnek. A sajátos színtér a nagyméretű képeknél új dimenziót jelent, a méretek miatt az ember által befogadott látómezőben nagyobb teret hasít ki a nagyobb mérettel tüntető vászon és a rajta megjelenő önálló színrend. Abban a térben a képeim, az általam meghatározott színfelületű falon valami újat, valami otthonosan újat hoztak el számomra, mintha visszaléptem volna egy régi térbe, a gyerekkoromba.</div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<div style="text-align: justify;">
A világosabb kép egy nagyobb tagolású sárgás felületre, egy színpadias sötét függönyszerű oldalelemre és alul egy lilás-kékes vízszintes felületre tagolódik. A sárga színek szinte jönnek felénk. A kép a Miami Sun címet kapta. A másik kép szövetszerűen megoldott kékes színszövéssel áll ottt abban a térben, kompozíciója tükörfodítása a másik képnek. Címe Havana Moon címet kapott, Little Richard zenéjére emlékeztetve. Joe is megérkezett, állványt állítottunk fel, és egy óra múlva a két kép már ott volt fent a falon. És a tér most már egy jó időre, alapvetően megváltozott. A színek felületei és a tér egy új kapcsolatot teremtettek. Ilyet először Párizsban láttam az Orangerie-ben, ahol a Monet csodás 8 gigantikus liliomos képeit állították ki, ét ellipszis alakú térben. A festmények és a tér együttesen egy új dimenziót hoztak ott létre. Azóta tudtam, hogy a képek elhelyezése nem egyszerűen kiállítási szakkérdés, hanem kulturális tett. A képek a térrel együtt a néző sajátos új pozícióját határozzak meg, a látvány ha nem dekoráció, megérinti az embert, a létezésének egyfajta új dimenzióját, a szemlélődésben, a létezés egészében való elmerülés lehetőségét tereik meg. A képeim ott Miamiban a hallt megváltoztatták, olyan volt, mintha ezekre képekre tervezték volna a teret, a nagyméretű hall kétemeletes magasságát, az óriási ablakfelületet megtörő fényterelő síkját. Láttam, a képek hazatértek, oda a hol a hatásuk a legjobban teljesedik ki.</div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<div style="text-align: justify;">
Gyerekkoromban tudtam úgy nézni, hogy dolgok, amit éppen megfigyeltem valami jelentés nélküli totális jelentéssel bírtak. Egy üvegdarabon áttetsző fény, a lombok rezdülései között átderengő napfény, az alkonyattal megváltozó elcsendesült szoba, a szomorúságba hullott esteledő város, mindezek nem ismert jelentések azonnali megérzését és tudását jelentették. A festészet valami mélyen fekvő egybefüggő nézést jelent számomra, ahol a fogalmak előtti módon tudok ráeszmélni hangulatokra, észlelésekre, melyben a létezésem esendőségére, szépségére, különösségére döbbenek rá. Ezek rezdülések az élmények erősségétől függően képesek magukba vonzani, és egy új térbe. egy biztosan érzett új valóság világába beemelni. Mikor a két kép ott függött a falon, valami olyan történésnek lettem szinte kívülálló megfigyelője, amire nem számítottam, pedig ezért az érzésért dolgozom ha festek, ha vágom, faragom a követ. A dolgok helyre álltak ott. A képek színei bevonzottak, a napsütés fényei a sárgás képen lefotózhatatlan módon egyszerre csak, mintha ezernyi apró lámpás gyúlt volna ki a felszínen, megelevenedtek a színek apró csíkjai, és láttam nem szabad már hozzányúlni, és a kék kép benyitott engem egy valaha látott mély erdőbe, ahol a csend mint valami ritkán meglátott magányos állat nézett már felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn8Mi-eXBXTkW7ytlzB03hGdnvVoEIHaotaXNk3-Ocz4SbeLQZbjvJ7gqDpMlZJp0M7A_TtzQF5JX4kRymTSloqrM7jjbYZVMF6o_P6702DLx2Jiaa4M8QhWliCnXbPBeIoXSCVHTlIFVt/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn8Mi-eXBXTkW7ytlzB03hGdnvVoEIHaotaXNk3-Ocz4SbeLQZbjvJ7gqDpMlZJp0M7A_TtzQF5JX4kRymTSloqrM7jjbYZVMF6o_P6702DLx2Jiaa4M8QhWliCnXbPBeIoXSCVHTlIFVt/s1600/unnamed.jpg" height="322" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">András a négyzeten, Remete Kriszta fotója, Miami 2014 január</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<div style="text-align: justify;">
Nemcsak a képek nyíltak ki a keret feszülése, szoba és a képek méretének összhangja miatt. Valami más is megtörtént, amit már többször éreztem, amikor Amerikán voltam. A dolgok úgy működtek, ahogy gyerekkoromban hittem a világot. A festményem azért tudtam elfelejteni otthon, és megtalálni itthon Miamiban, mert a magyarországi elfogadása ezeknek a a képeknek nem lehetséges. A létezés tere, értelmezése ezen a kicsire szabott kolóniában kisszerű, a képeim, pedig, legyenek olyanok amilyenek, nem erről szóltak. Amikor már lassan túljutottam a felfüggesztés izgalmain, és a képeket nappali derengéstől az éjjeli sejtésig mindenféle fényben láttam, éreztem, a képek egy döntést hoztak a ház életében, mely szerint a személyiség, a munka értelmes és fontos. Valahogy a kép festési idejétől elkezdett munkám, és felfüggesztésig eltelt idő mint egy gyorsan felvázolt novella, hirtelen egyfajta ívet kapott az időben, és tevékenységem, amelyet visszhang nélkül élek meg, most hirtelen értelmet nyert. Egy régi indiai mese jutott most az eszembe amikor erről írok most. Egy férfit nyúz a felesége, hogy merre lakjanak. És a férfi végül ezt válaszolja: az embernek ott van az otthona, ahol a munkáját el tudja végezni. Két nap múlva már haza kellet utaznom. A képek, a pálmák, a januári nap fénye ott abban a térben megnyugtató volt. Újra itthon voltam önmagamban.</div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<div style="text-align: justify;">
2014 02 23. Budapest</div>
</div>
HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-38048683939594353332014-01-01T21:28:00.003+01:002014-02-24T09:57:59.985+01:00Ábel szobrot fest<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIR4nwaA3XSUPE5ufwEgMV72IBKeD_3cXUADTaQX2JW6piT-9FRjwySRFurj4xnaOASz84bVcRymKWTXX8O-zJoHhjd1KmiEN1juaXz5EQ5CuZqce1ZcSu_PBgQH19w5Blbm8nBt_hyQO3/s1600/1400201_10151985336035798_802452220_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIR4nwaA3XSUPE5ufwEgMV72IBKeD_3cXUADTaQX2JW6piT-9FRjwySRFurj4xnaOASz84bVcRymKWTXX8O-zJoHhjd1KmiEN1juaXz5EQ5CuZqce1ZcSu_PBgQH19w5Blbm8nBt_hyQO3/s1600/1400201_10151985336035798_802452220_o.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Lightroom, 2011, gránit, Szalontai Ábel fotója 2013</span></td></tr>
</tbody></table>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Na ez volt az utolsó tavalyi kép. Ábel eljött hozzám, azaz inkább haza jött az egykori lakásához, hogy lefotózza a szobrot. Fény alig, a két lámpa is ingadozott. Hülyéskedve, gondoltam én, elkövetett egy ötletet, a telefonommal világította körbe a szobrot, hosszú záridőre járatva a fényképezőgépet.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Valahogy a képen a szobor ellépett a maga teréből, kilépett valami másba, egy nem létező fényforrás ereje vonta magához a szobrot.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ábel máshogy fotóz mostanában, mint régen. Ahhoz képest, hogy régen mennyit készültünk egyetlen képhez, most már gyorsabban készül el a fotó. És nemcsak az idő, a készülődés változott. A képek hangulata is. Az egykori pontos leíró forma helyett valami másba alakult át a megfigyelés. A kép tárgya mintegy megvilágítja önmagát, a képein a szobrok, lassan végleg magukról beszélnek már. </span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ábel azt mondta, nemcsak a fotók változtak, a szobrok is. Mintha finomabbak lennének a felületek, és lágyabbak lennének a formák, és a részek kapcsolatai, a felületek közös játékai erőteljesebbek lettek. </span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Amikor ezt a képet a telefonom lámpájával festette meg a szobromon, akkor utána ezt mondta. Régóta nézem a szobraidat és ez a rajzos jelleg, a formák erőteljes vázlatos kontúrjai mindig nagyon meghatározták a szobraidat. Ezért is próbáltam meg ezt a fényfestést.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ha ránézek a képre, úgy tűnik, mintha a kő belülről derengene. Ebből a nehezen leírható kővé vált nyelvből, a szobrászatból talán másoknak is érzékelhetőbbé vált most valami. A szobor a fény által szólal meg, és Ábel evvel a képpel most elmondott nekem magamról valamit az útkeresés derengő fényéről.</span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br /></div>
HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-10294561549762540072013-12-24T00:19:00.001+01:002013-12-24T00:27:45.813+01:00 Zárókő<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggCDLlGnyoeKs368yLm2oMAR_-q6Bt3F-3he7bASZ3UYPzOc4eSeEdAAyyyxaV93Avcha2hatf0syvVuFkD-J1VJjxNy1gqHJB7t9F2JFAGcoi0s-pgkUMYXE0-tdw5YhEgwV_SEB5t0Wz/s1600/IMG_3160.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggCDLlGnyoeKs368yLm2oMAR_-q6Bt3F-3he7bASZ3UYPzOc4eSeEdAAyyyxaV93Avcha2hatf0syvVuFkD-J1VJjxNy1gqHJB7t9F2JFAGcoi0s-pgkUMYXE0-tdw5YhEgwV_SEB5t0Wz/s1600/IMG_3160.JPG" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Zárókő, 2011-2013, gránit, 360 x 100 x 150 cm, fotó: Szalontai Ábel 2013</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
Az év végére a szobromról. Két év munkája után elkészült. Rengeteget kínlódtam vele. A köveit eredetileg Dunaalmáson egy kőtelepen vettem. A kőtelep mellett volt egy hatalmas mező, tele otthagyott kőszélekkel. A kőszélek a nagyobb kőtömbök azon szélei, amelyeket a lemezekre vágnak, de a kő durva vége is ott marad, egyik oldal vágott, a másik nyers, olyan mint a kenyér vége a, a szépen leírt sercli. Ott a kis akácfákkal benőtt kőszélek között találtam, egymástól távol két törött gránit elemet. Mindegyik valamiféle záróköve volt egy kerítésnek, támfalnak. Mindkettő egyik vége egyenesre volt faragva, a másik vége ferdén volt letörve. Megettem azokat, és évekig ott feküdtek a Telepen. A Lánchídon bicikliztem, mikor rádöbbentem, köveim a híd egykori mellvédei voltak. Ugyanazok a kövek, ugyanaz a profil. Valószínű, az 1945-ös német hídrobbantások során megsérült kövek kerülhettek kacsakaringós úton hozzám.<br />
<br />
Lassan tudtam csak megemészteni, mit is lehetne készíteni belőlük. Aztán két évvel ezelőtt, ősszel belekezdtem. Ez volt az a munka, amely Telepen rendelkezésemre álló összes lehetőséget a maximálisan kihasználta. A targonca legmagasabban is csak alig tudta elérni azt a magasságot, amely elég volt a két elem összeillesztéséhez ( emiatt minimálisra kellett csökkentenem az alsó kövek elemelkedését a talajtól), rövidebbre vágtam a felső követ (lehet, hogy kint a nagyobb térben ez már látszódhat), a gránit vágókorongjaim végére értem, a leghoszabb fúrószáram belekopott, és mindehhez egy éven keresztül kínlódtam, mire kitaláltam a csomópontját.<br />
<br />
A legalsó két elemet egymástól elcsavarva süllyesztettem egymásba, nemcsak a magasságot növeltem így, de az alsó lap már elérte azt a szélességet, amely már biztosította a megfelelő szélességet ahhoz, hogy a szobor később fel ne boruljon. Az alsó két elembe állítottam be az alsó tartóoszlopot. Az alsó három elemet átfúrtam, roszdamentes acél rudakkal kötöttem össze őket, ragasztó anyagnak fehét cementet használtam. Az alsó tartó elemből a legalsókból kiinduló rudak két helyen párhuzamosan állnak ki. ezek a felső kőelembe illeszkednek be. Bár megtartják őket, mégis a végső zárást a középső zárókő adja. A csomópontok kialakításai adták a legtöbb nehézséget nekem. Minden a tudásom, és technológiai lehetőségem maximumát követelte ki. Ez a vékonyra visszafaragott két oszlopelem, melynek egy-egy oldalán meg-meg mutatom az eredeti mellvéd formai jegyeit, ez a két elem alig hagyott lehetőséget, ha magas szoborra törekedtem, hogy ne használjak furatokat és acél rudakat.<br />
<br />
A célom, hogy a szobrai csomópontjai a szemlélő számára minél inkább leolvashatóak legyenek. Ez nem a stílus kérdése. A csomópontok a szerkezetek porcai, az elemek pedig a csontjai a szerkezetnek. A csomópontok láttatása a szemlélő bevonását jelentik az alkotás értelmezésébe. Ez egyfajta kényszerítés, arra való, hogy a a néző meglássa, a szobrász technológiai önképét, azaz hogy hogyan ítéli meg a világot, mennyit láttat, mennyit imitál, és minek is tekinti azt az embert, aki megláthatja a művét. A szerkezet tisztasága számomra a szobrászat igazmondásának egyik alapfeltétele. A szobrom motívuma és technológiai megvalósítása között, ismét komoly ütközések voltak. Ezek az ütközések hozzák a felszínre bennem, mit is értek meg abból, amit csinálok.<br />
<br />
Ezt a szobrot én fizettem ki, én finanszíroztam a költségek legnagyobb részét. A Telep, ahol 1998-óta dolgozom az én szobrászati otthonom, Perjés Tamás tulajdona. Ő volt egyedül, aki támogat ma is. Ez a szobor legyen, amíg áll, az ő segítő akarata előtt való főhajtás is.<br />
Miért érdekes ez? Ki fizeti a révészt, ez a művészet teremtésének egyik igen fontos kérdése. De ugyanígy kérdés az is, hogyan lehet megteremteni egy köztérre való szobrot úgy, hogy ennek a korszaknak egyáltalán nincs szüksége erre. Az erre a szoborra való támogatás, az önszuggesztió sajátos kiterjesztése. Pénz más munkákból, magamtól, a családomtól való folyamatos elvonásból volt lehetséges. Nekik is, Remete Krisztának, Mohácsi Lucának, Mohácsi Márknak, Mohácsi Julinak leírom, sok sok ebéd és utazás, és együttlét lehetősége áll most már ebben a szoborban.<br />
<br />
Szalontai Ábellel újra elkövettük a fotózást. Amikor Ábel kocsijába beemeltük az összes lámpát, reflektort, vezetéket, Ábel visszament valamiért. Ez mi?- kérdeztem, amikor visszajött egy kis abrosz szerű annyaggal. Vitorla, mondta és betettük a kocsiba. Ez a kép úgy készült, hogy a Telep faragószínében Ábel felhúzta a vitorlát, és megvilágította azt. Eddigi munkái során a szobrok háttere mindig adott volt, direkt nem változtattunk rajta. Most, 1998-óta tartó munkánk végén, Ábel megváltoztatott valamit. A kép őrzi a Telep auráját, bár nem látni azt a kőfelhőt, ami a köveket folyton körbe vette, amíg faragtam, de mégis elemelkedik tőle. Valami megváltozot, a szobor egy útjára indult.<br />
<br />
Mint írtam, a köveket törötten vettem 1998 körül. Évekig ott álltak a telepen, lassan fogalmazódott meg mit is kezdhetek velük. Már faragtam a két oszlopszerű elemet, amikor valami történt. A Lánchídon bicikliztem, mikor rádöbbentem, köveim a híd egykori mellvédei voltak. Ugyanazok a kövek, ugyanaz a profil. Valószínű, az 1945-ös német hídrobbantások során megsérült kövek kerülhettek kacsakaringós úton hozzám. A kövek, a letarolt város, egy szétrobbant kultúra tanúi felemelkedtek. Ezt a szobrot szánom a most készülő könyvem zárására. Egy idézetet fogok újra ismételni az első lapokon.<br />
Mikor az első katalógusom (Scupltures of / Mohácsi / szobrai, 1998) elkészült, egy mottót emeltem be kezdésnek. "A kő, amelyet az építők megvetettek, lett a szegeletnek fejévé". "The stone the builers rejected has become the cupstone".<br />
Zsoltárok 118, 22., Psalms 118, 22.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-71211041438094291372013-12-11T23:43:00.001+01:002014-01-01T15:51:09.055+01:00Velencei kalmár<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidvVnqVu9QFCTLzEzWq56gGecwTEg8EIoP2o9OzcFSAp8tLbtxjlunHOa5rfhxqUWy-V1fBjtBPRMh8zVweg8AMcKExRIBekmZW-dyV1lBMmXL9RHBQDj5X8Y6R3RoTGNAMy2SUqgsQ6no/s1600/903925_387074654733041_556376936_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="406" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidvVnqVu9QFCTLzEzWq56gGecwTEg8EIoP2o9OzcFSAp8tLbtxjlunHOa5rfhxqUWy-V1fBjtBPRMh8zVweg8AMcKExRIBekmZW-dyV1lBMmXL9RHBQDj5X8Y6R3RoTGNAMy2SUqgsQ6no/s640/903925_387074654733041_556376936_o.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bánfalvi Eszter, Gáspár Sándor, fotó Puska Judit</td></tr>
</tbody></table>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
Most talán mégis utolindulok a tetteimben. </div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
Márciustól <a href="https://www.facebook.com/pages/Velencei-kalm%C3%A1r/162195247272102">Velencei kalmár</a> a Nemzetiben. Janó megkért a díszltre, örömmel mondtam igent. Bemenni, nézni a színpadot, áttanulmányozni a technikát, mindez élvezetes. A titkok kezdete mégsem ez. Hanem a költségvetés. Visszanézhettem 2004-től a színház díszlet költségvetéseit, és eztuán kellett a korábbi díszletek árának tizedéből álmodni teret arra baszom nagy színpadra. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
Színpadra dolgozni nekem, aki ritkán teszek ilyet, mindig az a kérdés, miért is érdekel az adott darab. van-e olyan dolog, amiért érdemes lenne velem dolgozni aki megrendelni ezt a díszletet. És ezután, van-e olyan ótletem, látomásom, ami valami különöset mond el számomra, hogy aztán érdemes legyen dolgozni érte.<br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg26OpqNVyDTishZA_nc-Jz_7MJMVRCD-W0OH_Zt0vskbVBNEY1pzyu7jRcafqMx1-CoBn1ntpjoW3dhtzCbxhQ7FnfrP3UPD4-PSLs2cBQfEi4WrVSkynxm9w_ISZFjKRVxWAZlEwaN8Ry/s1600/IMG_0476.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg26OpqNVyDTishZA_nc-Jz_7MJMVRCD-W0OH_Zt0vskbVBNEY1pzyu7jRcafqMx1-CoBn1ntpjoW3dhtzCbxhQ7FnfrP3UPD4-PSLs2cBQfEi4WrVSkynxm9w_ISZFjKRVxWAZlEwaN8Ry/s640/IMG_0476.JPG" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
Az első dolog, ami megfogott, Janó azt mondta a legelején, csak annyit látok, hogy a Shylock és a lánya Jessica a legutolsó képben egyedül mennek el. Ez volt a amit a legelejétől láttam, a két ember lassú eltűnését egy úton, a semmibe, mikoözben a színház összes kellékrendszere, az egész tere felsejlik előttünk.</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
Később láttam már tereket, színeket, jeleneteket. Az alapötlet aztán lasssan kialakult. A tér kialakítására, nem volt pénz. Ahhoz a színház bonyolult színpadtechnikáját, változó tereit, és már használt színpadi függönyöket akartam használni. A tér lepusztult világát könnyű volt elképzelnem, régebben a kék korszakom elején a festményeim látomásait Velence ködös, hideg látványa keltette fel bennem.<br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEYTt9iFVTYWjZPNZ7aNtjauxXKsT9Ul2AtgMrqSo5bDL8QqfzFWdimKXH4N0IhyphenhyphenDsP_G5d6KJggdo4TJ4tftOmQDcm0hyvfWoiJwoziJ67cFht-alfzEHCJnlW30dPwUOCNxDDOAq1XNj/s1600/883498_387074368066403_1178403326_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="388" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEYTt9iFVTYWjZPNZ7aNtjauxXKsT9Ul2AtgMrqSo5bDL8QqfzFWdimKXH4N0IhyphenhyphenDsP_G5d6KJggdo4TJ4tftOmQDcm0hyvfWoiJwoziJ67cFht-alfzEHCJnlW30dPwUOCNxDDOAq1XNj/s640/883498_387074368066403_1178403326_o.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fotó Puska Judit<a href="https://www.facebook.com/pages/Velencei-kalm%C3%A1r/162195247272102">Velencei Kalmár</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
A darabot olvasva archaikus modernitást láttam magam előtt. Idézni szerettem volna valami reneszánsz hangot, térrel, tagozatok arányával, fényekkel, mközben elensúlyozni akartam mindezt a mai világ tárgyi elemeivel. Ekkor vetődött fel az, hogy térbe beemeljek olyan design elemeket, amely a napjaink termékei. Bútort tervezetem, egykori tanítványaim, barátaim tágryait, kezük nyomait szerettem volna a térbe illeszteni. Volt amikor sikerült, volt amikor a színház költségvetési sakkjátszmája kijátszotta a kezem alól a legjobb alkotót. De ott lehetett Juhász Ádám lámpáival, és Urgár Fanni erre az alkalomra tervezte át a diploma munkáját. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-Z7QUg2h8I0EKDlGormlLu0zfd2dIJ0HOZVsoSmQCHQkiceSmH2_joRbtqNBfwL_-zPECInm7H-z0d4vtoLp9UcoKZSVekpgiGDe20cSvUkk2WRUrkVUaSo3EwBtenP8tlvXeNlTnvHvc/s1600/a881951_387073788066461_1156231147_o+copy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="418" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-Z7QUg2h8I0EKDlGormlLu0zfd2dIJ0HOZVsoSmQCHQkiceSmH2_joRbtqNBfwL_-zPECInm7H-z0d4vtoLp9UcoKZSVekpgiGDe20cSvUkk2WRUrkVUaSo3EwBtenP8tlvXeNlTnvHvc/s640/a881951_387073788066461_1156231147_o+copy.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px; min-height: 14px;">
<br /></div>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
Kriszta egészen furcsa átmenetes színű ruhákat készített. A fád, halovány szürke anaygokból emelkedtek, süllyedtel a színek a tompa, mély, ködös hátterekből. A színpad tereit meghatározta a mozgás, a bozonytalanság. Az utolsó előtti jelenet tárgyalási képénél, egy régi kiállítási ilnstallációmat használtam fel. A fentről lehozott drótokon óriási padok ingtak. Ezt imádta,. Csáki Judit nézte ennek a jeletnek a próbáját, és azt mondta, ennyi lengetéstől felfordul az ember gyomra. A színház nem akart hozzájárulni egy lengetett zongorához. Nem engedtem. A zseniális műszak végül megemelte a zongorát. Nemcsak a hangot, ahangot adót is úsztattuk. Minden ingott. Egy tárgyalás alatt az alapvető emberi jogok alól végleg kihúzódott az addig azt megtartó illúzió.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3UJPBWKiMgzycWtvVPu_tWBA6l57_nzhhsGVjD0TiuB-lEYioAtvFG2kg6IhZFsHrQzzUoS4YHqcErzXfV6ExNrUt-ZveZUhsjbwAnr5kuaquOS0mFoBxfAyn2jEOTQz_SajA6HcT2Epz/s1600/images_18226.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3UJPBWKiMgzycWtvVPu_tWBA6l57_nzhhsGVjD0TiuB-lEYioAtvFG2kg6IhZFsHrQzzUoS4YHqcErzXfV6ExNrUt-ZveZUhsjbwAnr5kuaquOS0mFoBxfAyn2jEOTQz_SajA6HcT2Epz/s1600/images_18226.jpg" /></a></div>
</div>
<br />
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
Mennyi tervezés, biciglizés, veszekedés, részeg hajnal. Próbák, teremek, műhelyek. Teret teremteni az enberi érzelemnek. Úgy tűnt el ez a darab is, mit a többi a Nemzetiben, egyszerre le a mélybe.<br />
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVASZ0Few60MXVXvj-Ki9o9oQqSySHglYyzRBH73NVx5jP5LF_ygApqxpzeCdiofNf3jcgKTkaUVbYq4V8mAJn5taC4CtFwSpw4lN8Oea0nNCW_L4JeA17BRHO29My9xi6kvqfyq8_qXB1/s1600/882321_387074668066373_1933822015_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="406" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVASZ0Few60MXVXvj-Ki9o9oQqSySHglYyzRBH73NVx5jP5LF_ygApqxpzeCdiofNf3jcgKTkaUVbYq4V8mAJn5taC4CtFwSpw4lN8Oea0nNCW_L4JeA17BRHO29My9xi6kvqfyq8_qXB1/s640/882321_387074668066373_1933822015_o.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hevér András utolsó velencei jelenete, fotó Puska Judit<br />
<br /></td></tr>
</tbody></table>
<div style="font-family: Helvetica; font-size: 12px;">
<br /></div>
HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-28068652557500181552012-12-31T20:49:00.002+01:002013-12-24T00:23:36.209+01:00A kő emelkedik<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig0VL8boXhV0PyhzGTzBTQtLuCU6LKVrqyjOqXk3V6XT7rbH4VEYeTX74sl7iZvVfTaBfaZLjiSjw8nagWZuZlgEzgK6GR43mwVD4FdsHGvuC6UBA2GiknIMnSBcqam2Xd7RZiieBglwih/s1600/20121212_190906.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig0VL8boXhV0PyhzGTzBTQtLuCU6LKVrqyjOqXk3V6XT7rbH4VEYeTX74sl7iZvVfTaBfaZLjiSjw8nagWZuZlgEzgK6GR43mwVD4FdsHGvuC6UBA2GiknIMnSBcqam2Xd7RZiieBglwih/s1600/20121212_190906.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Készülő szobor a Telepen 2012 december</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;">Évutolsó nap. Év visszafelé, újra. Festés, rajzolás, tanítás, faragás, zsinagóga, lakásfelújítás, utazás, Erdély, London, temetés, faragás, tanítás, szobordöntés, szoborállítás, fotózás, betegség, temetés, család, ünnepek. </span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;">Ma ezt a furcsa, kissé direkt álmot álmodtam. Egy kis utcaforduló, útkanyar, egyik oldalán házak a másik oldalán mélyülő út, közepén az út pereme alatt patak vize ömlik a mélyülő úthajlatba. Az utca közepén, egy magaslaton szobor emelkedik, melyet benőtt a repkény. Mondom Krisztának, nézd, milyen jól befutotta a növényzet, így már egész jól néz ki. A szobor talpazata, egy betonoszlop, belőle hiányzik egy jókora szív formájú rész. Mutatom, azt a darabot felhelyeztem a beton oszlopszerű rész tetejére, és olyan lett mint egy alak, szív alakú fejjel. Ezeket az össze nem illő részek látványát fogta össze a növényzet. Ekkor anyukámat látom, ahogy világos hálóruhában odalép és hirtelen kicsit meglöki ezt a szerkezetet, és akkor az a fej hirtelen beleesik abba a patakba ami az út alól esik a mélybe. Akkor azt mondtam, hú ezt a darabot már nem nagyon tudjuk kiemelni a vízből. Akkor anyukám ismét meglökte a betont és az betonoszlop beledőlt a vízbe. Akkor már maga a fél utca is omladozni kezdett, a víz kimosta akkora az út nagy részét. </span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;">Az álom következő részében nagybátyáimmal rakunk köveket össze anyukám születésnapjára. Azt látom, hogy egy rész már készen van, egy karosszék faszerkezete tele van kavicsokkal. Nézem az elkészült szerkezetet és az anyukám utolsó karosszéke.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;">Nemcsak az emlék, az álom miatt írom ezt. A búcsúzás összeáll a fejemben a szobrászattal. A dolgok egyfajta megértése, kifejezése, felszíre törése számomra a szobrászaton keresztül kap életet. Tér utcák, tájak, tárgyak az álmaim és nappalaim otthona. Mint Ottlik idézi Dylan Thomast, valami a munkán keresztül nyer értelmező életet. Ennek az évnek egyetlen összekötő eleme egyetlen szobor faragása, mely lassan a végéhez ér. Szerettem volna befejezni, de nem haladtam eléggé, és végül, az idő és a megértés még nem hozta el a szobor legutolsó lezáró összeillesztésének pillanatát. </span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;">Szobrot készítek, a tervem szerint 2013 március 10-én nyílik az a kiállítás, melyen bemutatjuk Ábellel és Mikivel és Kingával készülő könyvünket. Ebben a könyvben már ott kell lennie ennek a szobor képének. Mi mindent kell megtartania annak a kőnek.</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;">Mindentől búcsúzom. Megéltem mindent amit fiatalként lehetett. Gyerekeim nőnek, lassan talpra állnak. Ami most következik, nyitás, a tekintetem végső megnyitása, hogy amíg lehet, elmondjam miért is éltem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;">Ez a szobor remélem segít, hogy a következő évet megélni tudjam. És talán, ha még állni fog, segít majd másnak is éveket élni, önmagunkat kitárni a szabad térnek.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-47270901779701137412012-12-03T21:39:00.000+01:002012-12-03T22:40:52.274+01:00Búcsú<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4CZSYBHhCodkhs8Qy5GeOJPLrsQgopxS4gvNzAdnCkKLZHCGAie8OjWmRx19Gco00qBizRdQ5cjH5UCaCOVLElnZFJ8oqaEn7AbrCXDx3wjAsj0k_evqQ8V024KR5XkVJUtn1E30j86HT/s1600/16480030.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4CZSYBHhCodkhs8Qy5GeOJPLrsQgopxS4gvNzAdnCkKLZHCGAie8OjWmRx19Gco00qBizRdQ5cjH5UCaCOVLElnZFJ8oqaEn7AbrCXDx3wjAsj0k_evqQ8V024KR5XkVJUtn1E30j86HT/s640/16480030.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Horváth Piros és Mohácsi István, 1973, Mohácsi János fotója</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="font: 13.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
<div style="font: 14.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 18.0px; text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Most azonban arra gondoltam, más dolgot szeretnék elmondani nektek. Annyit hallunk arról, hogy mekkora veszteség egy édesanya elvesztése, és ez a tény nem segít abban, hogy megnézhessük, hogy a veszteség miből is áll. Nem egyszerűen arra gondolok, nekem mennyire hiányzik. Hanem egyszerűen, <a href="http://www.mnb.hu/Sajtoszoba/mnbhu_pressreleases/mnbhu_pressreleases_2012/mnbhu_sajtokozlemeny_20121106">ha statisztikai adatokat kellene néznünk, és ki kellene számítanunk</a>, amit eddig még senki sem tett meg, hogy nézzünk szembe, lehetne-e egy átfogó kérdőívet készíteni ki az igazán jó anya, hogy láthassuk, hogy szembe nézhessünk avval, mekkora veszteség lehet az ő végleges eltűnése az életünkből. A kérdés<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">em</span> tehát: mennyire jó anya volt édesanyám?</div>
<div style="font: 14.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 18.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Mivel az életem legelső pillanatai is általa, benne kezdődtek el, el kell mondanom nektek, az ő életet adó testének minőségét nemcsak az én legendás testem és ihlető agyam igazolja, de ha ránézek testvérimre, mindig látom, a mi édesanyánk szép háza volt a mi életünk kezdetének. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Emlékszem, amikor 1969-ben Bukkicával és Janóval, apánk vezényletével elmentünk a János kórházba megnézni az ak<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">k</span>or született Iso-t. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Iso kicsi volt, sírt és anyukám fáradtan, de boldogan mosolygott. Látszott rajta minden rendben van, a baba jól van. Röviden azt mondhatom, élet adásban mindig kiváló munkát végzett.</div>
<div style="font: 14.0px 'Times New Roman'; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 16.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Hogyan tudott egy kisgyerekkel bánni? Számomra mindig egy megnyugtató, kiegyensúlyozott derűt adott. Nagyon tudott nevetni. Kicsi gyerekként sokat játszadozott velem, a teste, a keze, a nevető arca mindig körbefogott, foglalkozott velem, hülyéskedett, bökdösött, magához húzott. megtanított kacagni, kacagtatni. Lehetett hozzá menekülni. Kora kisgyerek<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">k</span>ént azt érezhettem, hogy a világ, melynek egyik legerősebb kisugárzása számomra ő volt, az a világ biztonságos, kedves otthonos és nagyon érdekes volt. Mi itt tudjuk persze, hogy széles gazdag családban tudtam, tudtunk felnőni, de mégis, egy kisgyereknek eleinte leginkább az édesanyja számít, és nekem úgy számította a sors a szerencsét, hogy kicsi koromban megszerettem általa is az életet. A mama azt jelentette nekem, hogy az élet jó.</div>
<div style="font: 14.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 18.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Hogyan tanított?</div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Énekelve, magyarázva, mesélve, elbódítva nem létező valóságokkal, és ismerős történetekkel. Azaz nem tanított. Voltak speciális meséi, páldául az óriás aki ellopta a kiskutyát és meg<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';"> k</span>ellett fúrni a hátsóját, hogy vissza adja. Hosszan tudott visszatérő játékos történetekbe bonyolódni. Mi ketten tudtuk, hogy nekem van egy fekete kiskutyám. A kutya volt, és néha megnéztük, hogy hol is van. Apám, anyukám elmondása szerint azt mondta, nem kellene ennyire hülyíteni a gyereket, mert az már nem tudja mi is a valóság. De ez őt nem zavarta. Volt egy élénk kísértés benne, hogy a lehetőségeket is fent tartsa, mint a való világ egy létező szeletét. Gyerekként vele át lehetett menni, mint egy másik szobába oda ahová, szerettünk volna menni, az elképzelések gazdag világába. A létezésnek ez a kiegészített csodája általa nyert életet és amíg élek, igyekszem nem elfeledni, ezt a kiterjesztett valóságot, mely reményt, és állandó örömet adott. Ugyancsak tudott történeteket mesélni a Bibliából, az ótestamentum apró részleteire is emlékszem<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">,</span> amikor ő mesélt, mert csak mesélte, a kis történetet, Rachel hová dugta el apja elől a kis bálványokat. És Jákob hogyan cselezte ki Ézsaut egy tál lencsével. Azt mondta, ezeket úgysem tanuljátok, pedig olyan érdekesek. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Szívesen mesélt egy egy kis epizódot a család életéből, apró részletet egy nagyapáról, nagymamáról. A mesék, a történetek általa egy folyamatos mondavilágként éltek körülöttem, a mesék mondákká, a mondák történeti világgá váltak, amelyben a családom is ennek a lélegző történelemnek volt része. Része lettem egy történeti folyamnak, ahol a személyeknek, a vágyaiknak, döntéseiknek súlya van.</div>
<div style="font: 14.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 18.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Hogyan bánt velünk és az iskolákkal? </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Családunk legendásan állandóan összeütközött valami iskolai potentáttal, osztályfőnökkel, igazgatóval. Apám, aki hosszú ideig <span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">- </span>a tanárnak van mindig igaza<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';"> -</span> jelmondat kijelentése után, kivonult a konfrontációs zónából, magára hagyta őt, és a konfliktuskezelés anyukámra maradt. Ő mesélte el, amikor nővéremet első osztályból eltanácsolta az aktuális osztáyfőnöke, azzal, hogy nemcsak jól sportol, kiválóan tanul, de szép is, és értse meg anyuka, innen el kell vinni a gyereket, akkor anyukám <span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">- </span>ezt mindig így mesélte<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';"> - </span>, akkor megértettem, hogy tényleg jobb lesz, ha attól a szerencsétlen nőtől megmentjük Piroskát. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Ugyanígy emlékszem, amikor Janó legendásan beszűkült agyú gimnáziumi osztályfőnőke addig fúrta Janót, hogy anyukám tudta, intézkedni kell, menteni a gyereket, túl szép<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">,</span> túl okos, és még jól<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';"> is</span> tanul. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Én is sorra kerültem, annyi szépséghiba azért volt a dologban, hogy kife<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">j</span>ezetten rosszul ítélték meg a tanáraim a tanulmányi előmenetelemet, és feltűnően rosszul viselték egyéni magatartásomat. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Már elsős kor<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">o</span>mban anyukám nem engedte levágatni a hajam, gombafrizurát viseltem a többi katonafrizurás kisgyerek mellett, ami miatt, időnként azzal küldtek haza, hogy fazékot tesznek a fejemre és körbenyírnak. Anyukám pedig azt mondta nem, nekem így tetszik. És én boldogan mentem az iskolába, mint egy gomba.</div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Isó kapcsán ez már természetes volt, menni az iskolába és beszélni kell az igazgatóval. Emlékszem, amikor elmondta hogyan kell egy osztályfőnökkel, igazgatóval beszélni. Andriskám, engem nem érdekel, hogy mit mond, mert azt már hallottam és az hülyeség, de végighallatom. És ahogy meghallgatom, mindig megkérdezik, hogy ugye egyke a gyerek. És mindig elmondom, nem, éppen vagy kettő, vagy már három testvére van. És akkor ha alaposan meghallgatom, akkor lassan kisimulnak és a legnagyobb baj elhárul. Nem akarta, nem érdekelte az átfogó értelmezési vita. A hülyéket áturgarni, a lehetőségeket észrevenni. és tisztességgel alkalmazni.</div>
<div style="font: 14.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 18.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Hogyan terelt bennünket, legalábbis engem? </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Jól kártyázott, jó volt vele egy csapatban kártyázni mert legtöbbször a többiek előtt járt az esze a kombinációkkal. Az élet sok területén is így volt. Eleinte természetes volt, hogy ide-oda segít továbbmenni, bölcsődéből ahonnan idő előtt kitessékeltek, mert anyuka ez a gyerek korafejlett, és emlékszem, ott megyünk a Szabadság téren, mert a kis csoporttal ott jött mellettünk, átkísért az óvodába. És később, amikor az éppen egy<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">ik</span> aktuális balhém volt, akkor látszódott, taktikázott, előre látta a társadalom lapjait, és ő igyekezett lépni, előre meglépni egy lépést. Ez a metódusa, amikor lassan kezdtem a felnőni, teljesen láthatóvá nyilvánvalóvá vált. Ott volt mellettem amikor, éppen középiskolát váltottam, segített, hogy Annamari segítsen, hogy felkészítsen spanyol nyelvből, segített amikor nem vettek fel először egy<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">e</span>temre, hogy menjek el Jóska nagybátyám és Pázmándi Tóni segítségével kerámikus tanoncnak. Amikor nem vettek fel eleinte a Képzőművészeti Egyetemre megkérdezte tényleg festő akarsz lenni? És akkor már tudtam, figyelni kell rá, mert ha nem én döntök a sorsom felől, ő megteszi egy jó ajánlattal. Ép<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">pen</span> kórházban volt, amikor elmondtam, harmads<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">z</span>orra sem vettek fel a képzőre. Elsírta magát. Én úgy jöttem aki a kórházból, hogy ölni tudtam volna. Senki sem teheti meg soha többé, hogy miattam sírjon az én édasanyám, és tudtam, hogy meg fogom neki mutatni, hogy átlépek a hülyék feje felett. Peszre tovább léptünk és új tervei voltak neki is. Mert tervei, jó ajánlatai mindig voltak. A család ahogy kiteljesedett, ki hol lakjon, ki hova költözzön, hogyan tudnátok lakást venni, ha nincs pénz. Kitalálta, hogyan lehet mozdulni, segített, hogy segítsen Pali és Bálint nagybátyám, hogy három gyerekkel, lakáshoz jussunk. Ez a folyton örvénylő, hömpölygő gondfolyam számára természetes éltetető víz volt, amelyet már a felszínérő<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">l</span> átlátott és igyekezett segítséget adni ahhoz, hogy mi örömmel tudju<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">n</span>k a borulás veszélye nélkül tovább evezni.</div>
<div style="font: 14.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 18.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Egy családban mindig kihívást jelent amikor az egykori gyerekek új alakokkal jelennek meg, és családot feszíteni kezdik az éppen aktuális szerelmek. Itt láthattam meg elképesztő előrelátásait és egy általam eddig csak nála látott mentalitást, ha valaki megjelent valakivel, azt igyekezett teljesen elfogadni. Ha a gyerekem szereti, én elfogadom, támogatom, és igyekszem szeretni<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';"> -</span> elv működött nála. Mivel minden testvérem sok szerelmének konfliktusát végig tudtam kísérni, sok-sok elemzését hallottam, hogy ki milyen, és jól teszi-e a testvérem hogy állja még a sarat. Ilyenkor sose mondott gyűlölködő mondatot. Tárgyilagos volt, pontos, és aggódóan óvatos, de amíg lehetett, amíg csak tudta, igyekezett egy kapcsolatot a maga eszközeivel támogatni, megtartani. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Láttam, sok lány mennyire hirtelen otthon<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">t</span> lelt nálunk, és láttam, a kapcsolatok bár megszakadtak, anyukám nem szakított. Ez az óvó<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">,</span> kitartó szeretet végtelen biztonságot adott, de tudni kellett vele szembe nézni is. Emlékszem, mikor középiskola végén szakítottam a szerelmemmel és ő mondta, biztos hogy meggondoltam ezt. És én mondtam, nem szabad az igazgató úrnak a dolgaiba beleszólni. Ő újra kezdte. Én újra elmondtam neki. Soha többé nem tette. De a mond<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">a</span>ta<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">i</span> mindig pontosak és jelentőség teljesek voltak, ha a családról szóltak. Pontosan jelzett amikor a házasságom recsegett ropogott, és értenem kellett, látja, amit én nem látok, figyelmeztet, de nem szól bele. Krisztával olyan mély kapcsolata alakult ki, amely nem jellemezhető anyós-me<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">n</span>y viszonnyal. Melegen szerették egymást, és nekem, aki fia voltam, jó érzés volt élni úgy<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">,</span> hogy életemet meghatározó női szeretetben vannak. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Testvéreim kapcsán pedig mentünk kocsival menteni valami helyzetet és csak beszélgettünk, és láttam, milyen egyszerűen tud lenni a családért.</div>
<div style="font: 14.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 18.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Milyen volt ő nekem apám mellet? </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Egy gyereknek amikor felnő, nem mindegy, hogy milyen család veszi körül. Ismertek ezek a mondatok, de nekünk, ahogy nővérem fogalmazott két héttel ezelőtt a temetésén, ők voltak apámmal a mi lottó ötöseink. Ők nagyon harmonikusan, kiegyensúlyzott egyenletességgel tudtak veszekedni. Ez a folyamatos vita olyan volt nekem, mintha valaki a tenger mellet a hullámok folyamatos zúgásában él. Mi pedig egy különösen nagy forgalmú tengerparton éltünk, bárhová is ment a családunk. Ez a vitafelhő persze meg<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">,</span> meg akadt egy-egy nyugodt, csendes, meghitt pillanatra, amire az ember rögtön felkapta a fejét, de aztán hamar elmúlt ez a végzetesnek tűnő idill, és minden jól alakult és visszaállt a jól megszokott élénk vitarend. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Nagyon tudott apámmal szemben kiállni magáért. Látva őket közel ötven évig, úgy tűnik, ki tudták alakítani az egymás<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">t</span> el nem nyomás folyamatos háborúját, azaz az élénk vitákkal tarkított harmóniát. Két számomra jellegzetesen autonóm ember élt együtt, szinte alig volt az alapokon kívül az, amiben egyet értettek otthon, de a világot szinte egyöntetűen ítélték meg. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Anyukám így fogalmazott, a lényeges dolgokban egyet értettünk. Számomra ő a kiteljesedett nő szép példája. Otthon vidám anyuka tudott lenni, kedves, csipkelődő mama, aki otthont tudot teremteni nekünk. Öntudatosan építkező szakmai hite láthatóan olyan területek megismerésébe vitte, ahol az ő élénk és híresen jó esze maximálisan meg volt jár<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">t</span>atva. Anyuka volt, szép mama, szép feleség, és látszott rajta, hogy, szeretett dolgozni. Számomra ma is ez a kiteljedesettség volt, ami lenyűgöző volt apám mellett. Ugyanis láthattam, hogy arra van példa, hogy két ember a nyüzsgő problématenger ellenére gyereket nevel, akiket életük fontos momentumának tartottak, láthatóan lekötötték őket a maguk szakmai monomániái, és ez mind belefért egy életbe. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Mint nevelődő férfi, láttam hogy apám, a kimondatlanul is utolérhetetlen példa mellet<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">,</span> egy kiteljesedett nő él. Egy olyan asszonyt láthattam apám mellet, akire minden tekintetben büszke vagyok.</div>
<div style="font: 14.0px 'Times New Roman'; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 16.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial;"><br /></span>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial;">Akit szeretett, ahhoz, mély, ellenállást nem tűrő módon ragaszkodott. Hűséges volt, némán úgy intézte dolgait, hogy akire ő gondolt, annak a lehetőségei a legjobbak legyenek. Sokszor tapasztaltam, hogy nem egyszerűen önzetlen volt, hanem képes volt áldotazokat hozni valakiért. Amiko<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">r a nyoc</span>lvanas évek közepén egyszer beteg volt, egy műtét előtt volt. Azt mondta nekem, nem tudom, hogyan fog sikerülni ez a műtét, rutinmunka, de sosem lehet tudni. Egyszóval arra kérlek, ha meghalok, engedjétek, hogy apátok új kapcsolatot teremtsen. Ígérd meg nekem, hogy engeditek. Meghökkentem, és megígértem. Mikor apám meghalt, akkor jutott eszembe újra ez a pillanat, ahogy egykor, saját halála lehetősége előtt apám jövőjéről rendelkezett.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial;">Nagymamám sok évig ált nálunk a Ráth György utcában. Amikor középiskolás </span><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial;">voltam, ez könnyű volt nekünk, nagymama főzött, mesélt, varrt. De az idő elküldte a számláit, és a nagymamára sok-sok gondoskodás várt. Anyukám ebben végig kitartóan hűséges volt. Azt mondta, felnevelt engem, anyukám volt, nem hagyott el, én sem hagyom. Haláláig kitartó hűséggel ápolta. Szembe tudott nézni a lassan múló időben megváltozó élet kihívásaival. </span></div>
<div style="font: 14.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 18.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Milynek voltak számomra az utolsó évei? </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Voltam vele a kivizsgálásokon, ahol a beszédközpontját vizsgálták. Tudta, hogy nem néz könnyű idő elé, de mindezt méltósággal viselte. Nagyon nehéz lehetett neki, hogy nem tudta kifejezni magát. De mellette élve, a kifejezési nehézségei nem így jöttek át. Mivel tudtam és éreztem is mi<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">n</span>dig az ő szinte mindenen átsugárzó intelligenciáját, ha nem siettem, és figyeltem rá, akkor pillanatok alatt látható volt, hogy magánál van. Egy egy rezdülése, egy-egy kérdése, mutatta, figyel a családra és segít. Ez az életünkön átfutó nyelv nélküli kapcsolat, a mindenre kiterjedő akaratos figyelme a beszéd nélkül is tudott működni. És nemcsak ez a mindig kiterjesztett kapcsolat maradt meg amíg élt. Valami olyat is mutatott, amit nem szeretnénk tudni. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Ő tudta hogy egyre kevesebbet tud átadni abból ami benne van. És ennek az életnek a szépségeire, fájdalmaira úgy tudott reflektálni, hogy látszódott rajta az a tartás, amely egész életét besugározta. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Ez a nemes tartás megrendítő tudott lenni. Ott voltunk, mi három fiúk, amikor édesapámtól búcsúzott. Azt mondta, előbb mentél, el, nem így tervez<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">t</span>em. Olyan volt ott akkor nekem, úgy tudott búcsúzni<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">,</span> mint egy antik hősnő. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
És amikor apámtól el kellett búcsúzni, ő választott ki neki egy lepedőt. Isóval voltunk ott, nagyon nehéz volt az nekem. Akkor már épp leült, és letérdeltem és odahajtottam a fejem az ölébe, megsimogatott, mi<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">n</span>t régen, amikor kisgyerek voltam. Utána már tudtam indulni. Nemesen viselte apám halálát. Nehezen, de akarattal vitte magát az utolsó hetekben a saját halála előtt. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Ott voltunk vele Isóval az utolsó este egy kórházi szobában. Nagyon szenvedett azon az utolsó éjjel. Alig volt magánál. De kimondta, ezekkel a szavakkal: meghalok, meg kell. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Nem tudom pontosan mit is jelent ma ez nekem. Ott a János Kórházban adott nekem végleg életet. És átellenben egy kórházi ágyon tanított arra, hogy hogyan kell meghalni. </div>
<div style="font: 14.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 18.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Nekünk fontos volt, hogy mi lesz belőlünk, mit is látnak meg bennünk, belőlünk életünkből a szüleink. Arra mindig számíthattam, hogy anyukám figyeli, hogy mit teszek. Amikor apámtól elbúcsúztunk, ott voltunk mi a gyerekei egy autóban. Azt mondta, olyan jók vagytok. Akkor mi, ott abba<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">n</span> a már rég nem vezetett ellenőrzőbe<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">,</span> egy akkor<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">a</span> pirospontot kaptunk, amekkorát csak egy Piroska tud adni. </div>
<div style="font: 14.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 18.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Evvel a kérdéssel indítottam ezt a beszédet: jó édesanya volt-e? </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Mióta nincs velem, valahogy egyre kiegészül, valahogy átível bennem az ő élete. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Amióta nincs velem, nehezen mondom egyre magamak, mert máshogy érzem, már nincs.<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';"> </span>Egy hónapja halt meg. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Már nem fájdalmat érzek. Valami több van itt. Mint amikor a régen az égen a repülők úgy csíkozták össze az eget, mintha egy hatalmas felhőboltív tartaná az eget. </div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Tudom, most már mi az a kékítő az ég vizében. A szemem és az ég párája összeolvad, ha rá gondolok. Ez a mindenütt ottlét, a gyerekkorom után, a halála után már más értelmet nyer. Újra körül vesz engem.<br />
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Gyerekként, iskolásként, fiatalként, felnőttként segített, példát adott, és mindez persze sosem tűnt ilyen iskolásan leírtnak. Természetes volt, szép, és nagyon jófej az én édesanyám. Most mikor már hetek óta csak búcsúzom tőle, ebben a hosszúra nőtt szomorú őszben, és nézem a fényképeit, valami megváltozott. Nem a halálát látom. Az életét, ezt a szépet, amit csak köszönök, minden tekintetben kiváló, drága<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';">,</span> éltető édesanyám.<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';"> </span><br />
<span style="font: 14.0px 'Times New Roman';"><br /></span></div>
<div style="font: 14.0px 'Times New Roman'; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 16.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Ui.: Azt a Parker tollamat, amit oda adtál egy iskolai reggel az Isónak harmincöt évvel ezelőtt, azt a múlt héten végleg megbocsájtottam. </div>
<div style="font: 14.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 18.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div style="font-size: small;">
<div style="font: normal normal normal 18px/normal Times; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 23px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
</div>
<div style="font-size: small;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font-family: arial; font-size: small;">
<div>
<div>
<div>
<div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div>
<br /></div>
</div>
HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-55845154927654417762012-10-25T10:11:00.000+02:002012-10-25T10:23:40.492+02:00Mohalit <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPuEoOhtiW9CxQhafV-q1cbYOTmpScneynK6_NUHksydoM4204FOd5QJno98Fyn7A8DMKF7Vsp8OMqHX0jAhes0NZ2YXUDV2fy6iSF1KX51YRRSoGnZFFodzuX88Snnjub-_cJkocfIAUx/s1600/Screen+Shot+2012-10-10+at+9.31.11+PM+copy.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="478" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPuEoOhtiW9CxQhafV-q1cbYOTmpScneynK6_NUHksydoM4204FOd5QJno98Fyn7A8DMKF7Vsp8OMqHX0jAhes0NZ2YXUDV2fy6iSF1KX51YRRSoGnZFFodzuX88Snnjub-_cJkocfIAUx/s640/Screen+Shot+2012-10-10+at+9.31.11+PM+copy.png" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mohalit I. 1996 Lahr, Germany, foto: by Kerish</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ezt a fotót találtam németországi szobromról. Furcsa látni, hova tették a lahr-i Stadtpark-ban a szobromat. Kicsit mélyre huppantották és enyhén konkurálva egy aprócska fával. De a szobor áll. A szobor egy furcsa kőből, a Komló mellett található egykori fonolit bányából származik. Kemény szilánkosan repedő kő. Felszínét az idő nehezen eszi. Ennek a szobornak az elkészítése után találtam ki a mohalit szót. Moha+lithos. És ezen a képen csak a fény nem mohás. Családi örökség, minket mindig mohának hívtak, bátyámat, engem, fiamat, talán öcsém Iso menekült meg evvel a fénytechnikai névvel. A névkő képét találtam meg: </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><a href="http://www.flickr.com/photos/kerish/513516446/">http://www.flickr.com/photos/kerish/513516446/</a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szobraim elhelyzését mindig felülírják. De szeretnék már csak azért is site specific munkát csinálni. Szobraim még mindig megmaradnak a vihető, arrébb állítható keretek között, így aztán mindig, valaki, az éppen aktuális helybeli barbár berakja valahová, ahol ideiglenesen véglegesedik az a helyzet, amelyet nem én idéztem elő. Szobraim helyei parkok, hegyek, nagy széles távlatok, ahol a szél úgy jár mint a madár és az eltévedt részeg túrista, aki megdöbben azon a hirtelen felbukkant látványon ami a szem előtt feltűnik. A tér a szobor része, melyet már sajnos legtöbbször nem én jegyzek. Ha lesz egyetlen teljesen a nevemhez kötődő teljes szoborállításom, ahol a szobor és a tér abban a pillanatban magára talál, szólok mindenkinek. <i><a href="http://mek.niif.hu/00300/00389/00389.htm#63">"E boldogság sejtelme elragad, / s már üdvözít a legszebb pillanat."</a></i></span></div>
<br />HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-9560828193406494892012-10-25T08:00:00.000+02:002012-10-25T09:34:14.971+02:00Back to the Future<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifn87au2uiOIsJtekm33q7_aMjmU9FQG_FHCFFQJfYNzzB6awpETsvbG5gOSeP20_vNI8l1M1_jGWebYncsTG0L9aaVdT4IaVrc19pra1RCY8foB7QkEcilfEg16rJ2WVgESV9FFZrCChyphenhyphen/s1600/pe%CC%81cs013_1_send.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="451" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifn87au2uiOIsJtekm33q7_aMjmU9FQG_FHCFFQJfYNzzB6awpETsvbG5gOSeP20_vNI8l1M1_jGWebYncsTG0L9aaVdT4IaVrc19pra1RCY8foB7QkEcilfEg16rJ2WVgESV9FFZrCChyphenhyphen/s640/pe%CC%81cs013_1_send.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mérföldkő, 2005 fotó: Szalontai Ábel 2012</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="color: #333333; font: 14.0px 'Lucida Grande'; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;">
<i><span style="color: black; font: 14.0px Helvetica;">"</span>Szeptember 20-án éjjel, Pécsett az Aradi vértanúk útján, <a href="http://www.pecsma.hu/pecs-aktual/a-vandalok-ledontottek-a-muvesz-pecsnek-adna/">ledöntötték</a> Mohácsi András szobrát. A szobor 2005 és 2006 nyarán készült Villányban, ahol még egyszer összejöttünk. Mesterünk, Bencsik István 75. születésnapját kívántuk köszönteni, közös munkával, nagy szobrok faragásával. Akkor még nem tudtuk, hogy utolsó alkalommal dolgozhatunk együtt Villányban. Az Alkotótelepeket az óta felszámolták. A hét elkészült szobrot Pécsett állítottuk fel. Ez a városnak egy fillérjébe sem került. Ennyire is becsüli őket. Hat év alatt három szobrot rongáltak meg. 2006 őszén ledöntötték Nyári Zsolt szobrát. Rá néhány évre összetörték Miklya Gábor művét és most Mohácsi András szobra került sorra. Kisebb sérülések a többi szobrokon is vannak. A helyzet tarthatatlanná vált. Lassan nem a jövőnkért, hanem a múltunkért kell küzdenünk. Bizonyos elemek még az emlékünket is eltörölnék. VELED VAGYOK MOHÁCSI ANDRÁS!"</i></div>
<div style="color: #333333; font: 14.0px 'Lucida Grande'; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;">
25 09 2012 Böszörményi István<br />
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 17.0px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font: 14.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;">
<div style="text-align: justify;">
Lementünk Pécsre Szalontai Ábellel. Zuhogó esőben újra összeraktam a szobrot. Annyira eláztam, még a tiszta ruhám is, hogy el kellett mennem nadrágot venni. Mikor besötétedett, Ábellel nekiálltunk a fotózásnak. Az Aradi vértanúk útján kompresszorral támogatott reflektorokkal világítottuk meg a szobrot. Hogy a reflektorok a még enyhén szitáló esőben ne robbanjanak szét, Böszörményi István (Bösze) barátom, és én ott álltunk egy-egy esernyővel, a lámpák felett. Milyen szép is volt! Eső után csatakos föld, egy út mellett felállított szobor között körül lámpák, melyek mellett szobrászok Bösze, Miklya Gábor, meg én, ott álltunk esernyővel, és egy leterített takarón ott üllt gépével Ábel és állítgatta a gépét, irányíotta a lámpákat, bennünket. </div>
</div>
<div style="font: 14.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 17.0px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font: 14.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;">
<div style="text-align: justify;">
A szobromat ledöntötték. Nem volt ez jó. Kevés szobrom álllhat. Amikor Szombathelyen szétverték egy szobrom a főtéren egy kiállításon, úgy éreztem, mintha meginognának a lábaim. Felállított szobraimat ha máshogy alakult volna, ha véglegesség szándéka lett volna akkor 2006-ban, akkor nem lett volna leheteséges feldönteni, de megtörtént. Most, hogy a végleges tulajdon kérdését úgy zártam le, hogy odaszögeztem a szobrot, 2005 utáni ideiglenesség után 2012-ben "véglegesen", most már azt sejtem, igen nehéz lesz eltávolítani onnan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tanulok ebből az esetből. Szobrásznak nem lehet ideiglenessége a cél. Mint a vad szerelem, amely nem választja el az ölelést és a gyerek felbukkanását, úgy kell szobrot állítani. Követ faragni, közvetlenül a vésőt a kalapáccsal ütni, ezt mindig csak egy belső határozottsággal lehet. Ha ez egy pillanatnyira is hiányzik, a kalapács mindig megcsúszik egy kicsit és az nagyon fáj utána. A kézfej érzékeny a bizonytalanságra. A kéz feje, test fejem, mire kifejtem maga ebből a gondolatból látom, most erről szól a történet: véglegesen kell tennem a dolgaimat. Határozott, megsemmisülésig való elkötelezettséggel.</div>
<div style="text-align: justify;">
A leterített kőhalom helyén ott áll a véglegesnek szánt szobor.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kitaszítottság érzése helyett bennem egy bizonyosság: van értelme a semmiben való létezésnek, a szobrászi munkának, a magamat meghatározó munkának. Mintha visszaállítottam volna önmagam.</div>
<div style="text-align: justify;">
És a kép, a fotó, rögzítette ennek a végleges állapotnak a pillanatnyi örömét.</div>
<br />
<br /></div>
<div style="font: 14.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs6G5wCu6twMHZFcPZAlqMdeWiFcKDO_OYV00ZxGiV_pv-_sfXj3dhRDoTe9YvJA6vfcEcV-OAiuCzaRA-3HPHFE25EPdyPb37yb-K7uxnuMYGwxO1XuQsmSEyoioXZN0WPsjKaITAzk-K/s1600/Pe%CC%81cs1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs6G5wCu6twMHZFcPZAlqMdeWiFcKDO_OYV00ZxGiV_pv-_sfXj3dhRDoTe9YvJA6vfcEcV-OAiuCzaRA-3HPHFE25EPdyPb37yb-K7uxnuMYGwxO1XuQsmSEyoioXZN0WPsjKaITAzk-K/s640/Pe%CC%81cs1.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="font: 14.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO4Une2a2i4ZocRKqJR73-YPsal5rpwmIlGYHiZsJyOw8u3QA3a005XQu7glRJkYA-LcCvPllNOQjkPxMbtTBYOg-8_va2mnl0ivyS9WnGYCZibb161TprfdQFmXZs6RZMsEVhxzcL1uEJ/s1600/Pe%CC%81cs3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO4Une2a2i4ZocRKqJR73-YPsal5rpwmIlGYHiZsJyOw8u3QA3a005XQu7glRJkYA-LcCvPllNOQjkPxMbtTBYOg-8_va2mnl0ivyS9WnGYCZibb161TprfdQFmXZs6RZMsEVhxzcL1uEJ/s640/Pe%CC%81cs3.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisPPYVwUNwN8-8FFpSyXtZyzIfTHBq_-BwronV6Zm-uOBk6alH-SW5X6iB9UFjikUznVcN5TC2Sr6kk9ZBWgXJ8S3jKOA3kagKNEdj9XlNzdaFelnoISfswwWdLE35MkQ35mTrmn-7e2fz/s1600/Pe%CC%81cs8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisPPYVwUNwN8-8FFpSyXtZyzIfTHBq_-BwronV6Zm-uOBk6alH-SW5X6iB9UFjikUznVcN5TC2Sr6kk9ZBWgXJ8S3jKOA3kagKNEdj9XlNzdaFelnoISfswwWdLE35MkQ35mTrmn-7e2fz/s640/Pe%CC%81cs8.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWr8glGi86n9ZDDJbPJwYb3TgCXCensxA1flbRSp-7Tzc5yZlrIoMWVDBCqn-EWb-hNBfewO9VEfz7V9Pice-0RfLmaxVNFx5eGGg7ekIUI13nHj8RfWU8ldTzakx9huN2NKTGdzlNkPzh/s1600/Pe%CC%81cs12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWr8glGi86n9ZDDJbPJwYb3TgCXCensxA1flbRSp-7Tzc5yZlrIoMWVDBCqn-EWb-hNBfewO9VEfz7V9Pice-0RfLmaxVNFx5eGGg7ekIUI13nHj8RfWU8ldTzakx9huN2NKTGdzlNkPzh/s640/Pe%CC%81cs12.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="font: 14.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 17.0px;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeWFquc7v8PYRQM8BEu1l9trLAFhZvc8VqtFmMtYCTtN6rjEvNK2a0tlrraNNb6EGyT5UhM9PZq7WE2L9d8eDAUd4ZaS7BcPBpGi_XoZR_mdwLjVrG_-a0RF-CNuMdqYzwopjJBs22MvKq/s1600/Pe%CC%81cs20.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeWFquc7v8PYRQM8BEu1l9trLAFhZvc8VqtFmMtYCTtN6rjEvNK2a0tlrraNNb6EGyT5UhM9PZq7WE2L9d8eDAUd4ZaS7BcPBpGi_XoZR_mdwLjVrG_-a0RF-CNuMdqYzwopjJBs22MvKq/s640/Pe%CC%81cs20.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF1T3XQBqmNbo1DG7lwPhahMo3cBmHIaA-VKI_Yd9CfvlvW1u1rFk1PVVK9bmDNX0XN4PlfuGXk74ve-WNPW6d2vIsGbeeq1u6MS8Qoi6WZmuaUqVBXHUJLEwf_y_rBzL0KpRtoxgcofXA/s1600/Pe%CC%81cs22.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="425" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF1T3XQBqmNbo1DG7lwPhahMo3cBmHIaA-VKI_Yd9CfvlvW1u1rFk1PVVK9bmDNX0XN4PlfuGXk74ve-WNPW6d2vIsGbeeq1u6MS8Qoi6WZmuaUqVBXHUJLEwf_y_rBzL0KpRtoxgcofXA/s640/Pe%CC%81cs22.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">fotók: Szalontai Ábel</td></tr>
</tbody></table>
<div style="font: 14.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 17.0px;">
<br /></div>
HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-58429850147839692702012-05-29T10:40:00.000+02:002012-05-29T10:42:24.513+02:00Kedves Kinga!<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi89fAWhrP24iXmx8CfC5-tdl3i9m9l8tR0g1rfZ4RD-pf5fgQe1REVcgaptIbA_Cmr1V9H7kyirKU2y4d8IjB7hbztU4WrsOxWPOBilKv9HpIdJiWdmHHKSP6t-Jq2Ppk7pheO_QTwp_gB/s1600/_MG_4469+copy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="379" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi89fAWhrP24iXmx8CfC5-tdl3i9m9l8tR0g1rfZ4RD-pf5fgQe1REVcgaptIbA_Cmr1V9H7kyirKU2y4d8IjB7hbztU4WrsOxWPOBilKv9HpIdJiWdmHHKSP6t-Jq2Ppk7pheO_QTwp_gB/s640/_MG_4469+copy.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szalontai Ábel és Mohácsi András 2012 foto: Szalontai Ábel</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Kedves Kinga!</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Röviden szeretném elmondani neked, miért is fogtam bele abba, hogy a szobrászati munkásságomról egy könyvet jelentessek meg. Túl a személyen belül munkálkodó hiúságon, azt hiszem van egy két olyan szempont is, melyet érdemes összefoglalnom.</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<i><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Kép és valóság</span></i></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Mikor 1993-ben először jártam Nagy-Britanniában, célom a megalit kultúra nyomainak keresése volt. Akkori főiskolásként nem tudtam hozzájutni megfelelő irodalomhoz, a Képzőművészeti Főiskola könyvtárában egyetlen, német nyelvű könyv volt akkoriban, amely evvel a több ezer évig tartó kulturális csomaggal foglalkozott. Londonban könyvesboltokban próbáltam utolérni azokat a kis információs szeleteket, melyek alapján fel tudtam vázolni magamnak, egyáltalán hová is kell mennem, ha ezeket az emlékeket, romokat látni szeretném. Tudni kell, ez még az internet berobbanása előtti időszak volt. Stonhenge melletti könyvesboltban fedeztem fel egy kis könyvet, mely pontosan leírta, hogy Nagy-Britannia területén merre kell mennem, ha látni akarom felfedezni való tárgyaimat. Térképeket találtam ott, egészen kis leírásokat, rajzokat, melyek mezőkön, tanyákon, gazdaságokon, erdőkön keresztül vezettek el azokhoz a tárgyakhoz, kulturális emlékekhez, melyek a későbbiekben radikálisan megváltoztatták az életem.</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ott amikor életem első dolmenjét láthattam (Spinster's Rock) akkor értettem meg, micsoda dolog az, hogy láthatok valamit képen, és van valahol, nem egy múzeumban, hanem egy eredeti helyen valami, ami nem kép, nem mitológia, hanem valóság. </span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A műalkotásokról kialakult képünk összemosódik a műalkotásokról készült reprodukciókkal. A különböző típusú képi rögzítések, egyéni, a korra jellemző feldolgozásai a tárgynak. Számomra a dolmenek és egyéb megalitikus tárgyegyüttesek megkeresése a kép és a helyszín közötti új megközelítéshez vezetett. Nem az eredeti megalit emlékeket láttam, de láthattam a mai verziójukat, és láthattam akkor már egyre több fotón rögzített változatait is. Nem csak az eredeti és a valóságos volt fontos számomra. Amikor egy festményről nézünk reprodukciókat, könyvben, interneten, akkor is ér meglepetés, ha az eredeti művet egy adott elhelyezésben, az éppen akkori állapotában látjuk. De mindez különösen érvényes a szobrokra, és azokon belül is azokra munkákra , amelyek a külső térben állnak. A tér varázslata ekkor bomlik ki igazán. A szobor sohasem zárható egy képbe, a tér nem található egy könyv lapjai között. Az eredeti megtalálása ekkor már a saját vízióm és a mások által közvetített jelenség összevetésének lehetőség adta meg. Innen kezdett el érdekelni a kép és a valóság viszonya amikor szobrászat territóriumának feltérképezésén munkálkodtam.</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<i><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A lefotózható szobor</span></i></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Miért fontos, hogy egy három dimenziós tárgyról legyen két dimenziós képünk? Eleinte ez az ötlet, hogy a szobromhoz kell kép, egyszerű kommunikáció miatt lépett fel. Képért kellett küldenem kiadványokhoz, pályázatokhoz, és magamnak is szükséges volt dokumentálnom a munkáimat. Maga a fotózás mindig komoly gondot jelentett. Nemcsak technikai problémát (ez még az analóg korszak vége volt), hanem leginkább azt láttam, hogy a fotók mindig rosszak lettek. Rosszak voltak, mert nem mutatták jól a szobraimat, és rosszak voltak, mert mint fotók önmagukban nem voltak önálló képként azonosíthatók. A több dimenziós szobor egyetlen szemszögből való rögzítése a lehető legjobb, szinte megtalálhatatlan nézőpont kijelölését jelenti. Külön érdekes az optika torzítása, a fények varázslata, a tónusok használata, a háttér meghagyása, kitakarása, a szobor és terének együttes megjelenítése. Szobraimról készült fotók nem sikerültek, mert nem sikerülhettek. Mikor azt láttam, hogy a szoborról készült fotó nem egyszerű technikai kérdés, hanem egy összetett szakmai-szemléleti válasz egy probláma megoldására, akkor kezdtem fotóst keresni, hogy lefotózza a munkáimat. Villányban volt egy kőfej sorozatom, melynek fotózását …….. végezte. Ott akkor láttam először azt, hogy valaki mint műalkotást szemléli a tárgyat, és ehhez a szemlélődéshez keres egy sajátos nyelvet, kifejezést. Akkor láttam először, hogy a szobrom szólni tud egy képről, és a kép szólni tud magáról a fotózásról. A tér, a kompozíció, a felület, a kézjelek kesze-kusza nyomai a felületen mind késesek megjelenni egy képen, ha az a kép ezekre a tárgyi elemekre épül.</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<i><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A közvetítő fotó</span></i></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Villányban a szobraim egy idő után kezdtek önmagukra hasonlítani. Egy önálló szobrászati kifejezés felbukkanása után, lassan láthatóvá vált, hogy önálló képi nyelvet találjunk arra, hogy a szobraim a fotókon megjelenjenek. Ekkoriban ismertem meg Szalontai Ábelt. Előbb ismertem a személyt, aztán a fotóit. Beszélgetni kezdtünk arról, vajon lefotózná-e a szobraim. Ekkor kezdődött köztünk az elmúlt 15 év munkája. Úgy dolgoztunk, hogy Ábel nem fotózott. Beszélgettünk a szoborfotózásaim kudarcáról, a szobrászatról. Ábel akkor kezdett először fotózni. És az első fotók nem sikerültek. Néztük, mi lehetett a hiba. Lassan analizálni kezdtük a szobraimat, és azok születését. Eleinte mindig rajzolok, egy témára rengeteg rajz készül, szinte söréttel lövöm körül a mű lehetséges helyét a papírokon, mire lassan felderül számomra is, melyik munkából, melyik formai változatot emelem ki, hogy aztán a szobor megteremtése is elinduljon a maga útján. A szobrászati rajzaim elemzése mutatott rá, hogyan értelmezem egyetlen nézőpontból a teret, a formát. A szélesen kiterített szinte kilapuló formák mintegy domborműként jelentek meg a papíron, a formák mindig utalnak a következő nézet lehetőségére. Ez volt az első kiindulási pont, a szobor nézete.</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A másik kiindulási pont volt számomra a fényérzékeny emulziót tartalmazó film és a tér kapcsolatának vizsgálata. </span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A XIX. századi portré fotók mindig lenyűgöztek. Az ott látható lények egy egészen más térben állnak mint a xx. század fotóin látható emberek. Ez a más tér kettős gyökerű. Egyrészt technikai, másrészt egy világkép megéléséből vált lehetséges kifejezéssé. Ábellel elemezve a különbségeket a technikai okokat a negatívok méretezéséből, a negatívok és a háttér párhuzamosságából, a kamera és a tárgy fókusztávolságából és az objektívek karakteréből, valamint az előhívási technikák lehetőségeiből adódtak. Ábel ezek alapján hozta meg a döntéseit., melyeket figyelembe vettünk. Nem fogunk digitális fotózást alkalmazni. A sokszor elkészíthető képekhez más felkészülés lehetséges. Mi arra gondoltunk, az egyszeri pillanat lehető legjobb megközelítése egyfajta felkészülést, belső figyelmet hoz létre, amely látható a fotók elkészülésén. Azt is eldöntöttük, fekete-fehér képeket fog készíteni. Nagyméretű, levelezőlap nagyságú negatívra terveztük az elkövetkező fotózásokat. A nagy méretű negatív hihetetlen részletgazdag képet adhat, ráadásul az optika és a negatív aránya különbözik a XX. sz-ben leginkább alkalmazott kisfilm-objektív arányához képest. A fotózás terének síkjához igazítva és a negatív síkját lehetőleg párhuzamossá tesszük. Igyekszünk majd a későbbiekben olyan beállításban láttatni a szobrokat, melyben kerülni fogjuk a perspektívikus torzulásokat.</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A kijelölt szempontok alapján kezdtük a fotózást. Gyárcsarnok, két kis reflektor, létrák, és sz egykoron kint a szabadtéren készült munkáimról elkészültek az első képek. Valami megtörtént, a képek derengenek, és azt láttam, valami új született, a szobraim élnek a képen, egy új dimenzió keretei között, egy sajátos világításban. Munkánk elején, mielőtt még fotózni kezdtünk, Ábelnek volt egy kijelentése: kompromisszumot kell kötnöd, ha egyszerű dokumentációt akarsz, nem lesznek jó képeid. Ha vállalod, hogy igazi fotó készüljön a munkáid ürügyén, akkor lehet láthatóvá tenni a szobraidat. Az elkészült munkákat látva igaza lett: a fotó belső képi törvényei által éltek szobrok a képen.</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i></i></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<i><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Az első kiadvány</span></i></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">1998-ban két kiállításom volt, ezekhez készült a Mohácsi szobrai című katalógusom. A fotók használata, értelmezése nehéz feladatot jelentett számomra. Meddig ér a negatív széle, hol van a kép határa? Miről szól a egy fotó reprodukálása egy kiadványban? Véletlenül akadt kezembe Magyaroszágon egy antikváriumban John Ernest Joseph Bellocg (1873-1949) munkásságát feldolgozó kötet. A New Orleans-i prostituáltakat fotózó Bellocq képeit üvegre fotózta. A képek az idők során sérültek, törtek, megrepedtek, van olyan is, melynek fele hiányzik. A könyv a fotók lehetséges legjobb bemutatását tűzte ki magának célul. Akkor láttam először, hogy a képek hibáinak, a negatívok apró sérüléseinek, a negatívok széleinek<span style="color: #4e4e4e;"> bemutatása egy új minőséget jelent. Ekkor a fotó estében, mely gyakran egyfajta leképzés hitelesített eszközének tekintünk, már nem csak a kép által rögzített tény, hanem maga a kép éppeni állapotának megőrzése is a hiteles dokumentálás eszköze lehet. A kiadvány ennek szellemében emelte be Ábel fotóit egy kiadványba. A képek sorsa tehát így alakult: fotózás, előhívás, digitalizálás (szkennelés), számítógépes színbeállítás. A fotókat pedig az eredeti negatívok méretében közültök. </span></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<i><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Design</span></i></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A kiadvány célja számomra az volt, hogy képes legyek összefoglalni az amit a képekről, a fotóról gondolni tudta, és mindezt egy koncentrált tipográfiai jelrendszerbe képes legyek megerősíteni, kiemelni. Célom volt az, hogy egy lehetőleg mineél jobban ellenőrzött és dokumentált formában mondjuk el, milyen eszközöket használtunk fel, amíg a kiadvány lapjai elkészültek. A betűtípusok, a papír, a fényképezőgép, az objektív, a szkenner, a számítógépes program, a nyomdagép, a kőfaragó szerszámok mind együtt jegyzik azt a kulturális mezőt, melyben a a szobor, a kép a tipo, a könyv megjelenik. Ezeknek a szakmáknak az egymásra vetülése, a design hoz létre egy olyan üzenetet, mely egy korról és azon belül is egy sajátos vizuális üzenetről szól. </span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A szoborról őriz képet a negatív, a negatvról őriz digitális képet a számítógép, a gép nyomán a nyonda lapokr szórja a képek egy új formáját. Mindez a műveletsor az emlékezet sajátos sora, melyben a megőrzés, újraértelmezés, közvetetítés új formája jelent meg. Ábel fotói az első kiadványban, melynek tipográfiáját bátyámmal, Mohácsi Jánossal készítettük el, számomra nem a szobraim egyszerű dokumentálása lett. A kiadvány a tevékenységünk értelmezése a vizualitásról szóló elkötelezett hitvallás volt a részünkről.</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i></i></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<i><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A text mint az összefüggéseket feltáró jelenség</span></i></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">2003-ban rendeztem meg a Kiscelli Múzeumban, Budapesten tíz év nagyméretű kőplasztikáimat bemutató kiállításomat. Iszonyú, nehéz munka után együtt láthattam életem szobrászati összefoglalását. Ábellel akkor készítettük ott azoknak a képeknek a nagy részét, melyek a nagyméretű szobraimat mutatják be. A képek elkészültek, és tudtam, hogy egy könyvet szeretnék ebből készíteni. Könyv sokféle lehet, a képzőművészeti témájú könyvek rendszeresen egy tanulmánnyal kezdődnek, aztán lássuk a termést jöhetnek e képek. Számomra a szobraimról szóló szöveg a hiány sorába tartozik. A Kiscelli Múzeumban bemutatott szobraimról egyetlen kritika nem jelent meg. Érdeklődve követem a hazai irodalom alakulását, a színházi életünk napi sodrását, és látom a napi kritika mennyire átszövi a ezeknek a kulturális karaktereknek az életét. A hazai képzőművészeti élet hiányos, gyakran néma, néha vak. Számomra megdöbbentő volt az a csend, melyben a munkáim, egyéni köztéri, nagyméretű plasztikáim visszhangtalansága jelentett. Ismerem a hazai képzőművészeti kritika fehér foltjait, de ki kell mondani, a szobrászat elemzése a hazai műkritika vakfoltja. A kiállítás végén a múzeum Frizt Péter munkája nyomán egy munkámat megvette (Mohalit II. Kiscelli múzeum kertje), de ezen túl, a többi néma csend.</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A munkáimat szétszedtem, és igyekeztem tovább dolgozni. Lassan támadnak fel a szobrok. Az elmúlt évek során, szép lassan egy-egy megkeresésé nyomán el kezdtem szobrokat állítani, de a kulturális közélet egy sajátos marginális területét tudhatom magaménak. Egy egyéni alkotó köztéri munkái a közélet hiányában. Ennek a speciális létnek jelent egy különös kihívást most számomra a könyv megjelentetésének lehetősége. </span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A szobrok képeinek összefogása, Ábel fotóinak minél jobb bemutatása, Baán Miklóssal való együttműködésem a tipográfia területén, mindez ha ki tud egészülni ezeknek a szakmai jelenségeknek az együttmozgásának értő vizsgálatával, akkor van reményem, van reményünk, nekünk alkotóknak, hogy a szerepünket ne csak eljátszani, hanem betölteni legyünk képesek.</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Kedves Kinga! Amikor elhatároztam , hogy ez a tervezett könyv létrehozását komolyan veszem, tudtam, olyan lesz ez számomra, mint egy szobor elkészítése. A szobor létrejötte egy különleges belső időben zajlodik, a megértés lassan bomlik ki, és várni kell addig, amíg a munka kirajzolja maga belső összefüggésrendszerét. Ez a folyamat kívülről lassú, belülről megélve inkább sűrű ritmusokban zajlik. A cél azonban mindig az, hogy a munka a maga belső formáit kiérlelje, és a lehető legjobb formában lépjen ki a színre. A könyv most számomra kihívás. Ezért dolgozunk Ábellel, Miklóssal, hogy egy unikális kiadványuk legyen. Kockáztatunk. Rajtunk múlik, hogy el tudjuk-e érni a céljaink. A művészet civilizációs palackposta. Ennek az üzenetnek a scriptográgfiai munkájához kérlek, hogy csatlakozz. A kihívás a miénk, magunkról üzenünk. Egy szobrász, egy fotós, egy tipográfus, és egy művészettörténész. Néha azt hiszem, sikerülni fog.</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ölellek!</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">András</span></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; text-align: justify;">
Budapest, 17. 05 2012</div>
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px -7.1px; min-height: 23.0px; text-align: justify;">
<br /></div>HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-83776645000689728502012-04-13T09:11:00.002+02:002012-05-29T10:45:48.332+02:00Love<div style="font: 12.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX-iPRqcGTV-K49vzAykRZc0yd78YkeP7aNubunI-NKOMqUUn2wa2l-pD7rGwXnWY6swEoZZ9jskmo75lUlaQ98GJI8c3kt_aF1Eoqnjxi6Njc0rDhGgSulflwodFnqlpQNajMBdmnlO4J/s1600/Love+Song+akril,+canavas+2011.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="314" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX-iPRqcGTV-K49vzAykRZc0yd78YkeP7aNubunI-NKOMqUUn2wa2l-pD7rGwXnWY6swEoZZ9jskmo75lUlaQ98GJI8c3kt_aF1Eoqnjxi6Njc0rDhGgSulflwodFnqlpQNajMBdmnlO4J/s640/Love+Song+akril,+canavas+2011.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mohácsi András: Love 2011, akril, vászon, 79,5 x 40 cm</td></tr>
</tbody></table>
<div style="font: 12.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;">
<br /></div>
<div style="font: 12.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;">
<span class="Apple-style-span" style="font-size: small;">18 02 2012</span></div>
<div style="font: 12.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;">
<span class="Apple-style-span" style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="font: 12.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 14.0px;">
<span class="Apple-style-span" style="font-size: small;"><br />
</span></div>
<div style="font: normal normal normal 12px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-size: small;">A romantikus Mahler I. szimfóniája (melyet szeretek, képzelem hogy hallgatta ezt a tisztelt bumfordi budapesti közönség) rávilágít arra, hogy ezek a fényes, szentséges művészeti pillanatok egyfajta telített érzelmi állapotot mutatnak. Pilinszky Bach írása, melyben az unalmat is el tudja viselni Bach, ez az írás számora arra utal, van olyan lét, melyben a pozitív kicsengés nem feltétlenül követelmény. Mikor kiürül az ember. Mikor a gigantikus érzések homályosak, dagályosak, felfújtak és hamisak lesznek. Így hagytam el az istenhitemet is. Jó lenne, de nem érvényes. Jó lenne de hiteltelen. A magara való minnél hitelesebb rákérdezés a művészetem eszközeivel - ez a munkám. Emlékszem, mennyire megdöbbentem, amikor a korai festészetemben már előbukkantak azok a mord, fénytelen, szinte belső színek, melyket próbálok megfejteni. A felszínre került téma mélyen depresszív. De ez nem pontos, nem igaz. Mélyen magábanéző, de nem vállal fel semmi olyat, amelyre már nem képes.. Mint a mesebeli háziasszony, aki a kiürült lisztes ládából kell hogy összesöpörje az alig megmaradt port, és abból kell pogácsát sütnie a hősnek. </span></div>
<div style="font: normal normal normal 12px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-size: small;">Az én hősöm a deheroizált, szembenéző alak, aki mégis, megpróbálja megérteni, mi a dolga, és ha lehet, a dolgokra való rácsoldálkozást nem veti meg némi spirituális deficit miatt. A szépség, a heorikus szépség így átalakult, és ahhoz kell heorikus próbálkozás, hogy ne hazudva lássunk, hanem nézzünk, kérdezzünk. És a kérdés nem csak akkor jó, ha van válasz rá. Ebben a kiürült csendben, mint a még havas tájban a virágzó mandulafa, várjuk a következő pillanatot. </span></div>HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-29647826976167425612012-02-08T23:28:00.010+01:002012-02-09T09:27:22.816+01:00A valóság varázsa / Mohácsi János 1933 02 08 - 2011 12 02<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhk7x1zGSf5W3GP0X4NHMfWsuXjiyh2HctvS051dm3ZblZf6Vto4a4jSQpO14nBD6jBcbOV1V6t5iDYKAcFNOQY3qeRWRlkJLq92Wq_dYQ-tgMWidk7A6MmdosSf2I8p5UCO49i5xzkm2aH/s1600/2011+10+30+-+V1.+copy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="354" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhk7x1zGSf5W3GP0X4NHMfWsuXjiyh2HctvS051dm3ZblZf6Vto4a4jSQpO14nBD6jBcbOV1V6t5iDYKAcFNOQY3qeRWRlkJLq92Wq_dYQ-tgMWidk7A6MmdosSf2I8p5UCO49i5xzkm2aH/s640/2011+10+30+-+V1.+copy.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Mohácsi János fotó: Mohácsi János jr. 2011</span></td></tr>
</tbody></table><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span><br />
<div style="border-collapse: collapse; color: #222222;"><div style="font: normal normal normal 12px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">"“Everyone must leave something behind when he dies, my grandfather said. A child or a book or a painting or a house or a wall built or a pair of shoes made. Or a garden planted. Something your hand touched some way so your soul has somewhere to go when you die, and when people look at that tree or that flower you planted, you're there. "</span></div><div style="font: normal normal normal 12px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">― Ray Bradbury, Fahrenheit 451</span></div><div style="font: normal normal normal 12px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 14px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br />
</span></div></div><div style="border-collapse: collapse; color: #222222;"><div><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">“Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépítettél, egy pár cipőt, amit csináltál. Vagy egy kertet, amelyet beültettél. Valamit, amit a kezed megérintett, hogy a lelkednek legyen hova költöznie a halálod után, hogy ha az emberek arra a fára vagy arra a virágra néznek, amit te ültettél - téged lássanak abban. “</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- Ray Bradbury, 451 Fahrenheit</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px;"><br />
</span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px;"><br />
</span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 14px;"><b><i></i></b></span></span><br />
<div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>"Kedves Barátaim!</i></span></div><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i> </i></span><br />
<div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 21px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br />
</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Részemről nagy a csend, talán nem mindannyian hallottátok, december 2.-án meghalt édesapám. </i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>A házukhoz közel eső óvodába ment, hogy onnan unokáinak, és édesanyámnak ételt vigyen, mikor a visszaúton rosszul lett.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Mint utólag megtudtudtuk, többen próbálták újraéleszteni, a végén egy szakszerű mentőcsapat is, de hiába.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>A család csak 24 óra alatt tudta kideríteni, hogy nem tűnt el, nem fekszik kórházban, hanem egy orvostani műintézetben fekszik holtan.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 21px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br />
</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Nehezek voltak ezek a napok. Megtekinettük, elbúcsúztunk tőle, sírtunk, és megpróbáljuk rendezni a sorainkat, kissé nehezen.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Sok szép emlék is kezd felénk jönni, összegzésre is kényszerülünk.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Édesanyám életének megszervezése is a feladatunk.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>A temetés megszervezése, a mindennapok sűrű programjai egymást fedik.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 21px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br />
</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Annyit talán elmondhatok, bár a halála hirtelen jött, volt rá eshetőség hogy megessék, ami történt, tudtuk, a jó szíve nem bírta mindig a kihívásokat.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Most hogy nekünk kell visszanézni az életére, mégis, a meg-meg nyilalló fájdalom ellenére, az ő 78 éve egy hihetetlenül gazdag, és termékeny életet mutat.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Nekünk, gyerekeinek megadatott, hogy a fiatal éveinken túl, még egyszer újra élhettünk vele, együtt is lakhattam vele és édesanyámmal, Krisztával és a gyerekekkel.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Ezek az évek új fénytörésben mutatták apám szellemi karakterét, a családért élő odaadó személyét.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Sosem volt könnyű ember, mindig vitára kész volt a vallások és a tudományos világkép ellentmondásai miatt.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Mélyen megvette azokat, akik a mások kiszolgáltatottáságán sikereket érnek el, akik személyes manipulációikkal egyéni érdekeiket követik.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 21px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br />
</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>A kiváló gépészmérnök, egykoron tanár, a családunk egyszemélyes technikai háttérintézménye, már nem figyeli többé a kozmosz, a világmindenség megfejthetőségének legújabb híreit.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Ahogy ő mondta, az az a anyag, amelyből én is felépültem, itt volt már a az ősrobbanás első néhány pillanatában. </i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Most ennek a robbanásnak egy másik, új hulláma érte el.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Aznap befejezte a karácsonyi sütemények első csoportjának elkészítését, megrendelte a karácsonyi ajándékok egy részét, és elindult ételért, hogy a családjának szétossza.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Négyen vagyunk testvérek, mindegyikünknek egy-egy, azonos könyvet rendelt meg.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Richard Dawkins új könyvét, melynek címe: A valóság varázsa.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Ennek a varázslatnak az újabb, nehezen elfogadható káprázatában élünk.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 21px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br />
</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Temetése egy hét múlva lesz, december 19.-én, tervünk szerint szűk (Mohácsi értelemben) családi körben.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Utána tartunk egy megemlékezést nálunk, sejtésünk szerint 50-60 ember lesz itt.</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 21px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br />
</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 21px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br />
</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Üdv! Sziasztok!</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 21px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br />
</i></span></div><div style="color: #222222; font: normal normal normal 18px/normal Arial; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>András</i></span></div><div style="font: normal normal normal 18px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 22px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br />
</i></span></div><div style="font: normal normal normal 18px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>2011 12 11."</i></span></div><div style="font: normal normal normal 18px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br />
</i></span></div><div style="font: normal normal normal 18px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br />
</i></span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><i><br />
</i></span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Egy hónapja nem tudok írni. Nemcsak a fájdalom, a rengeteg teendő miatt. Amikor szerettem volna írni nem lehetett, annyi mindent kellett tenni, menni, csinálni tovább. A gyász lassú, magába temetett figyelme elmaradt, valami más volt, a szédülés, és fájdalom keveréke, valamint a napról napra való aktív cselekedet, a temetés és megemlékezés előkészítése. Mikor az előző bejegyzést írtam, december 2-án, néhány utcával arrébb halt apám. Ő ment az utcán és összesett, miközben nem is messze tőle stilisztikai finomságokon rágódtam. Van ebben valami fájdalmas nekem. Halála előtti nappal beszélgettünk utoljára telefonon. Késő volt már, nem mentem fel, hogy meglátogassam az éppen hazaérkező nővérem. Ezek voltak az utolsó szavai felém: Ne gyere már fel, túl késő van.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Micsoda iszonyú egy hónap volt ez. Az élőtől könnyű búcsúzni, a halottól nem lehet, nincs közös jel, csak egyoldalú fájdalom, egyoldalú búcsúzás. Napról napra élve egy egy pillanatra valami nagyon nehéz fájdalom vágott belém. Sosem éltem nélküle. 48 karácsonyon hallhattam, az apám keze által hogyan csenget az angyal. Nézz vissza angyal! A titokzatos varázsból megszokott otthonosság lett, ilyen volt, vele teljes eddig az életem. Most magunkra maradtunk testvéreimmel, és egyáltalán nem tudtuk hogyan lehet elbúcsúztatni őt. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Apám sokáig azt akarta, hogyha meghal, testét hamvasszák el, és szórják be a hamvait a Dunába. Beszéltem vele többször is régebben, apa, te hogyan gondold ezt, hiszen ez iszonyú nehéz dolog, a rokonok hogyan tudják végigvinni ezt a folyamatot. Avval is vitatkoztam, hogy ne legyen egy hely, amely a temetéshez, a halotthoz köthető lenne köthető. A hely segítheti az emlékezést. Azt válaszolta, az már nem rám tartozik. De gondolatán mégis változtatott, mert a többiek szerint később azt mondta, szórjatok szét a hegyen. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Mérnök volt, a pontos használati utasítások értő, elváró kidolgozója. Szórjatok szét a hegyen, az már nem rám tartozik, ezek szerint a legkiválóbb mérnök is tud homályosan beszélni. De itt el kellett volna valami, pontosabb eligazítás. Használati utasítás haláli estekre. Ez nem volt az. Ott voltunk akkor a kibontandó dolog kapujában. Milyen a temetés, és milyen az a temetés amelynek nincs liturgiája, a formátlan valami, amelyhez mégis a legjobban kell hűnek lennem?</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Négyen vagyunk testvérek. Összeültünk, és lassan, kicsit nehezen egyeztetve kitaláltunk valami formát, a temetés, a megemlékezés formáját. Elkészítettünk egy gyásziratot, melyet Csordi (Csordás Zoltán) öntött formába. A temetést elválasztottuk egy megemlékezéstől. A temetésre a szűk családot (ez nálunk kb 30 fő) hívtuk meg. Utána a nálunk az otthonunkban tereztünk egy megemlékezést.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A halál nem fekete. Nincsenek szellemek, a halál fekete romantikája helyett egyszerűen a valósággal kell szembenéznünk. Apám ahogy ott feküdt, olyan egyszerű volt, önmaga volt összesűrítve, mint egy mondat végén a pont. "Mint önmagának dermedt-néma szobra" mondta Kosztolányi. Ő volt, de valami már nem volt ott, a személyének egy része már eltűnt. Akkor láttam az ottmaradt őt és elfogadtam a halálát. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Megdöbbentő, hogy néhány pillanat alatt az összes rendelkezésre álló tudás, a felelősség, az önrendelkezés egy emberben megáll, elszáll, eltűnik. Néhány nappal a halála előtt még segítséget kértem tőle, lementünk hozzá a garázsba, a műhelybe és előkereste a 13-as csőkulcsot, és nekem adta. Még vissza tudtam adni, de azóta életemben először, már soha nem kérhetek tanácsot, segítséget. Ha nincs romantikus, feltuningolt halálkép, a szavakra is pontosan figyelni kell, lehet, hogy ezek a szavak is túlzást jelentenek. Még most is elő tudom hívni a válaszai egy részét. A genetikai kódjainak egy részét itt viszem magamban, amikor éppen írok, a gondolataim, egy része tőle ered. A döntéseim, a gesztusaim, az érvelésem, gyerekeim, akiket szeretett és nevelt, az információk itt vannak valamilyen módon bennem, velem, velünk. De milyen jó lett volna minden információját letölteni, megőrizni a kincset, a tudását pontosan megőrizni. A gépek tervei, egy probláma megoldásának feléítése, emlékeinek felhői, receptjei, az a mit csak ő tudott, az most végérvényesen eltűnik. Vagy nem teljesen tűnik el. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Öcsém azt mondja, nem akart maga után nyomot hagyni, nem jó az az idézet, amelyet én a gyásziratra fel szeretnék tenni. Apám nem ilyen volt. És nem szereti különben sem az idézeteket. Nem lett idézet. De ha ez igaz, hogy nem akart nyomot hagyni akkor az a valami ami én vagyok, akkor hogyan értelmezhető tovább? Milyen volt ő? Hogyan lehetne őt, vagy egyáltalán lehet-e valakit definiálni valahogy?</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Most, hogy már nem él, most is érződik újra, ismét erősen, hogy mennyire belém ivódott ő. Alakja volt az életemnek, alakja, formája gesztusaimnak, reflexeimnek. Ez a sok miden, morál, ízlés, akaratlan választás, bennem él, szinte akaratlan diktál belülről bennem ő. Nehezen válik le a fiú az apjáról. De a fiúban ott él tovább az apa emléke, vívódik, küzd vele, igyekszik megfelelni neki. Az apa küzdelem, elvárás, nyomasztó súly, forma melyet akaratlanul visz tovább az ember, arcél a térben, mely általam is él egyre tovább. Az apa nem jelenség csupán, valami más, egyfajta késztetés, vívódás, munkakedv, tenni akarás, az élet akarása és szembenézés a halállal. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Mi maradt meg utána? A tárgyak melyek körülvették, lassan erednek szét. Ruhák, gyógyszerek, igazolványok, szerszámok, fűszerek, iratok, könyvek, mind távolodnak egymástól. Mint az ősrobbanás után az univerzum távolodó részletei. Mi a halál, mi az ami utánunk marad? Amikor a gyászjelentés készült, én a fenti idézetet szerettem volna megjeleníteni. Öcsém azt mondta nem szereti az idézeteket, és apám pedig nem szeretett volna nyomot hagyni maga után. Vitatkoztam vele. Ez az írás is vita. Vitatkozom az elmúlással, az emlékezettel. Az idézet ezért is volt számomra fontos, arról szól, ahogy élt, és az idézet önmagában is jel, jel arról, hogyan is kellene megfejteni azt ahogy ő élt. A forma kulcs a létező feltérképezésére. És nem akart volna jelet hagyni? Marhaság, vitatkoztam Isóval. Akkor miért lettünk mi, miért ültetett fát? Miért készített gépeket, szerszámokat? Miért faragott szobrot? Van-e kellő visszatekintés az élet folyamatára, még ha ennek nincs is letisztázott, írott változata? Milyen az élet és az abban megjelenő reflexió az életre való visszatekintés során?</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Apám Budapesten született, kisgyermek korát Budapesten töltötte, később a család Nagykátára költözött, ahol nagyapám később kereskedő lett. Apám a budapesti Lónyai Gimnáziumban érettségizett. Gépészmérnök akart lenni. Apám a kiváló felvételi ellenére, származása miatt nem vették fel először a Műszaki Egyetemre. Nagyapám egykori gazdagsága miatt börtönben volt akkor, ott is halt meg 1950-ben. Ezt egy minisztériumi előadó mondta el, amikor apám érdeklődött, miért is nem tudhatja meg, felvették-e a Budapesti Műszaki Egyetemre. Akkor mondták meg neki, nem legyen naív, nem számítson arra, hogy felveszik oda. De van egy hely, a debreceni egyetemen fizika-matematika tanár szakra, menjen el oda, és azonnal kell döntenie. Apám elfogadta ezt az ajánlatot, és így lett diák Debrenecben. Az egyetem elvégzése után visszatért Nagykátára, ahol bátyjával, Mohácsi Bélával együtt tanított a Damjanich Gimnázumban. 1955 december 31-én házasodott meg anyámmal Jászberényben. Látom magam előtt a két fiatalt, gyorsan elutaztak Nagykátáról Jászberénybe, hogy titokban megházasodjanak. Hivatalos esküvőjük 1956-ban volt, Nagykátán. 1957-ben született nővérem, 1959-ben a bátyám. 1962-ben eladták a nagykátai főutca közepén fekvő piros házat, és felköltöztek Budapestre, ahol anyám a közgazdasági egyetemre, apám a vágyott Műszaki Egyetemre járt, mindketten esti egyetemen. Munka, két, majd 1963-tól három gyerek. Nagybátyámék Zichy Jenő utcai lakásában éltünk, 8-9 ember köztük 3 gyerek. Később a Ráth György utcai lakásba költöztünk 1968-ban, ide született öcsém 1969-ben. Nappal munka, este család, éjjel tanulás. Eleinte Járműipari Kutató Intézetben dolgozott. Egyik munkája az egyik Zsiguli autó ajtajának a fárasztó gépének megalkotója volt. Később a Műszeripari Kutató Intézetben volt főmérnök, automatikákat tervezett, pneumatikus szabályzási rendszerekkel működtették. Később az Autóipari Kutató Intézetben dolgozott. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Három nappal ezelőtt felhívott bennünket apám egykori kollégája, apámmal szeretett volna beszélni. Én mondtam el neki apám halálhírét. Nagyon megdöbbent, épp egy találkozóra szerette volna meghívni. Arról beszélt az egykori munkatárs hogy milyen nagyszerű főnöke volt apám. Együtt csináltak egy automata gépet, a fénycsövek gyártásához használták. Micsoda nagyszerű főnök volt, micsoda kiváló mérnök, mondta a munkatárs. Őriz egy számára fontos képet, melyen apám automatikája látható, melynek jelentős részét apám tervezte. Arra kértem, hogy találkozzunk, hogy megnézzek néhány fényképet az elkészült gépekről, és beszélgessünk az egykori évekről. Műszeripari Kutató Intézet egykori munkatársa valaki felhív, keresi, szeretettel beszél róla. Szerintem az ember hatása a mások életére, ha nem rombol, segít, az jelentős</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Tanár volt, majd mérnök, gépészmérnök, aki mindig is szeretett volna lenni. Nyugdíjas éveit úgy kezdte, hogy otthon felépítette a tervező irodáját a nagyméretű rajzasztallal, és újabb és automatákat tervezett és kivitelezett. Egy idő után azt mondta, a hagyományos rajznak vége, és számítógépet vett és megtanulta az AutoCad programot és azontúl már azon tervezett. Legutolsó nagyobb tervezése egy színházi munkához kötődött. Bátyám 2010-ben Pécsett rendezte meg a Parasztopera című darabot. A díszletet én terveztem. A koncepció amit felállítottunk, a díszlet részének tekintett mobil nézőteret, melyet a Pécsi Nemzeti Színház stúdiószínpadának szántunk. Apámat kértem fel, hogy tervezze meg a 250-fős mobil nézőtéri fémszerkezetet. Amikor a színház kivitelező műhelyében apám megmutatta a nézőtér műszaki terveit, azt mondták, ilyen alapos terveket színházban még sosem láttak. Az a nézőtér megépült, ma is működik, és sokáig ott fogja tartani a közönséget, felemelve a térbe.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Én sokáig azt hittem, hogy az apák mind tudnak rajzolni, fúrni, faragni, elektromos gépeket bütykölni. Apám mindig tervezett, faragott, festett, varrt, javított, tervezett. Óvodás koromban egy jelmezbálra készített lámpából készített nekem egy sisakot. A lámpabúrát ezüst festékkel lefújt, tetején, a csatlakozó elem helyén, krepp papírból tollbokrétát bukkantott elő. Én lettem akkor ott, az óvodában Iwanhoe lovag, a legendás regény és Roger Moore filmje után. Ott jártam, emlékszem és tényleg én voltam a lovag, kezemben az általa készített kis fakarddal. Óvodás voltam, amikor készített nekem fából egy repülőt. Emlékszem arra a boldogságra, amikor vittem az óvodába a repülőt. Láttam, amikor polcrendszert tervezett Janó bátyám és amikor együtt kivitelezték azt. Később apám bútort is tervezett melyet lécből, gyalult, ragasztott, csiszolt, pácolt. Most is itt van, éppen rajta írom ezt a szöveget. Elképesztőek voltak számomra a kis réz lámpásai. Mivel gyakran mentünk túrákra, egyik célja volt, hogy egy jobb viharlámpát tervezzen, mint a szokványos viharlámpák. Sárgaréz lemezből készített lámpáihoz ő készítette az üveget. Egy karácsonyra kicsi gőzgépet tervezett, melyet a konyhai kuktára kötve kellett beindítani. A víz felforrt s a gép lendítő karja megmozgatta a nagyobb fémhengert és kis gépecske lassan pöfögni kezdett, mint egy miniatűr mozdony, ott a konyhában egyre szaporábban. Dűltünk a nevetéstől, mozdony a konyhában. Másik karácsonyra kis miniatűr focipályát készített nekünk, apró kapuval, melybe pingpong labdát kellett az ellenféllel szmben befújni. Fújtunk, veszekedtünk nevettünk, alig lehetett a labdát befújni. Amikor 8 éves lehettem egy dunai túrán nekiállt szobrot faragni egy egy talált farönkből egy fejet. Egy hét alatt elkészítette az általa készített bárddal. Ott állt, guggolt, ült, és lassan de biztosan haladt a munkájával előre. Ott, akkor láttam először valakit, aki szobrot készít. Akkor azt hittem ez a csoda természetes, mint a hatalmas Duna amely ott folyt előttünk. Folyó, lassan folyó roppant vízfelület, és valaki monotonan halad a faragással. Később több fejet is készített, a lakás falait ott díszítik ezek a maszkok. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Nem tudtam vele dolgozni. Nemcsak apa volt, de rettenetesen apa, diktált, űzött, veszekedett ahogy dolgozott, egy idő után már nem véletlenül, hanem tudatosan kerültem a vele való munkát. Csak később, felnőtt fejjel tudtunk már kialakítani egy olyan nyelvet, mely segítségével a munka feszültségét, az egymáshoz feszülő apa-fiú kapcsolatot kezelni tudtuk úgy-ahogy. Nem bírtam dolgozni ha nézett, mert leblokkolt. Kocsit is nehéz volt mellette vezetni. Külön kellet a forgalomra és az ő irányításaira figyelni. De ha nem volt ott, valahogy úgy volt ott, hogy csak a munka végén vettem észre a jelenlétét. Valami miatt egy bútor készítése, egy szobornak való nekiesés, valahogy olyan természetességgel történik meg velem, mint ahogy a folyó vize úszik el, nem érzek gátat hogy belekezdjek a munkába. A vízió és a munka között eleinte nincs távolság, a dolog úgy folyik át rajtam, mint a vér, gátlástalan lüktetéssel. A félelem, a neki való megfelelni akarás görcsössége is itt él bennem, és ez együtt alkotás belső késztetésével együttesen az apanyelvem.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A Képzőművészeti Főiskolán vettem észre, hogy egy-egy formát ha jól tudtam értelmezni, egy tömör, telt áthidaló elem jelent meg a kezem nyomán, hirtelen ő jutott eszembe. Először a keze, aztán a személye. A tárgyainak volt egy egy sajátos stílusa, ahogy összefogta a formákat, ahogy egy-egy formát a csomópontoknál előkészítette a másik forma találkozásához. Van egy asztal, amit én készítettem Nagy Gézával a Képzőművészeti Főiskolán, az Epreskertben. Van egy letörés az asztal lapjának szélén. A lágy formákat ott át kellett kötnöm egy letörött felülettel. A forma, a két eltérő elem összekötése jól sikerült. Ahogy sikerült, és ha ma is ránézek, apámat érzem. Bennem, a fiában, a munka egy-egy megoldása bennem őt sejteti. A most faragott szobrom elemei is emlékeztetnek rá. Sosem mondtam ezt neki. Nem tudom mi ez. Formai harmónia érzete, egy szobrász belső nyelvének egy belső hangütése egy személyt idéz, akaratlanul is, munkáról munkára.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Emlékszem, hogy jó ideig csak kis koromban dicsért meg. A rajzolást már figyelemmel kísérte, de aztán egy ideig legyintett, mert abba hagytam tizennégy éves koromban az ún. szürrealista rajzok készítését. Aztán sokáig a megbecsülés elkerült engem. elvárta, hogy legyek valaki, aki dolgozik, megteremti a maga életét világát. Ki kellett vívnom a saját utam, amely után kiérdemelhettem a megbecsülését. De a döntések meghozatalában nem segített, ott inkább édesanyám igazgatta a lépéseimet. Emlékszem, a Képzőművészeti Főiskolán volt egy év végi kiállításom, negyed év végén. Ilyenkor az összes diák kipakolja a munkáit, de én akkor az epreskerti kálváriában tettem ki a szobraimat és a festményeimet. Apám is eljött, ez már eleve kitüntetés volt számomra, és megnézte a kiállítást. Azt mondta nekem később, jók a munkáid. Nem magukban jók, megnéztem a többit is, és de a tied jobbak.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Nehezen tudta kifejezni az érzelmeit. Ha dühösen kellett beszélni, ha felháborodott, ha nem úgy csináltam, csináltunk valamit ahogy kellett. Azonnal tudott leszúrni, javítani, ha kellett, kiabálni. Nehezen viselte el, hogy a világot nem tudjuk olyan pontosan működtetni, mint ahogy ő elvárta, ahogy az elvei szerint a világnak működnie kellett volna. Amikor már felnőtt fejjel figyeltem meg ezt az ingerült dühödtséget, akkor láttam, valóban, a dolgok működtetésében gyakorta sokszor nem tudtunk olyan gyorsan, olyan pontosan felfogni, alkalmazni valamit, mint ő. Néha azt éreztem, a világ egy lelassult időben maszatol körülötte, amely lassú értetlenséget nehezen viselt. A precíz mérnök, a tárgyak, szerkezetek értő tervezője, kutatója, nehezen viselte a tárgyakkal babráló idegeneket, akik sértik a világ törvényeit, bántják a tárgyak összeépülésének pontos világát. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A tárgyakkal, és a tetteivel üzent. Sisakkal, repülővel, a családnak készülő ennivalóval. Mikor olvastam Ottlik Iskola a határon-ját, ott a gyerekek egymás elefántpuszilása, a térddel való rúgásának elemzése a nyelv nélküli nyelvről szól. Akkor értettem meg ezt a meta-nyelvet, a kimondatlanság körülírt formáit. Néha azt éreztem, eseményeknek kellett kiváltania a beszéd formáit nála.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Nehezen viselte az iskolai konfliktusainkat. Intők, rovók, fegyelmi, rendőrségi ügy. A hivatal és a családi mentalitás között nem lehetett morális hidat találni. Elvárt volna valami alapvető megalázkodást, melyet mi gyerekek nem tudtunk megfelelően teljesíteni. Verés. A gyereket meg kell törni - ez volt sokáig egy sötéten kerengő mondata, mely alapján egy iskolai konfliktus lerendezése egyértelmű volt: verés. A verés ritualitása a következő volt: először megbeszélés anyámmal apámmal, kiküldés a szobából, visszahívás, ítélet, eltiltás, verés fürdőszobában, vagy a hátsó szobában. Verés fakanállal. Utána egy ideig fájt. Előbb lila, aztán zöld. A verés nem volt jó. Az volt a legrosszabb, hogy a szobában, ahogy megjelent, mosolygott. Azonosulni próbáltam a verés indokával, igen azért igaza van, de törés volt az egész. Szép lassan nevelődött ki ennek nyomán egy belső elvonulás, egyfajta dac. A magam belső életének lassú kialakítása volt ez, melyben a legbelsőbb ügyeim önálló magánüggyé váltak. Belülről kezdtem kiépíteni egy rendet, belső játékszabályokkal. A kinti megfelelés és a benti igazságok kezdtek elválni, elkülönülni egymástól. Ebben is családi mintát követtem. Attól fogva a verés csak ideiglenes fájdalom volt. A leválás verés útján is erősödik.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Janó bátyám Kalocsán volt katona. Azon a télen busszal leutaztam hozzá. Lassú utazás, párás ablakok, lassú érthetetlen könyv, Pekingi ősz. Laktanya udvar, primitív szabályok, valamiféle khaki-zöld börtön. Zúzmara, beton, ácsingózó katonák, egy-két hirtelnkedő tiszt. Az étkezdei hodályban találkozhatunk. Jó volt látni Janót. Él. Elzárva, de él. De a környezet valahogy kivetett bennünket. Nem bírtam összerakni. Janó az én otthonomban nőtt fel, velem együtt, a család szövevényében, most meg egyenruhában volt, idegen törvények alá vetve. A teste elidegenítő burokba volt áthúzva. De én láttam, mindez valahogy törvénytelen volt. Ott beszéltünk apánkról. Két fiú, távol otthonról, az apjáról beszél. Janó mondata a következő volt: az értékrend, amit otthon megszereztünk és magunkkal vittük az iskolába, konfliktusokat szült. De a konfliktusok keletkezése után már nem állt ki mellettünk. Emlékszem a hideg ködre, ahogy egy kiürült kisváros ködében haladok egyre előre. Pekingi ősz. Attól a könyvtől kezdtem el újra olvasni, majd egyre mániákusabban olvasni. Apa, értékrendek, katonaság, bezártság, kimondhatatlan egymásnak feszülések. Ki tudja ezt elmondani, feloldani, élhetővé tenni? </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A rendszerváltás lassú felszabadító erejű kimondásai az ő szavait is felszabadították. Az apa, akinek apját a börtönben ölték meg, vagy halt meg csak úgy magától (sosem tudtuk meg az igazat), akinek a származása mint fenyegető múlt is ott leselkedett, akinek az apósát is egy ideig nem ismerhette, mert ő is, anyai nagyapám, éppen Vácon ült a börtönben, mint politikai bebörtönzött, az az ember zárt, fenyegetően zárt világban nőtt fel. A kimondás, az elbeszélés erejének lehetősége hosszú ideig nem állt rendelkezésére. Az irodalom kifejezési formái, a történelemírás közvetett kifejezései, a sorsok nagyobb történeti képletei nem álltak rendelkezésére. A mérnök nem kokettált a hatalommal, megvetette, gyűlölte, és igyekezett a hatalom keltette konfliktusokat kerülni. A történelemben élő ember sorsának és morális konfliktusainak megélése nem volt számára értelmezhető. Morális volt, de a moralitás egyszer-egyje nem ért fel a bonyolult helyzetek értelmezéséhez. A felejtés, a ki nem mondás a kor szájára nehezülő pecsétje számára is zártabb világot jelentett számára amíg én is felnőttem. Az újabb világban, a 80-as évek közepétől, az ő politikai értékítéletei is egyre erősebbek és nyíltabbak lettek. A gyerekkorom zárt politikai taktikái, lépjek be a KISZ-be, mert különben nem vesznek fel az egyetemre, de ők nem lépnek be a pártba, mert az már vállalhatatlan, mindez az imbolygó, értelmezés nélküli taktikázás, egyszerre megszűnt. A hatalomtól való szorongás, a hatalom, család, perszonális kapcsolatok összepréselt jellege megszűnt a 90-es évek Magyarországában. Valami derültebbé vált. Már nem halottam többé a gyerek megtörésének elvét. A megfelelés iránti családi mentalitás, a történelmi mentalitás a szorongás kezelésében és az agresszió egymásnak feszülései akkorra már kilazultak. A verésről röviden beszéltünk később. Nem kerültük a témát. A verés, az nem volt jó. Akkor nem lehett másként, majd te máshogy nevelsz. Lezártuk. A megtörés elve addigra már megtört az országban is, a családban is közöttünk.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A pontosságot, az érthetőséget, a megfejthetőséget bele látta a létező világba. De nemcsak a tervezhető dolgok világában. Mélyen bántotta a dolgok megtervezetlensége a világban. Félte, gyűlölte a betegségeket, a háborúkat, a megismerhetetlenséget, a kiismerhetetlenséget. Mégis, életének egy kiemelkedő eleme lett a megismerés lehetőségeire való rákérdezése. Ő ismertetett meg avval a világképpel, melyben az univerzum anyagából felépülő ember néz és próbálja felépíteni azt a világot, melybe beleszületett. Az univerzum feltérképezésének történeteit szerette és ebben a napi ismerete kiemelkedő volt. Polcán ott állnak az utolsó harminc év csillagászati, kozmológiai ismeretterjesztő irodalmának jeles alkotásai. Az univerzum születésének, az idő, az anyag létrejöttének a távoli terek és az ember egymáshoz való viszonyítása csodálkozó, és kérdező embert faragott. Emlékszem, gyerekkromban, egy dunai táborozásnál Fred Hoyle A fekete felhő című regényét ismertette. Szinte hallom, ahogy mondja, a tudás megszerzése, vagy elviselése a legnagyobb kihívás nekünk, és nem is biztos, hogy a tudást el tudjuk viselni.</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Most megtaláltam egy szekrényében a gimnáziumi ábrázoló geometriai füzetét. Az első lapon ez áll: Isten nevében. Valószínű, ez volt az iskolai rend, de életében az isten keresése, és az univerzumról fellelhető ismeretei hevesen ütköztek benne. Kereste az istent, szinte tűvé tette érte az univerzumot, de az univerzumról begyűjtött ismeretei mindig felülírták annak létezését. Hazudni pedig nem bírt. Mégis, hitviták tüzében égett, a reformáció hangján ha kellett, ha nem, vitázott, érvelt arról, hogy nem lehet egy előre tervező alkotó, aki ilyen világot alkotott. Nemcsak a vallást utálta, a manipuláció minden formáját mélyen elítélte. A vallás létezését a tudatlanság táplálásának látta. Utolsó, az egykori diákjainak előadott előadása is így keletkezett, a hitről és a tudásról vitáztak vele, ezért egy évvel később előadást tartott, arról, hogy hogyan tudták kiszámítani az ókorban a Hold Föld arányát és a Föld nagyságát. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Utolsó karácsonyi ajándéka, ez volt nekünk, a négy gyermekének: megrendelte Richard Dawkins könyvét. A címe, a legutolsó üzenete: A valóság varázsa. A könyv a valóság elfogadásáról, és annak a szépségének elfogadásáról, a tudományos világkép elfogadásáról szól. A könyv belső borítóján ez áll: Szeretett apám emlékére.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A halálról tőle hallottam fiatal koromban. Világosan emlékszem, vidáman, könnyedén mondta, nem érdekel a halál, ha meg kell halni, akkor az úgy természetes. Később is a beszélt a halálról, de egyre inkább érződött rajta egy megrendülés. Emlékszem, amikor ezt mondta, az az anyag, amely én vagyok, az már volt az univerzum keletkezésekor, és majd visszatér oda. Nézetem ahogy magyaráz, apám, ül a nagy karosszékben és arról beszél, hogy ő az univerzum egy darabja. Volt ebben valami szép, talán megnyugtató számomra. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A halál gondolata foglalkoztatta. Elmondta, majd a szerszámok ami a műhelyben vannak, majd a mieink lesznek. Ilyenkor rögtön azt mondtam, persze apukám, épp ez a legfőbb gondunk. És most már az elterelő mondatot nincs kinek mondanom. A gépek, szerszámok ott hevernek, ránk várnak, hogy már nélküle döntsünk felőlük. A temetéséről is beszélt. Szórjatok szét a Dunába. Emlékszem, talán egy éve vitatkoztam vele, hogy hogyan gondolja ezt. Tudod-e apukám, hogy milyen a valakinek kibontani az urnáját? Én már végigcsináltam. Az már nem az én gondom, mondta. Avval is érveltem, hogy akkor nem lesz hely, melyhez az emlék kapcsolható. Tudjuk, hogy az a test már nem lesz ott, de ha valaki a családban szeretné tudni, vagy oda menni emlékezni rá, akkor a Duna, túl nagy, személytelen. Amikor meghalt, testvéreim és Luca lányom is azt mondta, változtatott a testamentumon: szórjatok szét a hegyen.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ettől féltem, és tudtam, hogy egyszer eljön az a pillanat. És megtörtént. Láttam halottan, bátyámmal, öcsémmel. Nagyon sírtunk. Édesanyám is látni akarta. Elkísértük. Mint egy ókori asszony úgy búcsúzott el. Erről nem akarok írni. Megpuszilta. Sírt, azt mondta, látod, nem mentünk el együtt. Megkérdezte, nem lehet-e maszkot készíteni. Azt mondtam, nem. Nem akartam, nem akartuk, hogy lefényképezzük. Nagyon sírtunk. De a látása számomra tisztán mutatta, az ő teste van ott, de valami nincs ott. Apám meghalt. Akkor vált bizonyossá a halál. Apám halála, az én halálom bizonyossága. Ezt is megtanította, így, a halála után. Ő volt ott, holtan, a maga egyszerű holt fenségességében, egy pontos pont egy pontos mondat végén. A legkisebb kiterjedésű mérteni test. Vagy ahogy ő mondta: egy szög, melynek kitépték a szárait. Egy hosszú szakasz egy bizonyos irányból nézve.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">És a halál után az intézkedés. Halottá nyilvánítás, kérés a boncolás elutasításáról, annak elutasítása, halotti anyakönyvi kivonat (micsoda értelmetlen kifejezés, összevonni a halált és az anyát, és a könyvet, a születési anyakönyvi kivonat mintájára), intézkedés a hamvasztásról, és a temetésről való döntések. Az a hét, amelyben valamikor már tudom, apám teste végleg elég, és én megyek, eszem, iszom, beszélek, dolgozom, várok, és szorongok, minden porcikámban szorongok. Nemcsak a búcsúzás, nemcsak az értelmetlen helyzet, hogy tennem kell, és a halottam, a halottunk már hivatalosan el van idegenítve tőlem, tőlünk. Abszurd az egész. Napi értelmesnek tűnő begyakorolt cselekedetek és azok az új cselekedetek, amelyeket most tanulok tanulni. Intézkedni tanulok. Szorongva intézkedem. Csillagok, test, apa, és a lakásban mindenütt ott van. Még nincs hiánya, annyira itt van. Ez szörnyű volt, de nem ez volt a legnehezebb. Mi lesz a temetés?</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Mi ez a szorongás? Mi volt ez a szorongás? Amíg nem tudhattam, hogy meghalt, csak kerestük, az is szorongás volt. A halál ténye már bizonyosság volt. Megtaláltuk. A cselekedetek elindulnak, de merre? Mindig féltem ettől, a búcsúzástól, de ami akkor igazán szorongással töltött el: mi lesz a temetés, milyen lehet apám temetése? Azt éreztem, most kell tisztességesnek lenni felé, amikor már nem lehet. De nem volt forma, nem volt terv, rítus, csak egy rendelkezés, hogy szórjátok el a hamvaimat. De hogyan, hol, kivel, kikkel, mikor? Testvéreimmel, el kezdtünk tervezni, valami furcsa ingerült, nyomasztó újrakezdési sorozatban. Valaki mindig elsírta magát. Legyen fent a hegyen. Megtaláltuk azt a helyet. Legyen fa ültetés, mondta a bátyám. De milyen fa az istenért? És ki szerzi be, mikor? Janó bátyám végre elvállalta, hogy a fát beszerzi. Utánanézett, mandula jó lesz. Épp az egyetem buszával mentem amikor ott volt egy kis faiskola. Megvettem két mandulát. Ki beszéljen a temetésen? Én azt mondtam, mi négyen, testvérek. Ők nem örültek ennek. Nem akarták. Vitatkoztunk. Nem tudtam mit akarok mondani, de emlékezni kell, el kell búcsúzni. Végül, lassan kialakult a képlet: a testvérek nevében Béla nagybáyám mond majd beszédet, majd mi, négyen Bukkica, Janó, Isó és én, a gyermekei. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ki kell mondani, formát kell találni a létre. A kaddist el kell mondani. Azt éreztem, ki kell mondani ott a temetésén ki volt ő. De a formátlanságból megtalálni a végleges formát, úgy hogy az idő is szorít-ez iszonyúan nyomasztó volt. Tisztességesek akartunk lenni ott, ahol nem volt még semmi sem kitalálva. Nem legyen hazug, álcázó, teátrális a búcsúzás. Jöjjön el Ábel fotózni. Ábel nem jöhet fotózni, mert se Bukkica, se Isó, se Janó nem akarták, hogy kamera legyen ott. Nem értették, Ábel nem kattogtat, képet csinál, úgy ahogy ő lát. De azt megértettem, egyikük sem akar a pózolás lehetőségével is találkozni. De Janó azt mondta, jöjjön el Kovács Marci, hogy amíg elültetjük a fákat, addig hegedüljön. Azt mondtam a hegedű olyan mint a fotózás, az is emlékteremtés. Nem, az nem olyan mondta Janó. Nem a fenét. De mi legyen a megemlékezéssel? Javasoltam, legyen egy megemlékezés. Fel is hívtam Béla unokatestvéremet, kérje meg nagybátyámat, Mohácsi Bélát, tartson egy előadást, apám utolsó előadásának reprodukcióját. Kérdés volt, ki legyen a temetésen, ki legyen a megemlékezésen? A hegyen a temetés nem legális, nem temető a, hogyan legyen a legjobban? Mit eszünk, mit iszunk, hány szék kell? Ki értesíti ki a rokonokat? Milyen legyen a gyászjelentés? Mi egyen a szövege, melyik kép legyen rajta? Ki beszéljen a temetésén, Én mondtam, nekünk négyünknek kellene beszélni. nem akarták. De ehhez mindig visszatérem. Tudom, a temetésen kimondott szó jelentős számunkra. Azt nem tudtam, milyen lehet apám temetésén beszélni, de azt éreztem, kell, ki kell mondani a vállalását, tagadását, bármit, de vállalni a létét, azoknak, akik neki is köszönhetjük a létzést. A kimondás nemcsak a temetésre vonatkozik. A szó formát ad a létre, segít élni, eligazodni. Ami igazán nyomasztott, az a tisztesség volt. A tisztesség roppantó súlya nyomasztott. Hogy most már nem tud segíteni, tanácsot adni, korrigálni, javítani, és épp akkor kellene a legtisztességesebbnek lenni.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A Kozma utcai ortodox temetőben hallottam egyszer, a legönzetlenebb dolog amit tehetsz, ha segítesz eltemetni valakit, mert azt már a halott nem tudja meghálálni. Mintha most én lennék a halott, már sosem tudom meghálálni ezt az életemet. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Előző nap mi három fiútestvérek felmentünk a hegyre, és ástunk két gödröt, két kis mandulafának. Utána néztem, mandula kell a meszes talajba, mondta Janó. Kemény feltöltés, egy kicsit agyag, budai mészkővel erősítve. Az ásás jó. A nehéz ásás ott, akkor még jobb. Nem gondoltam volna, ahogy apámat tényleg sírba viszem, mondja Isó és nevetünk. Kezdem érezni, a temetés meg lesz. Úgy ahogy kell.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A hamvakat Isóval hoztuk el. Kis műanyagdoboz, egy nagyobb kartondobozban. Apa emléke. Kis papír mutatja, halála után nyolc nappal, éjjel kettőkor, a teste is megszűnt létezni. Nem voltunk ott. Egyedül halt meg az utcán, mikor a kremtóriumban elégett a test, nem voltunk ott. Minden elidegenedik. Mikor a halottasházban láttam, az Orvostudományi Intézetben, abban a furcsa kegyeleti és technológiai intézményben, akkor volt a fájdalomunkban is valami emberi. Mi a gyerekei, majd később édesanyám búcsúztunk el tőle. De a későbbi intézkedések, mind hivatalosan távolítanak tőle, a halottól, a halottunktól.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Hová tegyük a temetésig a hamvakat. Mikor Jóni Józsefet, Csokit temettük, ugyanitt fent a hegyen, előtte három napig az én lakásomon voltak a hamvai. Minden iszonyú éles volt akkor. Én bontottam ki akkor a hegyen az urnáját, iszonyú fájdalmas volt az az emlék. Most újra ez lesz? Öcsém azt mondta, ha ez probléma, ő addig hazaviszi, hozzá. Nővérem azt mondta tegyük a garázsba, a műhelybe, ahol nagyon szeretett lenni. Szerencsére Isó, aki vállalta, hogy elhozza, felajánlja, hogy hozzuk el ketten. Amikor kilépünk a temetkezési vállalkozó irodájából, kezünkben apánk hamvainak doboza, szemben az Üllői úton, ahol olyan sokszor mentünk el kocsival apámmal, ott szemben ránézek az I. világháborús szoborra. Mindig utáltam, olyan ronda, két alak elkap egy halott katonát. Most először érzek valamit a szobor kapcsán, ahogy ott állunk apám nélkül a hamvaival.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ott ülünk a kocsiban és megyünk haza. Anyámnak megmutatjuk a dobozt, hová tegyük. Ő nem tétovázik, azonnal megmutatja azt a szekrényt amelybe tennünk kell.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A temetés napja. Be a kocsiba, ásókkal, két fával, vízzzel, késsel, kalapáccsal felszerelve beülök a kocsiba. Mikor megyek, meglátom Kovács Marcit, ahogy abban a szomorú hónapok óta tartó nyomorult decemberi novemberben megy az utcán, kezében a hegedűje. Felveszem, elmegyek apámékhoz, már anyukámhoz. Ot vannak Janóék, nővérem, anyukám. Ideges riadtsággal készülődnek. A szekrényből kiveszem a papírdobozból az urnát, és beteszem a kabátom alá, felhúzom a cipzárt, és indulok kifelé. Janó rám néz: Hol a szajré? Ráütök a hasamra, ott van, ő bólint és indulok kifelé.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Fent a hegyen a parkolóban már van két kocsi, rokonok. Nemsokára odaérnek többen is. Kocsis Pali kérdezi, tud-e segíteni. Igen, modnom, és megyünk, lapáttal, gereblyével, két kicsi fával, a hegy egy kis öble felé. Ott letszek mindent. Pali hagyj magamra mondom. Nem kértem. Most már más vagyok. Egyedül vagyok. Hová tegyem az urnát? Tehetetlenkedek. Ne tökölődj már annyit, mondta ilyenkor az apám. Vagy: nem szarakodj már. Aztán kialakul. A két kis gödröcske közé odateszek egy mohás követ. Előveszem az urnát, megkeresem a kést. Ha megnyitom, és szembe jut az elveszett firgyláda film, a szellem, az erő kiszabadulása. A kés most könnyen megy előre, három oldal és felnylik, tele az apró csontörlemyénnyel. Nincs szellem, csend van. Egy apró szilánk a jobb hüvelykujjamr kerül. Mit csináljak vele? Odalépek az egyik kis gödörhöz és bele szórom.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Az urnát lefedem újra, odateszem a kőre, középre. A két fácskát a gödrökbe teszem, ágacskáikat egymás felé hajtva, így a két ágseprű az urna felett ér össze. Oltár lett hát. Olyan, mintha megtervezte volna valaki. Majd lefekszem a fűbe, széttárt karokkal, szemben az urnával, fejem, testem a földön. Hegy, domb, kis tisztás, két gödör, két kicsi fa alatt egy megnyitott urna. Látom magunkat magasról, ott fekszem szétnyitott apró fekete kereszt, három kicsi folt előtt. Felkelek, meghajlok, szia apa. Úgy van ahogy kérted, itt vagyunk.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Először Lilike jön, Farkas, és Samu, a kisebb gyerekek. Elmondom nekik, mit lesz itt, a hamvakról is beszélek, hogy értsék, amit én sem értek, arról, hogy mi fog történni. Megnézhetjük a csontokat, kérdezi Lili. Megtorpanok, aztán mondom, persze. Odamennek, az urna fedele csak kicsit takar, a csontok emlékei fehéren szürkén világítanak ki s szürke műanyag urnából. Nem szörnyülködnek. Minden természetes, mintha évszázadok óta így csinálná a család.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Aztán jön a családom. Lassan, kis csoportokban. Öten fogunk beszélni. Először én, hogy elmodjam, a szertartás menetét. Alig bírom, de hallom hogy elmondom. Béla nagybátyám a testvérek nevében mond egy beszédet, ahogy ő mondja, egy két gondolatot. Higgadtan, világosan, tisztán beszél. A kis tömeg ott áll félkaréjban, és apámról hallunk, a kisgyerekről, aki felfedezi a nagymama varrógépét, letörik róla egy öntöttvas részlet, majd átszúrta az ujját, mert annyira érdekelte a gép. Hallunk arról, hogy igazságkereső volt. Kutatta a csillagok világát, nagyon szerette a természetet. Vörösmarty szavaival búcsúzik.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Nővéremnek kell most beszélnie. Mögötte állok, előveszi az írást, amin az előtti nap dolgozott. Alig tud valamit mondani eleinte. Ezért is akartam, mert tudtam, a beszéd meg fog indulni. És elkezdi. És olyan szépen beszél. És apukám, itt visszük tovább a genetikai kódjaidat magunkban. Volt még lehetőségünk arra is, hogy felnőttként is újra átélhettük vele a sok élményt, újra értékelhessük azt a sok gondolatot, amellyel megajándékoztál. És volt arra lehetőség, hogy lással a gyermekeid kiteljesedését. Most, úgy búcsúzok, ahogy te is annyiszor búcsúztattál, ahogy reggelente kilépzünk az ajtón: bérlet, kulcs megvan?</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Körülnézek, szinte mindenki sír, Kriszta, Márkó Luca, Pali nagybátyám, olyan összemosott ez a kis csapat. Olyan hihetetlenül erős a fájdalomban.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Janónak kell jönnie, de inti a felhős szemével, hogy nem.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Nekem kell beszélnem. Valahogy kijön a hang. Hallom a hangom apám temetésén. Búcsúztatom a kis fiatal budapesti gyereket, a nagykátai kisiskolást, a fiatal gimnáziumi diákot, az egyetemistát, az apát, a mérnököt, a rajzolót, a faragót, a nagy családot összetartó apát. És végül, valahogy ez jön ki a a számon, ez az utolsó mondatom: mindezt, köszönöm. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Isó kezd bele a beszédbe.. Arról beszél, hogy előző este, ahogy ott matatott körülötte a három gyereke, hirtelen, mintha ő lett volna apám, és a gyerekei lettek volna mi, a testvérei. Mintha a család újra és újra egyetlen pillanatban élne, meg megújulva.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Bár előre nem volt megbeszélve, Laci nagybátyám is szót kap, ezt Pali nagybátyám szervezte meg. Mégis fog egy pap beszélni. Pedig megbeszéltük hogy nem fog. És jól beszél. Karácsonyról, a saját hitéról, a családról, apámról aki gazdag életet élt, gazdag nagy családot hagyott maga után. Az én hitem szerint búcsúzom, az egyszülött fiú nevében, Ámen. Na apa, nem tudtuk kikerülni.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Janó erre már előlép. Azt gondolom, most kezdődik a temetési hitvita. Ott áll mellettem, és egymásba kapaszkodunk, egymást támasztjuk meg, érzem a hatalmas testét, ahogy egymást fogjuk, a sírás őt is rázza, alig bír megszólalni: Ami itt volt az mind szilánkokká ment szét, mondja. Levegőt vesz. És csak akkor marad ebből valami, ha nem hagyjuk hogy mindez szétmenjen, ha együtt teszünk valamit.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Oda lépek a fákhoz, ásóhoz, és kezdem a fákat megállítani, szórni a földet, Marci hegedülni kezd, alig látok, csak kapkodva emelem a fákat, Janó szól rám, előbb ezt, mutat az urnára, és akkor emelem fel, mert elfelejtettem az urnát. Hol is vagyok? Megamhoz térek, felemelem az urnát akkor és szórom, az egyik gödörbe a szilánkok kicsi tengerét, majd a nővéremnek adom, most már por is száll belőle, szórják, szórjuk, a hamvakat, lapátoljuk, sokáig a földet, majd gereblyéval húzom össze a földet. Dolgozunk hegeszűszóra. Az urnát vízzel kimosom, lemossuk kezünket és lapátolunk. Az elnyúzott kis földön megáll a térben két kicsi mandulafa. Marci hegedűje tekeri a siratóból valahová a dallamot, cifrázza és hallom akkor, ahogy még a gereblyével húzom a nedves földet, hogy már a Szalárd alatt című dalt húzza, apám kedvenc dalát. És elénekeljük, ez a temetés vége, sírva rekedten, mint az ídőjárás, bánatos hangon a dalt. És vége. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Egy képet látok, Szalontai Ábel fekete fehér fotóját, mely nem készült el. Tél van, egy hegy hátán két fácska áll a szürke ég alatt szemben egy csapat emberrel. Egy pillanatra kimerevedik a kép, hogy eltűnjön végleg a semmibe,</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Megindulunk lefelé, a hegyen. Bíró Péter a kedves szomszédunk Janóra támaszkodik és úgy mondja a neki, szépen éltünk és nagyon szeretett élni. Olyan szépen éltünk, mondja és elsírja magát. A sok szép év, az együtt töltött fiatalság évei, egy mondatban változik át édes emlékből sírássá. Olyan szépen éltünk. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ahogy megyünk már lefelé az úton, Csordi jön mellettem, a gyászjelentésről beszélünk, amit ő készített, hogy miért volt fontos az grafikai jel. Ő mondja ki. Láttam már egy két temetést, de ha kívánhatnék, magamnak is ilyet szeretnék. És felgurgulázik bennem, magamban, hogy megcsináltuk, tisztességgel megcsináltuk, amitől a gyászban, a fájdalomban végig szorongtam, hogy ne szúrjam el, hogy ne legyen banális, teátrális, üres, hogy nem legyen egyetlen szemét dolog se, és megcsináltuk. Beszélni tudtunk, a négy testvér mind a temetésén. Formát adtunk annak, amit nem ismertünk. Úgy búcsúztunk, hogy nem hazudtunk.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A megemlékezés nálunk volt. Sok-sok ember, azonnal enni inni, te is itt vagy, hol a szék, menjetek beljebb, húzzuk arrébb a kanapét.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Lassan mindenki evett, ivott, helyet szerzett. És levetítettünk képeket apámról. Az összegyűjtött képek a fiatal korától a legutolsó napokig. A képeknél, iratoknál meg meg álltunk, ki van a képen, mikor készült, hol készült. És ott a képek nem az ő, hanem a mi múltukat mutatták, ahogy fiatalok voltunk, sok felé jártunk, és öregszünk. Apám gesztusai, ruhái, velünk, a nézőkkel együtt élők voltak. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Eztuán Béla bácsi előadása, Arisztarkhosz, Eratoszthenész</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Béla bátyám előadásához felfüggesztettünk egy lapot, melyt ő rajzolt meg. Bála bátyám elmondta. Ez az előadás János előadásának rekonstrukciója. Két évvel az előtt Jánost meg engem meghívtak az egykori nagykátai diákok a Damjanich Gimnáziumba, és ott János vitába keveredett egy két diákkal, a hitről, a tudásról. Egy évvel az előtt újra hívták, de ő azt mondta, csak akkor megy el, ha újra egy órát tarthat a volt diákoknak. Belementek. Miről szól az előadás? Ie. 475-ben Arisztarkhosz, Alexandriában arra a kérdésre kereste a választ, hogy hogyan lehetne a Föld Hold arányát kiszámítani. És Béla bátyám előadta a bizonyítás formáit. Én csak ültem ott, körülöttem a családom ül széken kanapén. Olyan volt mint egy varázslat. Temetés után egy család egy előadást hallgat, az ókori heliocentrikus világkép 2000 évvel ez előtti felbukkanásáról, mellyel apám egy évvel ezelőtt példálózott a tudás és hit összehasonlítása kapcsán. Aztán előadta , hogy i.e. 245-ben Eratoszthenész hogyan számolta ki a Föld átmérőjét. Az előadást ennek a részénél Márk fiam a maga 15 évével megszólalt: Itt a nagyapapa még tovább is elmagyarázta, hogy hogyan kell kiszámítani a Föld kerületét. És hogyan, kérdezett vissza nagybátyám. És a fiam elmondta a levezetés folytatását. Arisztarkhosz, Eratoszthenész, apám, apám előadása, apám halála, nagybátyám előadása, fiam kiegészítése, micsoda gazdagság az élet, a folytonosság élő folyama. Ez a pillanat belém vágott. A kultúra részben lassított információvesztés. Akarva akaratlan az információk átadása, mentése, átalakítása a dolgunk. Bár nem tudtuk előre milyen lesz a temetés, megemlékezés, mégis, a beszédek, emlékezések a kultúra folyamatosságáról üzentek számomra.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">És most, ahogy napok óta írom napok óta ezt a szöveget, szinte csodálkozom. Hol van az az égető fájdalom? Néha elkap valami üres hiány, az apátlanság gyereki érzése, de azt a maró fájdalmat, amit a temetésig éreztem, már nem találom. Ahogy a temetés haladt, úgy szakadt le rólam valami, ami visszavisz már a mindennapi értékeléshez, valami lassú hanghoz. Nézem ezeket a sorokat, már nem lüktet benne a fájdalom. Isó ma azt mondta az előbb, miért nem akarom elfogadni, ha valaki csak úgy egyszerűen nem akar nyomot hagyni. És csak én akarok itt a saját szakmámnak megfelelni, amikor jelet akarok hagyni. Ő, mármint Isó nem szereti ha valaki a nevét ide-oda kaparássza falba, fába, hogy jelet hagyjon. Isó szerint apám se akart. És ő sem hagy jelet. És a gyerekek? És a tárgyai, és az élete? Négy napja, takarítottam anyukámnál, porszívóztam, port törölgettem. Apám ágyának fejénél található asztalon, sok papír, számla, lámpa és egyén rejtélyes doboz alatt egy papírt találtam, rajta apám keze írása. Címe: Eszmélkedés 1933-1938. A papír egy vázlat a kora éveiről, egy tervezett szöveg szerkezeti váza. Visszaemlékezés. Igen, hagyott és akart hagyni maga után nyomot. Nem akart nyomtalanul eltűnni. Ismerte az élet méretének viszonylagosságát. Az élete, és ez a temetés, a maga láthatatlan módján az szelleme hatását mutatja. Csillagok, univerzum, család, gépek, gyerekek, áldozat, segítség, vidámság, dühödtség, tanulás, tudás, alkotás, átadás, szeretet. A valóság varázsa.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Pontosan egy hónappal apám halála után, tegnap öcsém egy bicikli balesetben eltörte e lábát. Éjjel bementem a kórházba hozzá, vártunk addig amíg a műtétje elkezdődött. Ott volt vele apám sárga garbója, amit akkor a vállán viselt. Ma délután bementem hozzá. Már rajta volt apám sárga garbója. Az apró teremben, négy ágy van bezsúfolva, ott volt öcsém, mellette ült az ágyon a felesége, oldalt az ágynál a három kis gyerekük. Alig volt világítás, szinte homály ült szobában. Öcsém ott feküdt az ágyon és szinte alig látszott a családtól. Felolvadt szinte a családban. Valami furcsa, megnyugtató érzés töltött el. Mintha apámat láttam volna, ott egykoron, magunk között újra. Láttam azt, amiről Isó a temetésen beszélt, mintha ő lenne, ő lehetne apám. Valami tovább él, gesztusokban, jelekben, akaratokban. A beszéd képben vált szemem előtt valóra. A család élő burjánzása, a mindenek felett való továbbélése ott, abban a homályos kis teremben. Nem kellett sokáig maradom, nem volt már szükség ott rám. Hiába a fájdalom, halál, törés búcsúzás. Lehet hogy csak direkt áltatom magam, de valami rend mégis megmaradt. </span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Tegnap vele álmodtam. Beléptem egy szobába és ott ült az ágyon, a fekete kalapjában, az okker színű pulóverében, az általa szabott rövidnadrágjában, meztelen lágy vonalú lábai az ágyon. Valamit olvasott, előtte az ágyon könyvek és papírok. Felnézett: Szia Andriska, mondta örömmel, kedvesen, a leglágyabb hangján, amelyet ritkán hallottam, de mindig nagyon jól esett. Kezet fogtunk, meleg volt a keze, a hatalmas szép tenyere puhán, de erősen fogta meg a kezem. Csak ő tudott így kezet fogni érzékeny, erős határozottsággal. Felrémlett bennem, itt van és él. Itt van és él, miközben meghalt erre gondoltam. Megmondjam neki hogy meghalt? Vagy vigyázzak, el ne illanjon ez a pillanat is? Tehát van egy másik valóság, ez a gondolat furcsa, bizonytalan érzéssel töltött el. Apám felállt, odament egy ablakhoz, és mondta, itt ezeket még el kell olvasnom, el kell végeznem néhány számítást, és aztán bármi is történhet már velem akkor. Ekkor már háttal állt nekem. Még szerettem volna kérdezni a valamit, és arra gondoltam, igen itt a halál mellett egy párhuzamos valóságban él, mikor hallottam, nyílik az ajtó és öcsém lép be a szobába. Képzeld Isó, apám itt valahogy él. Öcsém nevetését hallottam az álomban utoljára: Persze, az én tudományos világképű testvérbátyám azt hiszi hogy van élet a halál után, nézz már körül, nincs itt senki. Nem volt időm körülnézni, az álom véget ért. De valami, a találkozás melege, az személyének kedves vonása itt van velem. Igen újra elbúcsúztam tőle. Igen újra búcsúzom tőle. Így lesz, talán mindhalálig.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 16.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">"Epilógus</span></div><div style="font: 16.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 19.0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 16.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Hideg, esõs reggel volt, amikor elõször olvastam McNeil megdöbbentõ beszámolóját a Fekete Felhõrõl, olyasféle reggel, amilyet Kingsley láthatott sok évvel ezelõtt, azon a bizonyos januári napon. Egész délután és este szobám kandallója elõtt ültem a Queen's College-ban. A konklúzió után, amely igen szomorú volt, mert McNeil csak néhány napja hagyott el bennünket, azzal a megmásíthatatlan állandósággal, amelyet a halál jelent - a konklúzió után felbontottam az utolsó csomagot. Kis fémdoboz volt benne, abban pedig egy megsárgult papírszalag. A szalagon 10000, vagy talán még annál is több apró lyuk volt, ilyet használtak régen a fotoelektromos leolvasóknál. A szignál! Egyetlen mozdulat, és az egész a lángok martaléka lehetett volna, egyetlen pillanat alatt örökre megsemmisülhetett volna a Felhõvel való kapcsolat feltételének a lehetõsége.</span></div><div style="font: 16.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">De nem így tettem. Számos másolatot készítettem a furcsa tekercsrõl. Szétküldtem a világ minden részébe, hogy ezután ne akadályozhassa meg semmi, hogy valaki valamikor, elõbb vagy utóbb kapcsolatba léphessen a Felhõvel. Nagy nép akarunk lenni egy kicsiny világban, vagy inkább parányi nép az óriási mindenségben? Ez az a végsõ csúcspont, amely felé elbeszélésemet irányítottam.</span></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 16.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">J. B. 2021. január 17" </span></div><div style="font: 16.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 19.0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div><div style="font: 16.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><a href="http://grin.hu/funtxt/scifi/felho/felho.htm">Fred Hoyle: A fekete felhő</a></span></div><div style="color: #666666; font: 13.0px Tahoma; margin: 0.0px 0.0px 13.0px 0.0px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Gondolat, Budapest 1969</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Fordította: Kuczka Péter</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
</span></div></div></div>HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-5734888437728960922011-12-02T13:18:00.007+01:002011-12-02T15:41:01.305+01:00Esztétikai szakadék<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgntGEnrvmJqX59CxyWJIL7fMjnuPkZBvRB4CXlr9WMRa4kThoMuWlA1IEB0CfHIfQG_LAn5Y-bHMHjiArcX9acJjES1icE5obOONTm3UIxt1ok87i-X0d7OmrplvKcd-Ou1ZszHO8L0r_Y/s1600/IMG_6020+copy.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="408" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgntGEnrvmJqX59CxyWJIL7fMjnuPkZBvRB4CXlr9WMRa4kThoMuWlA1IEB0CfHIfQG_LAn5Y-bHMHjiArcX9acJjES1icE5obOONTm3UIxt1ok87i-X0d7OmrplvKcd-Ou1ZszHO8L0r_Y/s640/IMG_6020+copy.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-small;">Konténer <span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Khmer Sangam MN';">& </span>szobor</span></td></tr>
</tbody></table>Nézem a blog tiszta szagtalan oldalait, a képeket és látom, valamilyen kiemelt térbe kerülnek nemcsak a szobrok, hanem maga a szobrok lérthozásásának helye is. Önmagában nem lenne ez baj, de van ebben valami nagyon furcsa, különös. </div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">Régebben többször gondoltam arra, Van Gogh egyetlen levele is, melyet Theonak küldött, és most eladná, elegendő lenne ahhoz, hogy egész életében tisztességgel éljen, fessen, utazzon. Az időben való utazás furcsa összehasonlításra késztet. A művek elkészülése, a keletkezés egykori helyszínrajza elpárolog azokban a helyzetekben, amelyekben a művek tovább élnek. A parkok, galériák, múzeumok, tiszta lakások időszakos látogatói mit sem tudnak arról a helyzetről, amelyekben ezek a képek, szobrok születtek. A munkák egy új esztétikai térben léteznek tovább, magukra véve az egykori alkotástól független, új, szinte láthatatlan burkot.</div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
Egyszer egy kis ákom-bákom régiségkereskedőnél találtam egy kicsi képet, <a href="http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Maticska_Jen%C5%91_1885-1906.jpg&filetimestamp=20100605233404">Maticska Jenő</a> egy kis, korai vázlatát, melyet Nagybányán festett. Nem volt drága, csak nekem, de nem mertem otthagyni azt a művet. Évekkel később meg akartam nézni, mennyit érhet a kép, és elvittem három nevesebb hazai műtárgykereskedőházhoz. Mivel a mű ismeretlen volt, a művész is alig tudott alkotni élete 21 éve alatt, a becsüsök egyike sem merte vállalni a döntést, hogy valódi Maticska kép lenne az. Mérges lettem, és megmutattam a képet <a href="http://www.monterosa.hu/hu/galeria_oldalak/muveszek_nador_tibor.php">Nádor Tibinek</a>, <a href="http://www.ngeza.hu/">Nagy Gézának</a>, <a href="http://www.fischerbalazs.hu/">Fischer Balázsnak</a> is, mint olyan festőknek, akikkel még egykoron kint a tájban festettünk sokat, és most elhagyott gyárakban festenek, lássák ők is, nézzék meg a képet, Maticska ez vagy sem. Az összehívott konzílium, döntése egyértelmű volt: a kép Maticska. Volt ugyanis egy-két olyan jel, amit tanult műértő nem vehet észre. A kicsi tanulmány, a tájkép festésén nemcsak a stílusjegyek azonosíthatóak. A képen látható volt, a szabadban festés apró kis koszain, az ecsetkezelés, a kinti festés gyorsaságának jelein, a színek foltjainak összefoglaló jellegén, a kicsit esetlen kompozíció bizonytalanságán a kinti festés kínja, nehézsége, egyszerűsége, szépsége. A képen látni lehet a környezetét, a füveket, a port, az izzadást, a motívumkeresés nehézségét. Csak aki volt ilyen helyzetben, csak az tudja meglátni, felismerni az alkotás egykori auráját, az alkotás egykori levegőjét és benne a művet.<br />
<br />
</div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">A munkáim legnagyobb része raktáron hever. A szobraim a telepen, a festményeim is raktáron, rajzaim, kis vázlataim ezrei dobozokban hevernek. Az elmúlt évek során az ajándékozás mellett döntöttem. Szét kell osztani a műveket, főleg a nagy szobrokat, amíg meg tudom mutatni, hogy kell összeszerelni. Tudom, és határozott célom volt mindig, hogy láttassam, írtam is erről, a szobor, a kép utal egy ideális téri, kulturális helyzetre a maga terével, hangulatával. Ahogy vízre rajzolja a kiemelkedő kő a patakban a sodor és önmaga ütközésének hullámait, ugyanígy érzékelhetőek a műalkotás keltette hullámok is, melyeket a mű az aktuális kulturális sodorra vet.</div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><br />
Amikor a megmaradt köveim már újra állnak, az el nem égett festményeim már a falakon lógnak, akkor vesse össze valaki a szobor és kép akkori és mostani helyét, hogy megsejtse a kultúra létrejötte és a reprezentációja közötti holt sáv létezését. A jelenlegi hely ténye, a szétszedett szobrok esete szétfoszlik az előtt, akihez majd kerül a mű. A munkáim feltételezett esztétikai tere és a jelenlegi helyzetem között egy furcsa szakadék tátong. Furcsa lehetetlen, botrány, szégyen, amely beleépült a szobraim dőlésébe, a képeim sötét színeibe.<br />
<br />
<br />
</div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">Ezt a bejegyzést <a href="http://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/m/maticska/index.html">Maticska Jenő</a> (1885-1906) emlékének és a fent említett három gézengúz barátomnak ajánlom.<br />
<br />
<br />
<br />
</div>HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-39153209370207377182011-12-01T21:12:00.012+01:002011-12-01T23:35:31.798+01:00X-ray<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi60beh-FLuv3gI46rOXnRYaajVljbB4jpAnQOLzncJvBYJ9rdGKbB_glQvt8Nf0IccKdhkjqVvKhnh1I_rVHIWls2Ey9h2ZvGIuNvsHcmtBGKTk5X-U5bt2ECeZWPoL4A-c3DpVSb4UxJA/s1600/Wind+Stone+limestone+1996.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi60beh-FLuv3gI46rOXnRYaajVljbB4jpAnQOLzncJvBYJ9rdGKbB_glQvt8Nf0IccKdhkjqVvKhnh1I_rVHIWls2Ey9h2ZvGIuNvsHcmtBGKTk5X-U5bt2ECeZWPoL4A-c3DpVSb4UxJA/s640/Wind+Stone+limestone+1996.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-small;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szélkő/ Windstone, 1996-98, mészkő, 210x260x80 cm fotó:Szalontai Ábel 2003</span></span></td></tr>
</tbody></table><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;"><div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;"><span style="color: #898989; font-family: Helvetica;"><br />
</span><br />
<span style="color: #898989; font-family: Helvetica;">30 11 2011 Telep</span><span style="font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;"><span style="font-family: Helvetica;">Ma nem faragtam, Csak beüzemeltem a targoncát és kezdtem előkészíteni télre a köveket. Némelyiket be kellett vinni a faragószínbe, hogy most még egy kicsit tudjak vele dolgozni, aztán tavasszal tudjam folytatni a faragást. Ahogy tegnap feltettem a blogomra az itt készült kis jegyzeteimet, valami megváltozott itt kint a telepen is. A telep egy részén ott hevernek a szétszedett, feltámadásra váró szobraim. Most hirtelen elhatároztam, hogy egyet újra összerakok. Órák alatt lassan átrendeztem a a raklapok kőtömbjeit és összeraktam a "Szélkő" című szobrom. A kő átalakította a teret. Maga körül rendet vág, kimagaslik az elfeledett kövek közül. Érdekes módon a gesztus, a felemelkedés kapcsolatban van a kicsi írásaimmal.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;"><span style="font-family: Helvetica;">Nem hagyom magam magamra omlani. A kövek, a furcsa, mélyből előkerült geológiai leletek, melyekkel dobálózom, roncsolok, építkezem velük, segítenek, hogy a felemelkedésről tudjak üzenni. A mélyből kikerült több milliló éves anyagot emelem ki a térbe, a horizont fölé, hogy lebegjen a pillantban. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: Helvetica;">Ma van a névnapom. Úgy érzem, ezt a napot kiválóan X-eltem.</span><o:p></o:p><br />
<span style="font-family: Helvetica;"><br />
</span></div></div></div>HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-54044839515764791312011-11-29T00:13:00.029+01:002011-12-01T23:37:45.136+01:00Telep<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDdDGBBX4eiCXPiIFhgmuw9c3nvaYxUiRQkoONQji8TYfrIB3_Y_J1JDFrgk9D8moZxH6TYsFafg-CUz1clWR7IpReqyTk1oLFfn0ndT0lswNIg_o3mt15DDxxXsZTJ9K6V8-VsqUqQAu1/s1600/IMG_5929+copy.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><img border="0" height="425" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDdDGBBX4eiCXPiIFhgmuw9c3nvaYxUiRQkoONQji8TYfrIB3_Y_J1JDFrgk9D8moZxH6TYsFafg-CUz1clWR7IpReqyTk1oLFfn0ndT0lswNIg_o3mt15DDxxXsZTJ9K6V8-VsqUqQAu1/s640/IMG_5929+copy.JPG" width="640" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-small;">Készülő szobor egyik eleme, gránit, 200x60x25 cm, fotó: M.A.</span><br />
</span></td></tr>
</tbody></table><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-align: justify; text-autospace: none; text-justify: inter-ideograph;"> <!--[if gte mso 9]><xml> <o:OfficeDocumentSettings> <o:AllowPNG/> </o:OfficeDocumentSettings> </xml><![endif]--> <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:DoNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>EN-US</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>JA</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w:EnableOpenTypeKerning/> <w:DontFlipMirrorIndents/> <w:OverrideTableStyleHps/> <w:UseFELayout/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="276"> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--> <!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-language:JA;}
</style> <![endif]--> <!--StartFragment--> <br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">A Telepen 1998-óta faragok szobrokat. </span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="color: #787878; font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">2009 06 30</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: "Lucida Sans Unicode"; mso-fareast-language: JA;">⁃</span><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;"> A szobor, mint a cselekvés ténye, nem szimbóluma. A funkciótlan tárgy az elfogadás hiányában él, és itt van valami új tere a cselekvésnek, létezésenek.</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">A semmi territóriuma helyett a mi vagyok keresésének heorikus volta áll. Ez lehet talán az a pont, ahol egyet lehet érteni Henry Moore-ral, ahol a szobor maga heorikus, kiemelő. </span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="color: #787878; font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">05 2011</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: "Lucida Sans Unicode"; mso-fareast-language: JA;">⁃</span><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;"> Bank</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">rabló bejön, pisztoly, de hirtelen valaki ártalmatlanítja, leteperi, megkötözi, majd odamegy a pulthoz és kéri a bevételt: " elegem van az amatőrökből"</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: "Lucida Sans Unicode"; mso-fareast-language: JA;">⁃</span><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;"> Mennyország</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">Kimutatható távolságban van a mennyország, 2050-ben már mennek űrsiklók. Lehetséges-e az azonnali üdvözülés?</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="color: #787878; font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">06 2009</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: "Lucida Sans Unicode"; mso-fareast-language: JA;">⁃</span><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;"> Új valóságot teremteni. </span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="color: #787878; font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">06 05 2011</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">Telepen</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: "Lucida Sans Unicode"; mso-fareast-language: JA;">⁃</span><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;"> A műhelyben, a kövek, falak, bódék, rácsok, palánkok, porlepte üledéke létrehozott valami egyszerű esztétikát. Nem volt időnk hazudni. Kövek, vasak, szerszámok, az állvány alatt elsurranó patkány együtthatása úgy néz rám, mint a világ egyetlen tisztességes helye. Talán ezt kell a köveimmel elmondanom. </span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="color: #787878; font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">13 05 2011</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: "Lucida Sans Unicode"; mso-fareast-language: JA;">⁃</span><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;"> A nem létező élmény</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">X volt a legjobb kiegészítő író. Be nem fejezett művek, elkallódott részletek, hiányos kiadványok apró részletekig hatoló kitalálója, felépítője. Volt eset, hogy megírta egy mű hiányzó, hosszú részletét, mire a kortársak rátámadtak a mű lehetetlen, értelmezhetetlen kiegészítése miatt. Az eredeti mű később előkerült, és hősünk szinte tökéletesen beillesztett részlete szinte szóról szóra megegyezett az eredeti mű szerkezetével, formájával, szavajárásával. Az egyetlen mű, amit nem tudott megírni, az a saját ötletén alapuló eredeti munkája volt. Az igazi író egyetlen meg nem írt műve. </span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">és ekkor történt</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">1 szem. leírás a megkettőzött életről: az irodalom a második valóság. Minden hős ott van minden sarkon, minden történetben, az élet kiismerhetetlenül gazdag és végeláthatatlan. </span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">Szerelmi csalódás., a világkép szétesik. A mítoszok, az írói fogások felfogások szertefoszlanak és marad az egyetlen történet, a szembenézés története, a formával, az írással való szembenézés története. </span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial; text-align: justify;"><span style="font-family: Arial; mso-fareast-language: JA;">Megírja az egyetlen történetét. Miután elkészül ezzel, be kell látnia, a kiegészítő írói képessége eltűnt.</span><span style="font-family: Times; mso-bidi-font-family: Times; mso-fareast-language: JA;"><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial;"><br />
</div><!--EndFragment--></div><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><div style="font: normal normal normal 18px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><div style="font: normal normal normal 18px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-align: justify;"><div style="font: normal normal normal 18px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-align: justify;"><div style="font: normal normal normal 18px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-align: justify;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"></div><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"> </span></span><br />
<div><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br />
</span></span></div></div></div><div style="font: normal normal normal 18px/normal Times; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 23px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: left;"></div><div style="font: normal normal normal 18px/normal Times; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 23px; text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVTM0liSI2uXgXf9sWu5BVXFLmI2LT-Uj0o74q1_bB0c88keL8a7UDVxgiJxozI6qDPyuBBPdhMDY1tKwiWeWSXf27WDnU-i_3k15BZAdj71OURHivFkFDfr-hPTC3t2YJRduk-hYMDXZa/s1600/3Comet+granit+2011+copy+2+copy.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" /></span></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: x-small;">Mohácsi András: Balance, gránit, 220x40x40 cm, 19 05 2011</span></td></tr>
</tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVTM0liSI2uXgXf9sWu5BVXFLmI2LT-Uj0o74q1_bB0c88keL8a7UDVxgiJxozI6qDPyuBBPdhMDY1tKwiWeWSXf27WDnU-i_3k15BZAdj71OURHivFkFDfr-hPTC3t2YJRduk-hYMDXZa/s1600/3Comet+granit+2011+copy+2+copy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"></span></a></div><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font: normal normal normal 18px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-align: justify;"><div style="font: normal normal normal 18px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-align: justify;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"> </span></div><div class="MsoNormal" style="color: #999999; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="color: #898989; font-family: Arial;">19 05 2011</span><span style="color: #898989; font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: 'Lucida Grande';">⁃ </span><span style="font-family: Arial;"> az alkotás mindig a pusztulással való alapos szembenézés</span><span style="font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: 'Lucida Grande';">⁃ </span><span style="font-family: Arial;">lehet-e a szembenézésnek esztétikája? Maga a kérdéssorozat szerkezete jelenti ekkor a nyelvet, a világról alkotott vélemény jellegét, minőségét.</span><span style="font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: 'Lucida Grande';">⁃ </span><span style="font-family: Arial;">ma, most 10 perce összeállítottam egy szobrot, melyet tavaly nyáron kezdtem el, és melyen egy hónapja dolgozom. Ahogy összeállt a szobor, és nézem, érzem, a tekintetem egyre mélyül, valahogy mindinkább megszilárdul a nézésem, a tartásom. A szobor az én gerincem, a szobor adja a tartásom. Boldog vagyok, hogy szobrász lehettem.</span><span style="color: #999999; font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #999999; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="color: #999999; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="color: #999999; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="color: #898989; font-family: Arial;">17 07 2011</span><span style="color: #898989; font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: 'Lucida Grande';">⁃ </span><span style="font-family: Arial;"> Meleg van, tikkasztó meleg, alig haladok a gránittal. A telep ilyenkor még jobban riasztó, mint máskor. Tisztességes szeméttelep. Ebben a tisztességben a kövek és törmelékek, építkezési hulladékok egyvelegében kell faragnom. Mi is ez a belső kényszer? Se megrendelő, se érdeklődő. Csak meleg, por, fáradtság. Azt hiszem az ami még mindig hajt, hogy ez még mindig szebb, mint az a világ amely körülvesz. A mű, a szobor a maga elképzelt környezetével is üzen. Ezt tehettem volna. A műveim, ha fennmaradnak, múzeumban, parkokban, háborúban, leomlásban is ott lesznek. Üzenet a csendről, a békéről, a minden áron való élni akarás keserű szépségéről.</span><span style="font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="color: #999999; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="color: #999999; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="color: #898989; font-family: Arial;">26 10 2011</span><span style="color: #898989; font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: 'Lucida Grande';">⁃ </span><span style="font-family: Arial;">Alig van erőm dolgozni. Részint a betegség után, de talán valami más is van itt. A tét nélküli játék a legnehezebb. Faragni itt úgy csak magamban, magamnak faragok. Erővel rendet tettem a műhelyben. Mégis alig láttam a munka kiemelkedésének reményét. </span><span style="font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: Arial;">A faragás mindig tartalmazta nekem ezt a szétesettséget, amely a munka közben elkap. A faragás ebben a különleges tett, beépíteni a szoborba, beleroncsolni a annak a felületébe a reménytelenség nyomait. </span><span style="font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: Arial;">Talán így lesz a az egész, a reménytelenség üzenete a remény. </span><span style="color: #999999; font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #999999; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="color: #999999; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="color: #999999; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="color: #898989; font-family: Arial;">28 11 2011 </span><span style="color: #898989; font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: 'Lucida Grande';">⁃ </span><span style="font-family: Arial;">A szobrom mostani készítése egy furcsa súlyozást, az egyensúly megtartását jelenti számomra. Miért is dőlnek, feszülnek a szobraim? Magam is eltűnődök ezen. A kikibillent egyensúly rizikós önmeghatározásának mozdulatait látom rajtuk. </span><span style="font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: Arial;">De van még valami, ami ezen is túlmutat. A szétesett, raktáron tartott szobraim egy töredékes életművet mutatnak. A szoborkészítés így lesz több, mint egyszerű statikai önmeghatározások lenyomata. A kövek épp az elhagyatottság, a felejtés láthatatlan, roppant légrétegére támaszkodnak. A szobrász ebben a senki se várt állapotban a semminek támasztja szobrát. Ha valaki megérti a a szobor formáit, az ebből a gesztusból adódó, szinte egyedüli motívumot be tudja fogadni, akkor a tér elhagyott természete megszűnik, valami új viszony jön létre. A szobor a létezéssel kialakított új viszony megteremtésével üzen. </span><span style="font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: Arial;">A szobrászatom egy megbillent kultúra ellenében tett megtámasztási gesztus, egy kibillent kultúrában tett egyensúlyteremtési kísérlet.</span><span style="color: #999999; font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: 'Lucida Grande';">⁃ </span><span style="font-family: Arial;">Szobrászatom a kibillent kultúrában végrehajtott egyensúly keresés pillanatait rögzíti.</span><span style="font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: Arial;">Tudja a faszom, mi a szobrászatom. Valami kibillent körölöttem. Igyekszem felállítani amit tudok, a formák izgató hatására keletkezett motívumot.</span><span style="font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br />
</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: 'Lucida Grande';">⁃ </span><span style="font-family: Arial;">A szobor készítése számomra a reménytelenséggel való szembenézést jelenti. Maga az elkészült szobor már magába itta az ellehetetlenülés ellenvetését. Az alkotás részvét magunk iránt, a születés gyásztávirata.</span><span style="font-family: Helvetica;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><span style="font-family: Arial;">Egyfajta boldog születési üzenet a postán kapható egyetlen gyásztáviraton. "Reeszvettel tudatom hogy leetezesuunk egyetlen remeenye megszuuletett -stop. Aapolja beekeet az emleekezes - stop - Eevike jool van -stop Aadaam -stop"</span><span style="color: #999999; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></div></div></div><div style="font: normal normal normal 18px/normal Helvetica; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; min-height: 22px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;"><br />
</span></div><span class="Apple-style-span" style="font-size: small;"><br />
</span></div></div></div></div></div></div>HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-65205573416851787122011-11-09T23:32:00.034+01:002014-07-01T11:28:05.725+02:00XIX ≠ XXI<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh8Y_2lUZKzsAeGgO0vfUHWTlzitHMsILdu4L0Xi5zFtXF_W27KetL53kcylGh0PpGN1Kt1RvEx6xHyUcLdjb74JIyHOTtfpPqg-tJCIxyMtaRsmTMxdUJA7V6idDk2LVzDAl2_PoRwZRI/s1600/Screen+Shot+2011-11-08+at+6.05.20+PM.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh8Y_2lUZKzsAeGgO0vfUHWTlzitHMsILdu4L0Xi5zFtXF_W27KetL53kcylGh0PpGN1Kt1RvEx6xHyUcLdjb74JIyHOTtfpPqg-tJCIxyMtaRsmTMxdUJA7V6idDk2LVzDAl2_PoRwZRI/s640/Screen+Shot+2011-11-08+at+6.05.20+PM.png" height="371" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-small;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial;">No picture: </span><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">635 x 374 pixel</span></span></td></tr>
</tbody></table>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;">"Mert az igazi probléma, amelyet ma az emlékezet szakralizációja felvet, az, hogy vajon az egyenjogúsítás és a felszabadítás pozitív elve, amely az emlékezetet élteti, hogyan, miért és mikor fordul át, és válik a bezárkózás egyik formájává, a kirekesztés motívumává és harci fegyverré. Az emlékezet visszakövetelése elvileg egyfajta felhívás az igazságosságra. Következményeit tekintve azonban gyakran vált gyilkosságra való felhívássá." </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;">Pierre Nora: <a href="http://www.eurozine.com/articles/2007-10-08-nora-hu.html">Emlékezetdömping</a></span><br />
<br />
<div style="font: 18.0px Times; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
<div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
<div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
<br />
Modellt keresünk a történelemben. Hogy néz ki a világ? Nem is olyan egyszerű tetten érni ennek a kérdésnek a valódi súlyát. A forma megtalálásának kényszere, a hogyan élünk metaforájának keresése, mindig félelmetesen gomolyog bennünk. A képalkotás olyan reménység, melyhez fordulva lehetőséget kapunk, hogy egy olyan világot képzeljünk el, mely még elképzelhető. Ilyen a bölény, ilyen az ember, ilyenek az istenek, ilyen a mennyei Jeruzsálem, a nagy Bumm, a civilizáció alkonya és történelem hajnala. A vízióteremtés legősibb formája a képalkotás. Egy-egy korszakváltás során ezek a a képek megrendülnek, és a biztosnak hitt valóságok felszíne alatt ismeretlen világok gomolygó örvényeit lehet megpillantani. </div>
<div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 21.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Közpénzen, pályázattal. 1896-ban Magyarország politikai vezetői (akkor még királyság) történelmi festészeti pályázatot írtak ki. A pályaművek elkészültek, a művek kifizetésre kerültek, de a pályázatra készült művek még meg sem száradtak, mikor kiült a felületükön a felejtés penészvirága, a hiteltelenség. Lyka Károly, mint kortárs, azt írta, nem az alkotók tehettek erről. Maga a műfaj, a történelmi festészet, mint művészi kifejezésre és történeti igazságokat összefoglalásra alkalmas műfaj, addigra már kihalt. A kihalt állatfajokkal gyakori probléma: kitömött madár ritkán énekel.<br />
Közpénzen, pályázat nélkül. 2011-ben Európa területén fekvő Magyarország kormányfője megbíz egy embert, hogy egy éppen összerakott alkotmány megünnepléséhez olyan festményeket rendeljen meg, közpénzen, személyesen, mely az adott ország elmúlt szász évének jelentős pillanatai örökíti meg.</div>
<div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 21.0px; text-align: justify;">
A mostani kor is identitását keresi, mit minden eddigi. Az adott ország most képletesen keresi a feltámadás formáit. A történelem folyamatának művészi ábrázolása a XIX. századi értelmezési keretek között, lássuk be 100 év múltával, most is elavult. A kormányképviselői megbízásra készült művek természetesen <a href="http://hvg.hu/itthon/20111107_kerenyi_imre_festmenyek">rosszak lettek</a>, mert lehettek mások. A képek éppúgy nem lehetek művek, mint száz évvel azelőtt. Látható, a történelem értelmezése ilyen formában már nem lehetséges.</div>
<div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 21.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Az irányított kollektív emlékezet. A XIX. századi historikus történelemszemlélet kreálásában az állam új szerepet játszott. Először volt arra lehetőség, hogy a nemzetállamok kialakulása után, az állam nemzeti történelmet hozzon létre. A történelmi szerepét vesztett arisztokrácia után, az új államok szélesebb rétegek összefogására kényszerültek, melyekhez új muníciót kellett szolgáltatni. A történelemben új alakulatoknak visszamenőlegesen kellett új történelmet alkotni. A keretek romantikusak, eklektikusak és historikusak lettek. Az új történelmi tudat kialakítása ekkor járult ahhoz hozzá hogy a szélesebb lakosságnak új közösséget kovácsoljanak (Pierre Nora: Az emlékezés helyei). Ez az összehozósdi a jelenről kialakított képeivel, egy mitikus, történelmében romantikus, a külvilágot (más kultúra, más ország) erősen kizárta. Az eklektikus művészeti keretekben a civilizáció klasszikus elemeire való hivatkozás, mit a klasszikus zenében az alaphang, láthatatlanul is ott érződött a kultúrában, csakhogy eközben a világ már régen megváltozott. A semmiből gigantikus ipari államok jöttek létre, hatalmas városokkal, vasútrendszerrel, katonasággal, élelmiszertermeléssel, emberek tömegeinek gyors áthelyezési lehetőségével, bankrendszerrel, iskolarendszerrel. Az új ipari világnak azonban romantikus önképe volt. A XIX. század végi ipari monstrumok XIX. század eleji bukolikus önképpel rendelkeztek. A létrejött ipari társadalmat lefedő köznyelv nem alakult ki. Tudjuk, mihez vezetett ez.</div>
<div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 21.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Az I. világháború kitörését eleinte Európa szerte kitörő örömmel fogadták. Elő a lovakat, meg a kardot, végre egy kis romantikus csihi-puhi, amely a nemzeti becsületről fog szólni. A folyamat azonban elhúzódó iszonyú háborúról szólt, lövészárkokról, gáztámadásról, géppuskáról és a háború végén megjelenő iszonyú spanyol nátháról, mely újabb milliókat tüntetett el a létezés színteréről örökre. De nem csak az áldozatok tűntek el. Az I. világháború iszonyatos emberáldozatai elemire hullatták szét az addigi történelmi szemlélet idillikus voltát. A romantikus államképet, és ahhoz csatlakozó történelemszemléletet többé nem lehet elfogadni. Az iszonyú az, hogy a II. világháború során, a legelvetemültebb szörnyállamok, köztük Magyarország, pont a romantikus nemzetállami történelmi szemlélet feltámasztásával próbálták a területszerzési indokaikat, és a polgári lakosság elleni gyilkossági tranzakciójukat fedezni. A modern ipari civilizáció már soha nem képzelhető el a görög klasszicitáson alapuló keresztény nemzettudat értelmezésén belül. A tükör és kép együtt robbant szilánkjaival az arcba. </div>
<div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 21.0px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">
Már régen nem hihetünk egy érvényes történelmi felfogást teremtő képalkotás létezésében. A művészet leszakadt erről a lehetőségről. A legtöbb alkotó tudja ezt. A világ több helyén még a politikusok is olvastak erről. A XIX. századi értelmezési keretek újragyúrása csak akkor lehetséges, ha valaki előre megfontolt szándékkal tudathasadást idéz elő, hogy a történelem tapasztalatából kihagyhasson 100 évet. A XIX század történelmi szemlélete, államfelfogása nem melegíthető fel a XXI. század elején állami segédlettel. Ha mégis sikerül, félek nem lesz már olyan képalkotó, aki a maradékról hírt adhasson egy marslakó Fortinbras-nak. Nem lesz akkor már se marslakó, se Fortinbras. A történelem fog eltűnni egyszer és mindenkorra. <a href="http://mek.niif.hu/00400/00486/00486.htm#d2797">"A többi néma csend."</a></div>
<div>
<br /></div>
</div>
</div>
HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7391774142451069041.post-87504127677821985932011-11-04T23:33:00.036+01:002011-11-11T01:03:29.424+01:00Dark Frames<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYTLc-9sY7jWGuQZISj764RbozcgZLiO5veLmgL_kDaHrZWa3n0kxTK4PkKxjpRpg0v9NVuxM1eo2-kGBn4-7MFKykF4gyuWToTWsF80dhqQhTCtxYjU-XO5gTgFuJ_JuYd7rEZrCcAYft/s1600/IMG_1722.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><i><img border="0" height="425" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYTLc-9sY7jWGuQZISj764RbozcgZLiO5veLmgL_kDaHrZWa3n0kxTK4PkKxjpRpg0v9NVuxM1eo2-kGBn4-7MFKykF4gyuWToTWsF80dhqQhTCtxYjU-XO5gTgFuJ_JuYd7rEZrCcAYft/s640/IMG_1722.jpg" width="640" /></i></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mohácsi András: Dark and dark, 2010, black pigment, paper, 70x100 cm</td></tr>
</tbody></table><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><div style="font: 18.0px Helvetica; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 22.0px; text-align: justify;"><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><br />
"és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban."</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 21.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">Hetek óta töprengek, hogyan tudnék megszólalni. Könnyű beszédben önteni a gyors reflexiót, de az a miről most írok nehezen körülírható. A szorongásról, a lassan terjedő félelemről, az értelmetlenség kiterjedéséről, egy kultúra széteséséről próbálok írni. </div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">Egy évvel ezelőtt egy kiállításom nyílt meg. (Dark Frames, Artus Galéria, Budapest 2010). A kiállítást két hónapon át halogattam, nem készültem el az anyaggal. Vagy inkább egyre bővült a kiállítás anyaga. Valami mélyen fojtogató érzés fogott körül, a sötétség kimondhatatlan érzése. Valamit el kellett mondanom, ami egyre jobban megjelent a munkáimban. A hazai demokratikus intézményrendszer értelmetlen ledarálása, a hazai patetikus-zavaros, az európai válságnak megágyazó gazdasági döntések, a rasszisták politikai térnyerése együttesen egy körülírható egzisztenciális bizonytalanságot jelöltek ki. </div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">Az akkori képek, amelyek felbukkantak a kezem nyomán, egyre sötétebbek, egyre egyszerűbbek lettek. A kiállításra készülő utolsó képek rajzok voltak. Kialakult akkor egy új technika a kezem alatt, már nem szénnel rajzoltam papírra, hanem kiszórtam a fekete pigmentet a vízszintes papírra, és ecsettel teríttem el a sötét port, majd utána fixáltam a képet. A munka folyamatában elmerülve, az eredményeket látva, különösen izgatott, képes vagyok-e a motívum lecsupaszítása során a kifejezés egyre mélyebb rétegeit feltárni. A képeimen az elmúlt évek alatt eltűntek a valamit felidéző motívumok. Bár eleinte riadva láttam ezt a kiürülést, lassan felismertem a megértés új irányát, azt, hogy innen nincsen visszaút. A rajzok, a kerengő sötétség képei láthatóvá tették, ahogyan, ahol élek.</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">A város és kultúrája, evvel az alcímmel jelent meg John Lukacs Budapest, 1900, című könyve (Európa, 1999). A mostani magyaroszági helyzet megértéséhez, értelmezéséhez, jó volt olvasni most a könyvet. Érdekes látni, ahogy Lukacs írásában rámutat, a XIX. század végén ért véget a hazai liberalizmus fénykora. A vasutak, utak, egészségügyi közszolgáltatás, bankrendszer, iskolarendszer, sajtóbirodalmak, irodalmi, színházi világ szinte 30 év alatt épült ki 1867 után egy rohamosan növő városban. A gazdasági bumm és a felvilágosodás XIX. századi kulturális elegye a sá1900-ra azonban a birodalom kiépítésének lendülete kezdett megtorpanni, bár a tehetelenség még vitte előre, a fejlődés lassulni kezdett. Egy olyan városban, melyben a lakosság sokszínű, egymás kultúráját közösen fejlesztő volt, a megtorpanás felszínre hozta, hogy a verseny nyerteseivel szemben a történelmi előjogait elvesztő rétegek lassan revansra készülődtek. Lukacs leírja hogyan jelenik meg a liberalizmussal szemben a keresztény "nem zsidó" fogalma, és hogyan indul el, egy addig a város és az ország életében tért nem nyerő eszme, a lassan kiterjedő antiszemitizmus. A sötétség erősödése kezdődött el egy eredendően liberális város kulturális, politikai életében.</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">A könyv " A bajok csírái" fejezetéből három idézetet emelek ki. Réz Mihály: " Nem tagadom én meg az elmúlt ötven év dicsőségét .. csak konstatálom, hogy a dicsőség még csak félszázados, a nemzet pedig ezeréves.. Nem akarom a nemzet életéből kizárni fővárosunk idegen eredetű és vallású osztályait, csak konstatálom, hogy ezek kultúrájukban máig idegenek." </div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">Herczeg Ferenc így szólalt fel a a Petőfi Társaság ülésén 1904-ben: "Budapest, ha nyelvében és érzelmében magyar is, vegyi összetételében sok idegen elemet egyesít, és a budapesti irodalom, ha végső céljaiban nemzeti is, szerves alkatában sok idegen elemet rejt önmagában."</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">Ignotus így válaszolt az elhangzottakra: " Mire való az egész megkülönböztetés magyar és nem magyar irodalom között…a magyarság szempontjainak irodalmi szemponttá és mértékké való emelése a mai irodalommal szemben, melynek emberei magyar nyelven írnak, magyarok földön élnek, s ha fejük tetejére állnának, sem tudnának egyebek lenni, mint magyarok? … Micsoda esztétikai jogon keresztelik el az "erkölcsöt" magyarnak, az "erkölcstelenséget" idegennek?…. Budapest városát nemzeti védekezés címén akarná kizárni a magyar irodalmi érdeklődés köréből … " ( 215-216 o.) </div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">Most 2011-ben, a budapesti főpolgármester nácikat nevezett ki egy közpénzen eltartott színház élére. A botrány abból fakad, hogy nincs botrány. Bár <a href="http://www.aznemlehet.net/">sokan tiltakozunk</a>, maga a tény, hogy nácik majd közpénzen masíroznak egy színpadon, nem készteti a főpolgármestert, hogy visszavonjon, lemondjon és élete végéig szégyellje magát. Háttérben pedig az ország politikai vezetői vagy ízléstelenül hallgatnak, vagy szégyentelen morális maszatolással mellébeszélnek.</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">Meddig marad Európa az ami volt, egy értékeiben liberális, kultúráiban sokszínű, élhető hely? Vajon milyen lehetett még az I. és II. világháború előtt egy délelőtt Budapesten, 1911 11 04-én? Sejtette-e valaki, hogy arról a tájról 50 éven belül egymillió embert fognak kiirtani? El tudta-e képzelni valaki akkor Európában, hogy közel 50 év alatt mintegy 100 millió embert fognak háborúkban, koncentrációs táborokban, lágerekben, internáló táborokban, börtönökben megölni?</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">A félelem bizonytalan, imbolygó érzéssel tölt el. Lehetséges, hogy a szemünk láttára esik szét eresztékeire az a rend, amelyben hittem, a lassan kiépülő demokratikus rend, a gazdaság, és a kultúra versenyre való épülése, a globális információs mezőben megjelenő folyamatos tanulási kényszer, a szabad információáramlás, a beszűkült nemzeti alapú politizálás európai alapokra való felváltása. Valami egyre jobban szétesik.</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">A rajzaim bennem élő víziói most segítenek hogy beszélni tudjak, mit is érzek. A rajz, a képzőművészet nem napi publicisztika. A szorongás valami kiterjesztettebb félelem, mint a mindennapi tahók rémuralmától való rettegés. De érezhető, kitapinthatóan megváltozott valami. A sötétség terjed. Radnóti iszonyú szavai keringenek a fülemben:</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 21.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">"Hol azelőtt az angyal állt karddal,-</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">talán most senki sincs."</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; min-height: 21.0px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font: 18.0px Arial; margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify;">A rajzok keletkezését újra felidézve gazdagodik a szavak értelme is. <a href="http://mek.oszk.hu/01000/01018/01018.htm#cim61">Sem emlék, sem varázslat.</a> A mítosznak vége. Nem az angyal, az angyal lehetősége tűnt el. Csak az űr néz vissza ránk a tekintetünkben.<span style="font: normal normal normal 19px/normal Arial;"> </span><br />
<span style="font: normal normal normal 19px/normal Arial;"><br />
</span><br />
<span style="font: normal normal normal 19px/normal Arial;"><br />
</span></div><blockquote class="tr_bq" style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: small;"> </span></span></div></blockquote></div></div>HOPE TO HOMEhttp://www.blogger.com/profile/04028817760368526736noreply@blogger.com0